A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat egy trilógia első és utolsó részei, melynek középső eleme a Petruska címet viseli. Ez a három mű ? melyet azóta is óriási sikerrel játszanak világszerte ? hozta meg Sztravinszkij számára a világhírt. Életét azonban nemcsak hatalmas elismerések szegélyezték, hanem nagy tragédiák is. 1938. november 30-án meghalt a lánya, 1939. március 2-án elhunyt a felesége, június 7-én pedig meghalt az édesanyja is.
Igazi világfi volt: Párizsban élt és alkotott, francia állampolgárságot kapott, majd családja tragédiája után Amerikába utazott, és hamarosan ott is megkapta az állampolgárságot. Jó kapcsolatot ápolt Picassóval, aki portrét is készített róla.
 |
| Tavaszi áldozat |
Íróként is tevékenykedet: a Zene költészete című könyvében írta le az azóta szállóigévé vált mondatát, miszerint ?a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni?. Komoly megpróbáltatást jelentett számára, hogy bármilyen népszerűségre is tett szert a világban, művei a Szovjetunióban egytől-egyig tiltólistán voltak. 1962-ben rehabilitálták, ekkor sok évtizedes távollét után hazalátogathatott szülőföldjére.
Tűzmadár
Sztravinszkijnek számos szerzői korszaka volt, és a Tűzmadár zenéje nem is lehetne pontosabb lenyomata első periódusának. Ekkor még mesterének, Rimszkij-Korszakovnak a hangszerelési technikáját követi, részben viszont már érezhetőek rajta a francia impresszionisták hatásai is. Emellett jelentős szerepe van a darabban az orosz népzenei hagyományoknak. Ettől a három elemtől válik a Tűzmadár egy igazán különleges, egyedi mesterművé.
Tavaszi áldozat
Sztravinszkij képzeletét már a Tűzmadár után megragadta egy orosz pogánykori szertartásra épülő mű gondolata, melyben a tavasz akkor köszönthet csak be, ha egy fiatal emberi lényt feláldoz a közösség. A Petruska komponálása miatt azonban csúszott a megvalósítással. A Tavaszi áldozatot 1913-ban mutatta be Párizsban az Orosz Balett. A várt siker azonban elmaradt. Óriási botrány volt az előadás, a közönség végig ordítozott, fütyült, a korabeli tudósítások szerint jószerével alig lehetett hallani a zenét. A nemtetszés fő oka az volt, hogy a közönség jelentős része a szimbolikus tartalmat, vagyis az emberáldozatot és a disszonáns zenét kifejezetten barbárnak érezte. A nem túl kedvező fogadtatás ellenére ezt a balettművet szokás a modern balett megszületésének tekinteni.
