Mozartról és Salieriről a zenehallgatók többségének Rimszkij-Korszakov egyfelvonásos operája, Peter Shaffer színműve, az Amadeus vagy Miloš Forman ebből készült filmklasszikusa jut eszébe. Híres jelenetek, emlékezetes poénok és persze a nagy jelkép: a Zseni és a Középszerű konfliktusa. Ezen az estén nem a két zeneszerző találkozik, hanem mi találkozunk kettejük zenéjével, hogy rájöjjünk: nemcsak Mozart muzsikája élvezetes, de Salierié is.
A zenetörténet legméltatlanabb rágalmainak egyike volt, mely kortársi szóbeszédként kapott lábra a 18. század végén, majd az évszázadok során ráégett az ártatlan Antonio Salierira: elterjedt róla, hogy megmérgezte Wolfgang Amadeus Mozartot, mert irigykedett a hat évvel fiatalabb pályatárs tehetségére.
A valóságban Salieri nemcsak remek zeneszerző volt jelentős sikerekkel, de nagylelkű ember is, a gyermek Schubert felfedezője és segítője, az ifjú Beethoven tanára.
Salierit, aki kiskamasz korában árván maradt, a jó nevű zeneszerző, Florian Leopold Gassmann vitte magával Bécsbe, s ott személyesen állta taníttatásának költségeit. Később Salieri erre emlékezve maga is minden növendékét ingyen tanította.
Ezen a koncerten Salieri és Mozart zenéje békén megfér egymással. A második rész első száma, Salieri D-dúr sinfoniája nem véletlenül kapta a Veneziana melléknevet, hiszen a Velencei Köztársaságban született Salieri gyakran biggyesztette aláírásához: Veneziano. Mozarttól a hangversenyen hallunk hegedűversenyt és két szimfóniát a jelentős, érett művek közül („Haffner”, „Linzi”). Az est különlegessége, hogy a nagyszerű litván hegedűvirtuóz, Julian Rachlin nemcsak az estet bevezető G-dúr versenyművet játssza, de vezényli is a teljes programot.
A program:
Mozart: G-dúr hegedűverseny, K.216
Mozart: D-dúr („Haffner”) szimfónia, K.385 (18’)
Salieri: Sinfonia Veneziana (10’)
Mozart: C-dúr („Linzi”) szimfónia, K.425 (26’)
Vezényel és hegedűn közreműködik: Julian Rachlin
Nyitókép: Julian Rachlin. Fotó: Zeneakadémia/Julia Wesely
