Mózestől a mai politikusok is tanulhatnának - KOCSIS ZOLTÁN

- Úgy látszik, akadnak megszállott Schönberg-rajongók, hiszen a laptopját, amelyen az elkészült felvonást tárolta, ellopta valaki...

 

- Tartok attól, nem a zenei kíváncsiság vezérelte a tolvajt, s a gépem már a Duna fenekén hever... Szerencsére mindent, amin dolgozom, a többi számítógépemre is elmentem, így nem veszett el a kompozíció.

 

 

- Ha az operának csak az elkészült két felvonását adjuk elő, azt jónak tartottam volna. Felhangzott azonban a harmadik felvonás is - prózában... Röhejesnek éreztem, hogy állunk a zenekari árokban, karba font kézzel, és hallgatjuk a szöveget. Majd utána játsszunk is még valamit a második felvonásból! Bár ennek azért volt annyi haszna, hogy azt a hat hangú dallamot, amely a második felvonásban abbamarad, Mózes kétségeinek ábrázolásaként, kibővítettem egy igazi, tizenkét hangú dallammá. Ha az ember nagyon sokat foglalkozik egy darabbal, akkor bele tud helyezkedni a stílusába, s maga is képessé válik azon a nyelven beszélni. Mint ahogy rengetegen próbálkoznak Mozart-kadenciák írásával vagy a hiányzó Bach-tételek pótlásával. Schönberg nyelve sajátságos zenei nyelv, amely a kötöttségek ellenére is nagy szabadságot ad. Kijelöli a játékteret, de a szabályokat is. Nincs oktávkettőzés, kis szekund disszonancia... A miskolci, prózai befejezés alatt döntöttem el, hogy ha bármilyen silány zenét komponálok is a Schönberg-operához, még az is jobb lesz, mint a szövegmondás.  

 

 

- De végül nem így írtam meg, mert Mózes sem fordul meg, változatlan marad a jelleme. Ő igazi, komoly politikusként viselkedik, végig ragaszkodik az elveihez. A mai politikusok tanulhatnának tőle! És ily módon erkölcsileg nemcsak Áron, hanem az egész nép fölé emelkedik, nem lehet hát kérdéses vezetői mivolta. Ezért Mózes arra is hivatott, hogy ítéletet mondjon Áron felett, Isten nevében. Hit kérdése ez is, mint minden. Úgy vélem, semmilyen emberi tevékenységet hit nélkül nem lehet végezni, és Schönberg operája is erre tanít.

 

 

- Igazán a zeneszerzői tevékenység az elsődleges zenei gondolatok kitalálása és ezek rendezése. Valamit új köntösbe öltöztetni, vagy úgy egy hangszerre redukálni, hogy a hatása megmaradjon, másfajta zeneszerzői tevékenység. Talán nem olyan magasrendű. Érdekes módon azonban Bartók Béla azt mondja, hogy még az előadó-művészet is, ha megfelel a mű szellemiségének, akkor egyenrangú az alkotóművészettel. S ezt ő, mint előadó, be is bizonyítja.

 

 

- Nem voltak olyan rigorózusak, mint más jogtulajdonosok. A Schönberg-örökösök, jó szándékú emberek lévén, örülnek mindennek, ami a nagypapa körül zajlik. Nem szólva arról, hogy ilyen módon a világ egy fontos régiójában Arnold Schönbergre irányul a közfigyelem. S nem győzöm hangsúlyozni, hogy a XX. század talán legnagyobb befolyású alkotóművészéről van szó.

 

- Kettősség jellemzi ma a magyar zenei életet. Egyrészt mindent el lehet adni, a szörnyűségeknek is sikerük van, még kritikai téren is... Másrészt a publikum tele van előítélettel. Úgy vélem, ez abból adódik, hogy a közönség egyre kevésbé szakértő, s így a puszta teljesítményt is díjazza. Emellett a hallgatóság tájékozatlansága is nő, ezért a másoktól hallott előítéleteket szajkózza. Azt, hogy Schönbergre a kakofónia jellemző, sokan mondják olyanok is, akik életükben egyetlen Schönberg-művet sem hallottak. Nagyon érdekes Bartók fogadtatása napjainkban, mert az ő művei kezdik valahogyan ezeket az előítéleteket áttörni. Nemrég Kelemen Barnabással végigturnéztuk Európát Bartók I. szonátájával. S Kaposvártól kezdve Tatabányán át Bad Reichenhallig óriási sikere volt ennek a darabnak, pedig ez jut a legközelebb a schönbergi vívmányokhoz. Az I. szonáta gyakorlatilag 12 fokú kompozíció, de az emberek valamilyen szinten megérzik az egyéniség jelenlétét. Bartók tizenkét fokú komponálással sem tagadta meg önmagát. Végső soron a személyiség erejéről van szó. Schönberg egyénisége is megnyilvánul mindkét operájában, főleg a Mózes és Áronban. Az azonban tény, hogy ez az egyéniség meglehetősen furcsa, az átlagemberek vagy az egyszerű zenehallgató számára nem könnyen feldolgozható személyiség. Kicsit skizoid, kicsit bibliai, ab ovo polemizál. Nem könnyű eset.

 

 

- Inkább azt mondanám, hogy látom a lehetőségét annak, hogy ezen az úton haladva, új, az eddiginél magasabb rendű, a dúr-, moll-hangrendszerektől gyökeresen különböző, tonális központokat lehet létrehozni. S az általam komponált harmadik felvonásban én is ezt követtem, hiszen a harmincöt percnyi anyagban van d-moll, c-moll.

 

 

- Nem lesz kőtábla-összetörés, nincs aranyborjú. A miskolci előadáson ugyanis hiába tett egyértelmű hatást a zene, a neológ környezet sokakban visszatetszést keltett...  

 

 

- Nagyon érdekesnek és követendőnek tartom a legtöbb zenész reakcióját Schönberggel kapcsolatban. A Fúvósötöst még a Fesztiválzenekarnál próbáltuk a muzsikusokkal, s kezdetben berzenkedtek ellene. Később azonban annyira megszerették a művet, hogy ők maguk kértek még próbákat belőle. S más zenészeknél is ezt figyeltem meg. Végül a zene ereje meggyőzi őket. A közönséggel kapcsolatban sajnos ezt már nem tudnám ilyen egyértelműen elmondani. A Mózes annyiban szerencsés alkotás, hogy óriási drámai erő feszül benne. A publikum így öntudatlan módon, a dramatikus jellege miatt, sokkal intenzívebben fogadja be a darabot. Remélem, hogy Schönberg alkotásai megmaradnak! A muzsikusok időről-időre előveszik kompozícióit, egyes darabjai már a világ repertoárján megkapaszkodtak. Most, a harmadik felvonásom kapcsán sok visszajelzést kaptam a zenészektől, hogy nehéz előadni. Az eredeti mű is roppant bonyolult! Az egymásra való odafigyelés sehol sem olyan fontos, mint ennél a stílusnál.  

 

- Lesz folytatás, máshol is előadják ezt a háromfelvonásos Mózes és Áront?

 

- Az engedély erre az egy előadásra szól. A kottakiadás kevésbé érdekel, a produkció a fontos. Így jut el ugyanis az emberekhez. Ezért is lesz a bemutatót követően néhány napig a classiclive.com-on elérhető az előadás. A folytatás pedig sok mindentől függ. Kérdés, hogy az én zeném mennyire bizonyul hosszabb távon életképesnek. Azok a különbségek, amelyek elválasztják a két felvonástól, nem túl erősek-e?  El tudom képzelni, hogy ebben a formában műsorra tűzik majd más operaházak is. De az is lehet, hogy a példámon felbuzdulva, mások jobban megírják ezt a hiányzó, harmadik felvonást.

 

 

- Mindig végeztem papírmunkát, s az utóbbi időben írtam egy komoly darabot, de ez legyen meglepetés... Az az igazság, hogy sokkal jobban szeretek szolgálni, mint magamat előtérbe nyomni. S elsősorban a zenét szolgálom, reggel hattól éjjel kettőig. Ezért harcolok az együttesek fennmaradásáért is. Minden művészi szándékom mögött jobbító erőfeszítés rejlik.

 

 

- Dehogyis! Megint nagyon nehéz a helyzetünk, ismét vontak el a büdzsénkből, s zároltak bizonyos összegeket... Mi pedig csak azt tudjuk szajkózni - s ezt tesszük állandóan -, hogy vigyázzunk, mert hovatovább kizárólag a kultúra miatt figyelnek erre az országra. Ha hagyjuk ezt a sok mindent, amit magyar kultúrának nevezünk, elsorvadni, akkor itt nagyon nagy baj lesz. Egyrészt a tehetség külföldre áramlása révén, ami már folyik egy ideje. Az is jelzésértékű, hogy számos kiváló zeneszerzőnk nem itt él. Ha továbbra is ilyen pazarlóan, felelőtlenül bánunk azzal a tehetséggel, amely a Kárpát-medencében fellelhető, akkor súlyos gondokkal kell megküzdeni. Hiszen arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a hazai zenei világban komoly kenyérharc folyik. Miközben úgy vélem, minden tehetséges zenésznek meg kellene kapnia azt az életteret, ami jár neki!