A Drifterről azt olvastam, hogy dokumentumfilm is meg nem is, játékfilm is meg nem is. Mi is akkor tulajdonképpen, és mennyi benne a valóság?
A Drifterben minden valóság. A végeredmény a munkamódszerünk miatt lehet becsapós. Minden héten ott voltunk a helyszínen, folyamatosan telefonáltam és Facebookoztam Ricsivel, hogy tudjam, ha történni fog valami. Olyankor azonnal rohantunk, hogy az akciókat élőben rögzítsük, ezért nem kellett interjúznunk vagy szituációkat rekonstruálnunk. Annyi anyagunk gyűlt össze, olyan hozzáférésünk volt az életéhez, hogy össze tudtuk vágni a filmet úgy, hogy azt a hatást keltse, mintha megírtuk és megrendeztük volna. Ez 4,5 évnyi anyagot szült, 180 órát, ebből válogattuk össze azt a 60 jelenetet, ami egy nagyon folyékony, pörgő cselekményt produkált. Mintha nem véletlen események sorozata lenne, hanem egy ok-okozati összefüggésekkel kapcsolódó jelenetsor. Bár vannak váratlan fordulatok, mégis nagyon hajaz egy konstruált forgatókönyv alapján leforgatott filmre, ami szintén a módszernek köszönhető. Ez a hibrid forma valószínűleg abból is következik, hogy korábban mindig fikciós rövidfilmeket csináltam, és a dokumentumfilmen keresztül is ezt a típusú hozzáállást akartam folytatni: egy narratív, cselekményközpontú történetet dokumentumfilmben elmesélni. Izgalmas volt, hogy nem voltak kötöttségek, ugyanis nem tanultam dokumentumfilmezni, nem tudtam, mik a bevett szabályok, így mindent magam fedezhettem fel lépésről-lépésre, ahogy haladtunk előre. Ez egy nagyon játékos, kíváncsi felfedezőút volt számomra, aminek minden percét élveztem. Azt szerettem volna, hogy a filmem elmesélje Ricsi történetét, egy srácét, aki iszonyúan szeretne valamit, még ha kilátástalannak is tűnik, és hogy a néző mindezt átélje. Ha a végeredményt nézzük, ilyen értelemben egy dokumentum anyag, hiszen Ricsi portréja. Igaz, hogy itt-ott belenyúltunk, megismételtettünk mondatokat, vagy összecseréltük a kronológiát, esetleg összeszerveztünk egy-egy találkozót, de végül olyan film készült el, ami egy ember nagyon pontos portréját adja.
Mit szólt a végeredményhez Ricsi?
Kibéreltük neki a Toldi Mozit, hogy igazi moziélményben legyen része. Az első dolog, amit mondott, hogy mennyire szuper a film, mert ő pontosan olyan, amilyennek mutatjuk, nem próbáltunk róla más képet festeni, heroizálni, szebbé tenni. Ő ilyen, amikor jó vagy rossz kedve van, amikor morcos, sír, vagy amikor hihetetlenül küzd azért, hogy összejöjjön neki a verseny. Ezt találta a legfontosabbnak a filmben: hogy egy pontos és tökéletes portré róla. Szerintem egyébként mindegy, hogyan kategorizálunk egy filmet, ez igazából csak a forgalmazás szempontjából érdekes. A magyar mozikban sokkal nehezebb dolga van egy dokumentumfilmnek, mint egy játékfilmnek, mert az emberek megijednek a szó hallatán. Rögtön interjúkra és unalmas szocióra gondolnak, ez a film pedig egyáltalán nem az.
Kinek csináltátok a filmet?
Csak annyi volt a cél, hogy csináljunk egy dokumentumfilmet, ami egyben játékfilmszerű is. Egy szabadon kezelt, érdekes kísérlet volt. Azon, hogy ez kinek lesz jó, nem gondolkodtunk. Szerencsére nagyon hamar elkezdtek jönni a pozitív visszajelzések, amik toltak minket előre, és éreztették, hogy ebből biztosan lesz valami, nem fölöslegesen dolgozunk. Ezekre a visszacsatolásokra pedig nagy szükségünk is volt, hiszen úgy vágtunk bele, hogy semmi rutinom nem volt a dokumentumfilm forgatás terén. Pedig ehhez rengeteg gyakorlat kell, mert ha valami történik, akkor gyorsan kell dolgozni, nincs idő vacakolni. Ezért is lett ennyire sok anyagunk, mert mindent felvettem. A reggeli kávéfőzős, vajas kenyeres jelenetből például van vagy 25, mert ezeken gyakoroltam, hogy ha majd jön egy hatalmas vita, akkor azt úgy tudjam fölvenni, ahogy kell. Ez szerencsére működött is.
Hogy bukkantál rá Ricsire?
Dokumentumfilm témákat keresgéltem az egyik haverommal, Horn Mártonnal. Felmerült sok minden, míg egyszer csak jött az ötlettel, hogy ott vannak Ricsi meg a barátai a Balaton-felvidéken, akiket ő még 5-6 éves korukban táboroztatott. Egészen hihetetlen módon valahogy felbukkantak a Facebookon, pont akkor, amikor a témákat kerestük. Lementünk megnézni őket, vittünk kamerát is. Forgattunk két napot, abból lett az első demo anyag, amit mutogattunk, és mivel mindenkinek ? köztük nekünk is ? tetszett, ebből lett aztán a 4,5 éves kitartó munka.
Nem lepődtek meg a kérésen, hogy forgatni akartok róluk?
Nem, mintha teljesen természetes lett volna, hogy főszereplők lesznek. Nagyon cool arcok voltak, egyből azt mondták, hogy menjünk, csináljuk.
Soha nem zavarta a kamera? Nem akadt ki ez alatt a hosszú idő alatt?
Nem igazán. Ricsivel annyira jól összehaverkodtam, hogy kvázi a család része lettem, ezért nem nagyon voltak titkok az életében, és nem mondta semmire, hogy ezt most nem lehet.
A forgatás után is kapcsolatban maradtatok?
A vágás alatt csináltunk együtt egy rövidfilmet közösen, a Ricsit (ezt két hétig meg lehet nézni az interneten: vimeo.com/kraatsfilm/ricsi), de mindeközben pótforgattunk is a Drifterhez. Utána a promó anyagok meg a plakátkészítés miatt jártunk le, most pedig a mozi forgalmazásnál próbáljuk őt bevonni, hiszen mégiscsak ő az izgalmas, a nézőket nem a filmkészítők, hanem a főszereplő érdekli. Szeretnénk segíteni a rally karrierjét is, nemrég járt fenn, rally versenyzőkkel próbálgatott kocsikat. Megyünk iskolákba, illetve kiskorúak börtönébe is, ahova elvisszük őt is, ha szeretne csatlakozni. Szerintem jót tenne neki, ha látná, mi van odabenn. Folyamatosan dolgozunk együtt.
Gondolom, a filmforgatás nagyban befolyásolta az életét.
Nem hiszem, hogy különösebben átformálta volna. Nem játszik más szerepet, és ugyan megváltozik a film végére, de nem a forgatás miatt. Azért is tök jó figura, mert nem foglalkozott a kamerával és azzal, hogy mi ott vagyunk. Nem próbált meg más véleményt kialakítani bennünk magáról, így nem is változott meg a közös munka miatt.
Inkább arra gondoltam, hogy így talán több lehetőség nyílt meg a számára.
A rallyban?
Akár a rallyban is.
Remélem. Ezután derül majd ki, hiszen most kerül a film a magyar közönség elé, és most kezdtek el írni róla a rallys szakmagazinok is a neten. Próbálunk neki segíteni. Megvan az esélye, nagyon ügyes, jól vezet.
Nagyon jól szerepelt a film a külföldi fesztiválokon. Milyen visszajelzések jutottak el hozzád vele kapcsolatban?
Érdekes, mert volt egy-két vetítésünk itthon, ahol a magyar közönség is láthatta a filmet. Az volt a reakciójuk, hogy nekik tetszik, de vajon ez a téma miért érdekelheti a külföldieket. Amióta csak elkezdtük a munkát, a legtöbb támogatást külföldről kaptuk, mind szakmai, mind anyagi értelemben, vagy akár csak bátorító szavakkal. Itthon a tanáraim, Pálos Gyuri (a film kreatív producere), Ferenczi Gábor (a film dramaturgja) és producer kollégám Iványi Marcell segítették a munkát és mikor elfogyott a német támogatás akkor a Marcellal közös cégünk a KraatsFilm állta a költségeket, de ezen kívül szinte semmi visszajelzés nem jött innen. Külföldön viszont teljesen egyértelmű volt, hogy működni fog. A fesztiválútja vissza is igazolta, hogy a Drifter egy univerzális sztori egy srácról, aki nehéz körülmények között él, de ki akar törni. Az, hogy a fiatalok otthagyják az iskolát, rossz társaságba keverednek, nincsenek lehetőségeik, rossz döntéseket hoznak, hitelt vesznek fel: ezek nem csak itt, de Nyugat-Európában is problémák. Az, hogy külföldön is érthető lesz, nem volt számomra kérdés, az sokkal inkább, hogy a magyar közönséget mennyire fogja érdekelni. Hozzá kell tennem, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap most nyáron döntött, hogy támogatja a film befejezését és ez teszi lehetővé az itthoni moziforgalmazást is.
Ez alatt a 4,5 év alatt más munkákon is dolgoztál?
Kisebb munkáim voltak, illetve jártam az ELTE gyakorlati képzésére, ahol csinálnunk kellett vizsgafilmeket. Aztán jött a Ricsi című rövidfilm - a diplomafilmem, az is jó 1,5 év volt mindennel együtt. Ez a kettő munka volt a meghatározó, de közben a Marcellal színházaknak is dolgoztunk, videó-installációkat csináltunk darabokba, ami ahhoz kellett, hogy megéljünk és finanszírozzuk a film befejezését.
És mi jön most?
Jelenleg a Drifteren dolgozom, hogy moziba kerüljön, hogy eljusson az emberekhez a híre, és az, hogy érdemes megnézni. Közben folyamatosan pörög a fesztivál karrierje a Drifternek és a rövidfilmnek is egyszerre. Most elég sűrű minden.
Fotó: Csákvári Zsigmond
