Jó moziélményt kívánva nyitotta meg a filmpremiert Sopsits Árpád rendező, aki egy kliséktől mentes, thrillerként megbélyegzett mozit hozott létre, a megfogalmazásra azonban csak jobb kategória híján juthattak a készítők.

 

14432978_354448361564276_38991943178924127_n

Hiába ugyanis az igaz történethez egyébként kiválóan illeszkedő, annak határait csak itt-ott átlépő rémtörténet, a film megmarad bűnügyi kriminek. És nagyon jól teszi. Az izgalmat még úgy is fenn tudja tartani, hogy már a moziba szóló jegy megváltása előtt ismerhetjük a történetet, vagy ha nem, hát segít minket az in medias res típusú kezdés. Már a film elején van ugyanis egy gyanúsítottunk, aki igen hamar a rács mögött találja magát: először mint halálra ítélt, majd büntetése enyhítése után mint életfogytiglanra kárhoztatott. Első ízben testvére vak bizalma ingat meg minket a vélt igazunkban, majd fénysebességgel derül ki, hogy az önmagát is bűnösnek valló férfi hiába ül rács mögött. Amikor ugyanis ugrunk hét évet a történetben, gyilkosságsorozat indul el.

 

Folyamatosan fenntartott feszültség jellemzi a filmet, amelyben az igazán félelmetes jelenetek nem véres öldöklésben öltenek testet, hanem inkább rémisztő mozdulatokban, felismerésekben. Nem hiába kapott azonban tapsot a kameráért felelős Szabó Gábor sem, képei, a kameramozgás mind segítenek fenntartani a feszültséget. Kiválóan egyensúlyoz a libikóka másik végén a forgatókönyv: szusszanásnyi időre ugyanis képesek vagyunk kuncogni a filmen, ráadásul az igen jól szerkesztett jelenetsorok minket is nyomozóvá léptetnek elő, ránk hagyva az egyes képkockákból a mozaik összeállítását. És persze mit érne a kiválóan megírt film, ha azt a színészek nem tudnák átadni a nézőknek. Itt át tudják. Anger Zsolt rendőrként nyújt nagyszerűt, Balsai Mónika a történet egyik sorsfordító alakja, Szamosi Zsófi pedig az ártatlanul börtönbe küldött férfi testvéreként lép elénk.

 

A martfűi rém azonban nemcsak kitűnő moziélményt nyújt, hanem tökéletes korrajz egy olyan időszakról, amikor a félelem, a rettegés, az egymással szembeni bizalmatlanság, az erőfitogtatás uralta a mindennapokat, gátak nélkül. Igen hitelesen ábrázolja az 1956-os forradalom utáni korszakot. Látunk egy feleséget, aki a pénz és a hatalom oltárán áldozná fel férje becsületét, aki pedig tehetetlenségében a nyomozást akadályozva megy bele egyébként vállalhatatlan alkukba, és indulnak el a lehallgatások, a titkos jelentések, az egymás elé gördített akadályok. Ebben a helyzetben a kirendelt fiatal ügyész minden kitartására szükség lesz, ha le akarja leplezni a rettegő kisváros kíméletlen ragadozóját.

 

A film a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült.

Készítette: Takács Erzsébet

Fotó: a film Facebook-oldala