Négy, a vágyai beteljesüléséért végletekig küzdő, ezért bármire hajlandó emberről szól rengeteg humorral a 70-es évek legelején született angol darab, melyben egy rejtélyes múltú (és szándékú) fiatalember egy egymással viszályban álló család szerelmi hálójának középpontjába kerül. Bíró Krisztával, Dékány Barnabással és Király Attilával beszélgettünk az Orlai Produkciós Iroda előadásáról, mely január 11-től látható a Jurányi Házban.
Bíró Kriszta (Kath)
Guelmino Sándorral 15 éve dolgoztatok utoljára együtt az Örkény Színház Piszkavas című előadásában. szerzője, Martin McDonagh Joe Orton stílusbeli utódjának tekinthető.
Van közöttük hasonlóság, valóban. A kegyetlenségükben, a polgárpukkasztásukban. Szarkasztikus humorba csomagolják a borzalmakat.
Mennyire idézitek meg a darab eredeti korát és helyszínét, az 1970-es évek legelejének kispolgári londoni, külvárosi világát?
Kifejezetten törekszünk arra, hogy ne lehessen egyetlen évszámhoz sem kötni a történetet, hiszen nem az az érdekes, mikor játszódik, hanem az, hogy mi történik a szereplők között. Négy, a vágyai beteljesüléséért végletekig küzdő, ezért bármire hajlandó embert látunk a színpadon. A darab szereplői közül hárman egy család tagjai: idős apa és két felnőtt gyereke, mindketten túl a negyvenen. A negyedik szereplő egy alig húszéves fiatalember, Mr. Sloane. Mind a négyen majd megvesznek egy jó szóért, egy kis szeretetért, ám szeretetéhségük nem vonzóvá, hanem inkább taszítóvá teszi őket. Bűnösök, ugyanakkor áldozatok is.
Birtoklási harc is folyik közöttük.
Minden szeretetéhségben benne van, hogy birtokolni akarjuk a másikat: "legyél csak az enyém, szeress csak engem, csak én legyek fontos – mert én még soha nem voltam fontos senkinek". Előadás közben feltárulnak a szereplők titkai, hogy ki mit képvisel, mit szeretne. Sok meglepetés vár a nézőkre. Rengeteget lehet majd nevetni, miközben a történet finoman szólva sem vidám.
Kath-nek kettős a viselkedése a fiúval szemben: pótanyai csókjaival és szexuális ajánlataival egyaránt elhalmozza.
Kath egy negyvenen túli nő, tele vágyakkal. Különös kapcsolata van a darab összes szereplőjével: az apját úgy kezeli, mintha az nyolcéves lenne: egyszerre nővér, nevelőnő és gonosz nagynéni felette. A bátyja Kath-et kezeli gyermekként, aki csak behódolhat, engedelmeskedhet neki. Sloane húsz évvel fiatalabb a nőnél, a fia lehetne. Sajátos a viszonya vele is: egyszerre kezeli őt úgy, mintha a gyereke és szexuális partnere lenne.
Dékány Barnabás (Mr. Sloane) és Király Attila (Ed)
Milyen vágyai vannak Ednek, és milyenek a feleannyi idős Sloane-nak?
Király Attila: Ed minden áron akarja a szerelmet, ráadásul az évtizedek óta elfojtott nemi identitása tör a felszínre a darab során.
Dékány Barnabás: Sloane életében űr van, amit azzal szeretne betölteni, hogy ő legyen fontos mások életében. Családot akar magának. Amikor megérkezik, kitapogatja, hova tud beférkőzni. Egyaránt megpróbálja a testvérek, Ed és Kath, valamint az édesapjuk, Kemp bizalmát elnyerni.
Van a viselkedésében ügyeskedés is?
DB: Amikor először elolvastam a darabot, azt gondoltam, Sloane manipulálja az összes szereplőt. Az elemzések során viszont megfejtettük: ő ennél sokkal ösztönösebb, nem is feltétlenül tudja, pontosan mit csinál. A stabilitás hiánya miatt mindig arra billen, amerre a környezete löki. A darab folyamatosan lebegteti a kérdést: hibás-e ezért?
Mindkét szereplőnek sajátosak a családi viszonyai.
KA: A család legidősebb tagja, az apa hirtelen haragú, megkeseredett ember, megnyomorította a két gyermeke életét, akik kamatostól vissza is adnak neki mindent, amit kamaszkorukban kaptak tőle, ám maguk a testvérek is háborúban állnak egymással.
DB: Sloane múlt nélkül toppan be a házba, árva, intézetben felnőtt gyereknek állítja be magát. Folyamatosan fennáll a gyanú a darab folyamán: vajon mennyi igaz abból, amit elmond magáról. Sloane-ként nekem az a szerepem, hogy a többi szereplő vágyainak beteljesítője legyek.
Akármit követ el, Ed mindent megbocsát neki. Miért?
KA: Mindenki mindent meg akar neki bocsátani. Aki vágyik valakire, annak kapaszkodik a félmondataiba, és mindent elnéz neki. Sloane egymás után követi el a gaztetteit, és miközben Ed letépi a fejét értük, közben már azon gondolkozik, miként tudja fel is menteni a fiút. Ez ugyanígy igaz Kath-re is. Általános emberi dolgok ezek, csak a mi előadásunkban groteszk méretben fel vannak nagyítva, a szokásostól eltérő helyzetekbe helyezve.
Használhatjuk a polgárpukkasztó jelzőt Joe Orton művére?
KA: Érvényes ez a szó ma egyáltalán még?
1970-ben, a darab születésekor az volt?
KA: Akkor igen. Ezzel a szándékkal is írta Orton. A színházba járó közönség azonban mára már nagyon sokféle helyzetet láthatott a színpadon. Gyerekkoromban még meghökkentek a nézők, ha meztelenül láttak egy színészt a színpadon. Ma ez már nem vált ki különösebb reakciókat. Azt gondolom, akik beülnek egy a miénkhez hasonló előadásra, tudják, mire érkeznek, nem fognak megdöbbenni.
Fotók: Orlai Produkciós Iroda
A teljes interjú a magyarteatrum.hu oldalon olvasható.
