Az április 18. és május 19. között látogatható kiállításon az ötvösművészet remekei, festmények, grafikák, kéziratok, kották, könyvritkaságok láthatók. Mint Beke László, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója a tárlat csütörtöki megnyitóján hangsúlyozta, a megemlékezésnek az ad alkalmat, hogy 80 éve, 1928-ban Vigyázó Ferenc a végrendelete értelmében a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta minden ingó és ingatlan vagyonát.
A hagyaték birtokokból, kastélyokból, gazdag könyv-, kotta- és műkincsgyűjteményből állt. Beletartozott a vácrátóti botanikuskert is, amelyről az Akadémia mind a mai napig "példaszerűen gondoskodik". "Miért különösen aktuális ma köszönetet mondani Vigyázó Ferencnek?" - tette fel a kérdést Beke László. Mint rámutatott, napjainkban kiéleződött a vita, hogy Magyarországon kinek és hogyan kell támogatni a tudományt, a kultúrát, a művészetet.
"Az még tiszta dolognak tűnt, amikor az alapító atyák magánvagyonukat a köz érdekében fektették be az általuk létrehozott intézményekbe és alapítványokba. (...) Jelenleg társadalmi méretű vita folyik arról, hogy mi a magán, s mi a köz, s ebből kinek keletkezik haszna. Vonatkozik ez a Magyar Tudományos Akadémiára is: kinek a tulajdona, kinek az érdekében tevékenykedik, s kinek lesz belőle haszna. Jelenleg ez úgy néz ki, hogy az MTA tulajdonképpen a saját tulajdonosa, a köz érdekében tevékenykedik, de a közt képviselő állam csak akkor akarja támogatni, ha hasznot hajt neki" - emelte ki Beke László.
A kultúra más területein és a művészetben is hasonló a helyzet. A támogatásokban azonban az önzetlenség elvének kell érvényesülnie, csak így biztosítható a tudomány, a kultúra, a művészet, szabadsága, függetlensége. "Az önzetlenség elve ad különös aktualitást Vigyázó Ferenc adományozó gesztusának. Ennek révén ugyanis az első világháború után anyagi függetlenségét elvesztő, veszélyeztetett Magyar Tudományos Akadémia működése vált biztosítottá. A következő években a Vigyázó-birtokokből és -telkekből, továbbá a pénzeszközök kamataiból befolyó bevételek azt a hőn áhított függetlenséget hozták meg az Akadémiának, mellyel alapítása óta nem rendelkezett" - mutatott rá Beke László.
A Vigyázó család a XVIII-XIX. század jelentős dunántúli nemesi famíliája volt. A család vagyonát a már Pesten megtelepedett Vigyázó Antal (1793-1861), a napóleoni háborúk jeles kapitánya alapozta meg, aki könyvtárát utazásai során gyarapította. A Vigyázó család Károly körúti palotájában a bibliotéka mellett XVI-XIX. századi ezüstöt, porcelánt, üvegtárgyakat őriztek. A gyűjtemény dísze volt négy XVII. századi és legalább két XVIII. századi, flamand és francia szövőműhelyekből származó szövött kárpit. Közülük a legkorábbiak különböző sorozatokhoz tartozó, mitológiai és allegorikus jeleneteket megörökítő darabok.
Az MTA gondoskodásából a Vigyázó-gyűjtemény 1935 és 1945 között a rákoskeresztúri kastélyban működő Vigyázó-Podmaniczky Múzeumban volt megtekinthető. A második világháború során az anyag egy része elpusztult. A kollekció megmenekült része különböző közgyűjteményekben, elsősorban az Akadémián, továbbá az Iparművészeti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában lelhető fel.
(Múlt-kor/MTI)
