„Nekem a főiskola 15 évig tartott” – Vendégségben Mucsi Zoltánnál

Ha Mucsi Zoltánt egy kisvárosban élő diák arról kérdezné, hogy van-e értelme színésznek állni, akkor azt mondaná neki, hogy bele kell vágni. „Ha nem próbálja meg, akkor élete végégig lenne benne egy űr.” Viszont úgy gondolja: ahhoz, hogy valaki színészként érvényesülhessen, nemcsak tehetségre, hanem jó csillagállásra is szükség van.

Mucsi annak idején menekült Abonyból: túl szűknek érezte a várost, nagyobb helyre akart kerülni. Budapest azért tűnt jó megoldásnak, mert itt esélyesnek látta, hogy focista legyen belőle. „De még nem találtam meg az optimális helyet: az kicsi volt, ez meg nagy.” Budapesten belül ugyanis nehezen teremthető meg a béke szigete.

Gyerekként sok terve volt: kéményseprőtől mozdonyvezetőn át erdészmérnökig mindenféle akart lenni, aztán végül géplakatos-iskolába került. „Betyárbecsületből elvégeztem, de látszott, hogy nem ezt tekintettem életem pályájának.” A szakmunkásképzős évek alatt sokat járt meccsre, színházba és koncertekre. „Egy időben nagyjából annyi Locomotiv-koncerten voltam, mint Presser.” 

Aztán visszakerült Abonyba, ahonnan egy barátja rántotta bele a színészvilágba. A szolnoki színház segédszínésze lett. Elsőként egy Ljubimov-rendezésben, Trifonov Csere című darabjában játszott. A bemutató napján bement a színpadra, és látta, hogy minden széken ott egy kis kártya és egy szál virág. „A színpadról ez nagyon szépnek tűnt, és elfogott az érzés, hogy jó helyen vagyok.” 

A színművészetire komor verseket vitt: néhány József Attilát és a Don Quijotéból egy monológot. „Meg valami dalocskát, de reméltem, hogy nem kell énekelni.” Háromszor nem vették fel, és mivel ezután már nagyobb feladatokat kapott a színháztól, nem is próbálkozott tovább. A Szolnokon töltött 15 év viszont nagyon meghatározó volt a számára.

„Nekem a főiskola 15 évig tartott: lassan araszolva mentem felfelé a szamárlétrán a La Manchától Kafka A kastélyának főszerepéig.”

Aztán eljött, mert az akkori igazgatóval nem jöttek ki. „Valójában azonban mehetnékem volt.” 

Akkor úgy érezte, hogy a semmibe megy, ám hamarosan jött a Csányi János rendezte, 1994-es Szentivánéji álom-előadás, amelynek szereplőiből az 1996-ban megalapított Bárka Színház társulatának magja lett. Scherer Péterrel is itt találtak egymásra. „Ekkor derült ki, hogy közös a világszemléletünk, a színházról alkotott véleményünk, így aztán összeragadtunk.” Párosuk nagy ívet futott be, amely Szomjas György Roncsfilmjétől indult, Jancsó Nekem lámpást adott az Úr kezembe Pesten című filmjével folytatódott, majd a Krétakörben csúcsosodott ki. „A kapcsolatunknak vannak hullámzásai; van, amikor távolabb kerültünk egymástól, de mintha mindig a sors irányítaná, hogy épp mennyit kell együtt lennünk.”

Hogy zavarja-e, hogy kicsit beskatulyázták Kapa szerepébe?

„Van, akinek nem jut semmilyen skatulya, színházi vonalon pedig sokfélét játszom.”

Jelenleg 13-14 darabban szerepel, és egyikre sem megy rosszkedvűen. Mindegyik aktuálisan játszott darabja fontos számára valami miatt.

A Nézőművészeti Kft.-t továbbra is viszik. A megalapításakor az volt a cél, hogy valamiképpen visszaidézzék a Krétakör időszakát. Ez pici társulat öt állandó taggal, akiknek már a kezdetektől fogva az volt a célja, hogy szabadon csinálhassanak színházat. A többi pedig útközben alakult ki.

A Szkénében sok Háy-darabot játszanak. Mucsi úgy ismerkedett meg Háyval, hogy olvasta tőle A gyerek című regényt, majd felhívta, hogy előadást kellene belőle csinálni. Az író azt válaszolta, hogy abból már nem, de a Nehézből igen. A darab jól futott, ezért Háyval azóta is együtt dolgoznak. Most épp az Elem várja, hogy vége legyen a járványnak: ez a darab az elmúlás előtti pillanatról szól, amikor az ember szembenéz az életével, és összegzi azt. 

Mucsi szólt a járvány okozta nehézségekről is. A legnagyobb probléma számára nem a színház hiánya, hanem a bizonytalanság, a kilátástalanság; az, hogy nem tudni, meddig tart ez a helyzet. „Ezt hullámzóan: hol tűrhetően, hol rosszul viselem.” Színház helyett olvas, társasjátékozik, a családjával van. Az utóbbi hónapokban sok időt töltöttek az Őrségben, a nyári házukban. 

Elvonulva szokott szöveget tanulni, de egyre nehezebben megy. Jelenleg 14 előadásból kilenc olyan van, amin végig a színpadon van. A pandémia alatt muszáj arra is figyelnie, hogy frissen tartsa az aktuális szövegeit.

A beszélgetés itt visszanézhető.

Nyitókép forrása: Facebook/Mucsi Zoltán