1664-ben, amikor Evlia Cselebi török világutazó Magyarországon járt, minden bizonnyal állt még az a mecset, amelynek nyomait most régészek keresik a Csák nemzetség által a XIII. században építetett Csókakő várban. Cselebi ugyanis fehérvári útja során müezzin énekére figyelt fel Csókakő vára alatt, ahova ugyan nem tért be, útinaplójában mégis röviden lejegyezte a vár történetét, s így megörökítette az évszázadok során feledésbe merült török imahely létezését.
"Csókakő Várpalota és a Bakony hegyei között egy magas dombon álló kicsiny, erős épületű váracska, de én nem mentem be. A várban III. Murád khán dzsámija van, amelyről midőn a mohammedi ezán éneklését hallottam, a vár felől kérdezősködtem. Ennél előbbre nekünk már nincs várunk, mert annyira a határszélen van, hogy ide minden oldalról az ellenség kakasainak hangja hallatszik."
"Cselebit a történeti kutatás elég gyakran kezeli fenntartásokkal, mert az öreg szeretett lódítani és eltúlozni dolgokat, de úgy tűnik ebben az esetben igazat mondott, ugyanis fennmaradt néhány a vár törökkori zsoldjegyzékeiből és a listán rajta van a müezzin is. Ha müezzin van, a mecset is létezhet, ezt bizonyítja a karlsruhei levéltárban őrzött 1690-es katonai felmérés, ahol a vár alaprajzán be is van jelölve a mecset, körülbelül arra a területre, ahol most dolgozunk" - mondta el a Múlt-kornak Hatházi Gábor ásatásvezető régész.
A régész vezetésével a kutatók idén júliusban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával folytatják az 1997-ben megkezdett munkát, amihez számos történeti forrás is segítségül szolgál. "Számunkra az is nagyon fontos, hogy az írott források alapján Csókakő konkrét várrészeit is megismerhetjük, továbbá nagyon értékes adalék lesz, hogy miként nézhetett ki egy török mecset egy ilyen helyőrségben. Egyelőre még nem sikerült megtalálnunk, s ez a XVII. századi kéziratos vártérképek bizonytalanságainak köszönhető."
Az 1543-ban török kézre került várban a terveknek megfelelően idén az alsóvár területén folyik a munka, ahol a XV. századi agyagágyba épített törökkori kövezett járószint feltárásával bukkantak rá a várudvarba épített törökkori támfal, terasz mellett egy helység nyomaira is, amely a korabeli feljegyzések szerint talán őrbódé lehetett.
Szulejmán győztes ostroma után Csókakő "tipikus végvárrá válik, bár igazi hadi jelentőségét ezzel rögtön el is veszíti. A nagy tüzérségi háborúk időszakában már nem számít korszerű bővíthető erősségnek. Ennek ellenére állandó részese a határvidéki háborúknak, de csak Fehérvár egyik előretolt helyőrségeként. Ennek a 150 évnek nagyon értékes a leletanyaga, most az itt élő török helyőrség emlékeit keressük" - mondta el a régész.
1568-ban Iliász várparancsnok irányítása alatt 30 janicsár szolgált a csókakői helyőrségben, 1629-ben már 28 janicsár és 19 tüzér hallgathatta naponta ötször a müezzin énekét. A zsoldjegyzékek, a térképek és az írott források mellett a rekonstruálásra váró leletek a vár hétköznapjaiba nyújtanak bepillantást. Kovács Gyöngyi, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa elmondása szerint a nagy mennyiségű kerámiaanyag, kiegészíthető török kori talpas tálak, faragott csontlemezek mellett egyéb munkaeszközök, köztük egy szekerce és csontnyelű kések is előkerültek. Továbbá egy különleges, gyöngyház berakású kést is rejtett a csókakői vár földje.
"Nagyon jellegzetes a XIII-XVII. század közötti leletanyag, rengeteg cserépedény, kályha és kemence maradványai kerültek elő. Vannak például török korból származó kínai porcelánpipák, különböző vaseszközök, szerszámok. Találtunk már gyöngyöket, karperecet és más ékszermaradékokat is. Rengeteg apró lelet is előkerült, amelynek feldolgozása, restaurálása nyilván hosszabb időt vesz igénybe, de a végén ebből egy kiállításon is bemutatható restaurált emlékanyag lesz, amely bepillantást enged a vár hétköznapjaiba is" - mondta Hatházi Gábor.
A helyőrség létét puskagolyó, ágyú és puskacsőtöredékek is bizonyítják, a várostrom nyomát őrzi a most feltárt kövezett járószint egy részének hiányos alapja, amely valószínűleg egy petárda vagy ágyúgolyó által roncsolódott meg az ostrom idején. A vár felszíne alatt itt még egy beszédes lelet is előkerült II. Szulejmán korából: "1687 októberében zajlott Csókakő visszavétele, a 150 éves török uralom végén. Egy körülbelül négy méter magasságú vályogfal vagy agyagfal az ostrom során dőlhetett be, úgyhogy az ott fellelt érme régészetileg is tökéletesen jelzi a török végórákat."
"Chokakew" várát a XIII. század második felében kezdték el építeni, a tatárjárás után várépítési hullám egy tipikus példája az erősség, amelyet a Csák nemzetség Dudary ága emelt. A nemzetség leghíresebb tagja a trencséni országrészt uraló Csák Máté volt.
"Az ő unokatestvérei építkeztek ide, és viszonylag közel, a Vértes szívében található a család temetkezési monostora is. Ez volt az a közös szakrális hely, ahol a családi ünnepek, esküvők, temetések zajlottak, ez volt a Csákok osztatlan földje. A vértesszentkereszti monostorban, ahol a család lelki üdvéért imádkoztak a szerzetesek, csupán egy közös családi kúria állt, a bevezető utak mentén viszont, a Vértes peremén végig Csákok által épített várak sorakoznak. Gesztes, Vitány, Gerencsér és Csókakő is ebbe a láncolatba tartozik" - hangsúlyozta Hatházi.
Miután a Csákok hatalma lehanyatlott, Károly Róbert kezébe került a vár, amely a mindenkori Fejér megyei ispán szolgálati birtokának számított. Az Anjouk idején a vár alig fejlődik, a régész szerint "szolgálati birtokként nem nagyon érdemes költeni rá. 1430 a fordulópont, amikor Zsigmond király a Rozgonyi családnak adományozza magánvárként Csókakőt és ez azonnal meg is látszik a robbanásszerű fejlődésen. A vár területe háromszorosára bővül, kiépül az alsóvár, amelyet most kutatunk át".
A törökök megjelenésével, 1543-tól végvár lett Csókakő is, kisebb megszakításokkal (1566, 1598, 1601) egészen 1687-ig szolgált Fehérvár északi bástyájaként. Ezután még egy ideig gondoskodtak a vár fenntartásáról, ám jelentőségét végleg elveszítette. A 18. század végétől a Lamberg grófi család tulajdona, de már nem gondozták, két évszázad alatt szinte elpusztult Csókakő egykori erőssége.
Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, az első felmérések azonban csak 1885-ben kezdődtek el. A várat 1953-ban műemlékké nyilvánították majd 1960-ban a régészeti feltárás is elkezdődött, amely aztán három évvel később félbeszakadt.
1995-ben a vár pusztulásának megfékezésre alakult meg a Csókakői Várbarátok Társasága és 1997-ben megkezdődhetett a munka. Hatházi szerint, a feltárások egyik legfontosabb kiváltó oka az volt, hogy rettenetesen rossz állapotba került a vár. "Huszonnegyedik órás programnak indult, maguk az épületmaradványok, illetve a fontos és értékes várrészletek is a végső pusztulás előtt álltak. Ma már ezeket a legveszélyesebb, legkényesebb pontokat mind sikeresen megmentettük és lassanként odáig jutottunk, hogy a vár fele már látogatható a turisták számára is. Évről évre módszeresen igyekszünk előre haladni, a régészeti feltárásokat különböző szakaszokban, ütemekben folyamatos műemléki helyreállítás is követi"- mondta Hatházi.
A régész szerint a "következő feladat a már korábban feltárt, a váron belül található 15. századi kápolna konzerválása lehet. A falai természetesen középkoriak, de erre kerülhet egy olyan védőépület, amiben berendezhetünk talán egy kőtárat is, ahol az értékes kőfaragványokat a turisták megtekinthetik." A felsővárban a jövőben egy kilátó épülhet, és folytatódik a félig már elkészült várkapu rekonstrukciója is. Az alsóvár viszont további helységeket, pincéket, kazamatákat rejt, "itt talán olyan épületrészek is feltárásra kerülnek, amelyek helyreállítása után feltehetőleg egy kis múzeumot is berendezhetünk".
