Bárki lehet "terroristagyanús elem"
Januárban, amikor a világ még az Irak körüli diplomáciai viharoktól volt hangos, bilincs kattant Texasban egy köztiszteletben álló kutató, a hatvankét éves Thomas Butler kezein. A vádakat még elsorolni is nehéz: összesen hatvankilenc vádpontot hoztak fel ellene. Bűne összesen az volt, hogy jelentette a hatóságoknak harminc pestis kórokozót tartalmazó üvegcse eltűnését az általa vezetett intézetből.
December másodikán végül a bíróság felmentette - huszonkét vádpontban. Negyvenhét további vádpontban: hamisítás, csalás, hatóság megtévesztése, stb. bűnösnek találták. Még a konzervatív, a kormány politikáját támogató prominens tudósok és kutatási szervezetek is szokatlanul éles hangnemben ítélték el a hatóságok eljárását. Peter Agre, az idei kémiai Nobel-díjat elnyert kutató nem egészen tizenkét órával a díj kihirdetése után már azzal vádolta a Bush-adminisztrációt a Butler-ügy kapcsán, hogy Joseph McCarthy szenátorhoz hasonló módszerekkel boszorkányüldözést folytat saját tudósai, kutatói ellen. A díjjal járó összeg egy részét - potom félmillió eurót - pedig felajánlotta az igazságtalanság elleni küzdelemre.
"Dr. Butler nem terrorista!" - áll a FAS (Federation of American Scientists) által a tudós támogatására készített weboldalon. A FAS az egyik legbefolyásosabb tudományos szervezet az Egyesült Államokban. "Huszonhét éve nem volt szükség arra, hogy egy amerikai tudós mellett kiálljunk, mert igazságtalan üldöztetést szenved el!" - áll a Peter Agre, Sidney Altman, Robert Curl és Torsten Wiesel nevével fémjelzett közleményben. Mind a négy neves kutató tagja annak az emberjogi szervezetnek, amely általában a harmadik világbeli diktatúrák üldözött tudósainak kel védelmére, valamint mindannyian tagjai az amerikai Tudományos Akadémiának (National Academy of Sciences).
"Felháborít, ami történik! Mintha újra McCarthy ülne a szenátusban. Az Egyesült Államokon kívül úgy tekintik a Butler-ügyet, mint valami őrült amerikai boszorkányüldözési históriát." Közben az ellentmondásos szabályozás miatt immár még többen kerültek veszélybe. Nemrégiben az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium több mint húsz egyetemi kutatóintézetet vádolt meg azzal, hogy hanyag módon kezelik a veszélyes genetikai anyagokat vagy kórokozókat. Ugyan ezek az intézetek betartják az állami szabályokat és az Egészségügyi Minisztérium szabályait is. De az intézetek vezetői előtt lebeg Butler példája: bárki lehet a következő áldozat. Ezért egyre többen hagyják el munkahelyüket, mint azt a Nature magazinban megjelent cikkben olvashatjuk: az európai kutatóintézetek fellélegeztek, mert az állandó amerikai "agyelszívási" folyamat most megfordulni látszik. Ahogy Agre mondta: "Akinek egy csöpp esze van, nem foglalkozik most biológiai fegyverekkel, vagy fertőző betegségekkel amerikában."
A McCarthy éra és a "Nagy kommunista összeesküvés"
Joseph McCarthy a legismertebb kommunistaellenes közéleti személy volt a '40-es évek végén és az '50-es évek elején - olvasható a Hetek kuturális és közéleti magazinban. A Wisconsin államban született vidéki fiú 14 éves korában otthagyta az iskolát, hogy egy farmon dolgozzon. Hat évvel később újra elkezdte tanulmányait, aminek eredményeképpen 1935-ben jogból doktorált. Ezt követően tizenegy évvel a szenátus tagjává választják.
A második világháború után a demokrácia hazájaként emlegetett Egyesült Államokat is elérte a boszorkányüldözés. Az ötvenes évek hidegháborús korszakának legszégyenteljesebb időszakát az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működése fémjelezte: ez volt az a testület, amely az USA-ban rejtőzködő valós és vélt kommunista ügynökök felkutatását és megbüntetését tűzte ki céljául. Ezt a korszakot a bizottság "atyjáról", Joseph McCarthy szenátorról "mccarthyzmusnak" nevezték el később a történészek.
McCarthy 1950-ben kezdi meg a kommunista-ellenes hadjáratát a West Virginia-i Wheelingben, egy 205 névből álló listát tartva kezében olyan magas beosztású külügyminisztériumi dolgozókról, akik egyben a Kommunista Pártnak is tagjai. Az ügy kivizsgálására felállított bizottság elutasítja a vádakat, megállapítja, hogy azok hamisak, majd McCarthy-t etikátlan kampányolással vádolja.
Az 1952-es választások megnyerése után McCarthy a szenátus egy kivizsgálással foglalkozó állandó albizottságának elnöki székét kapja meg, első áldozata Charles E. Bohlen, az Eisenhower elnök által kinevezett moszkvai nagykövet. A nyilvános vádaskodások miatt egyre távolabb került az elnöktől, míg végül 1953-ban egy országos televíziós csatornán Eisenhower elnököt azzal vádolja, hogy nem tesz semmit a kormányzaton belüli "felforgató elemek felszámolására".
A szenátor egyik látványos kudarca Irving Peress őrnagy meghurcolása volt. Peress a balodali Amerikai Munkáspárt tagja volt, és McCarthy elérte, hogy a Pentagon leszerelje őt idegen érdekek kiszolgálására hivatkozva. McCarthy saját bizottsága elé is beidézte Peresst, aki az alkotmány 5. cikkelyére hivatkozva védte meg magát, és nem sikerült hadbíróság elé állítania őt. Ettől a ponttól kezdett zuhanni a szenátor népszerűsége, és lett országszerte humoristák és politikusok vicceinek tárgya. Az utolsó lökést a lefelé tartó úton az akkori alelnök, Richard Nixon adta meg, mikor a kormányzat nevében elítélte a mccarthyizmust felelőtlen rágalmazás és megkérdőjelezhető módszerek miatt.
De a mccarthyzmusnak tucatjával vannak áldozatai, politikusok, közéleti személyiségek, tudósok, művészek, mint Orson Welles, Arthur Miller és Charlie Chaplin. Ám végül betelt a pohár: 1954 decemberében a szenátus 67-22 arányban döntést hozott, amelyben elmarasztalta a szenátort, aki az Eisenhower-kormány ellen intézett elkeseredett támadással válaszolt, és nyilvánosan bocsánatot kért az amerikai néptől, amiért arra biztatta őket, hogy Eisenhowerre adják voksukat. Egészségi állapota ezt követően megromlott, és McCarthy az alkohol rabjává vált. 1957-ben bekövetkezett halálának hivatalos oka akut hepatitisz volt.
McCarthy meghalt ugyan, de szelleme és munkálkodása máig él az amerikai társadalomban. Sokan személyes bosszúk és leszámolások céljára használták fel a mccarthyzmus paranoiás szellemét, mások félelemből, vagy hazaszeretetből nevezték meg kommunistaként ismerőseiket, barátaikat, és ezek a sebek csak nagyon lassan gyógyultak. Elia Kazannak, a nemrégiben elhunyt író-filmrendezőnek sokan haláláig nem tudták megbocsátani, hogy az 1950-es évek elején, a Joseph McCarthy vezette, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló szenátusi albizottság előtt megnevezett nyolc embert, azt állítva róluk, hogy kommunista párttagok voltak vele együtt az 1930-as évek közepén.
A "Nagy Kommunista összeesküvés" elmélete nem más, mint az, hogy a "vörösök" belülről kívánják megdönteni az amerikai demokráciát. Ez azokban az években, a tömegpusztító fegyverek, a hidegháború árnyékában termékeny talajra hullott. A "Nagy Kommunista Összeesküvők" azok a neves értelmiségiek, katonák és tudósok lehettek, akik megkísérelték úgymond a kommunista forradalmat megvalósítani az Egyesült Államokban, ezzel megdönteni a fennálló államformát és megsemmisíteni az USA nemzeti integritását.
Ám ennek az elméletnek a nevében - bármily sületlenségnek hangzik is -, számtalan igazságtalanságot követtek el. Végül pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon McCarthy szenátor nem volt-e maga is összeesküvő, aki a liberalizmust, a szabad gondolat és szabad vélemény ideáljait megtestesítő jogrendet elárulta.
