Az emberi társadalom legfontosabb és legalapvetőbb intézménye, mely egy férfi és egy nő házasságából és ebből a kapcsolatból születő új generációból keletkezik. A családok között közösségi és rokonsági kapcsolatok alakulnak ki, így elmondható, hogy az arab világban több nemzedék él együtt, idősek és fiatalok. A fiatalok kötelesek segíteni és engedelmeskedni a szülőknek, idősebb rokonoknak, nagyszülőknek, azok pedig kötelesek gondoskodni róluk az iszlám előírásainak megfelelően nevelni és eltartani őket.
Az iszlám nagy figyelmet szentel ezen kis társadalmi egységnek, és arra törekszik, hogy a lehető legegészségesebb és legerősebb alapokra helyezze. Az iszlám felfogása szerint a férfiak és nők közötti kapcsolat leghelyesebb formája a házasság, mert a házastársi közösségben mindkét fél igyekszik eleget tenni társadalmi felelősségének, és ezáltal jön létre a család. Mivel a szexuális kicsapongások, a paráználkodás alapjában dönti meg a család intézményét az iszlám és a saría egyenesen tiltja ezeket. Tehát az iszlámban minden házasságon kívül létesített szexuális kapcsolat bűnösnek vagyis haramnak minősül, ami a legkeményebb fenyítést követeli.
A szexuális kihágások megfékezésére szolgálnak a nők és a férfiak egymástól való határozott elkülönítése, valamint a zene és a képek tilalma. Az arab világban a muszlim ember számára magától értetődő a családközpontúság és a saját családra való törekvés - írja a saría. A Korán szerint amikor egy muszlim és egy muszlima családot alapít vallási kötelezettségét teljesíti. Éppen ezért az iszlám szándéka az, hogy a házasságkötést minél egyszerűbbé tegye és ezáltal családok sokasága keletkezzen.
Az iszlám a családon belül az apának szánta az elsődleges szerepet, az ő feladata a család fenntartása valamint a családon belüli rend és fegyelem biztosítása. Az anya másodlagos szerepe azt jelenti, hogy hallgasson férjére, gondoskodjon saját maga és a gyermekek kényelméről, jó közérzetéről. A gyermekeknek pedig illendően kell viselkedniük szüleikkel szemben. A gyermek ugyanis a szülőktől függ, így nem mondhat ellent, csak abban az esetben, ha anyja és apja le akarja téríteni őt az iszlám útjáról. Ez esetben megengedett számára a szülőkkel való szembeszállás.
Ezt javasolja Mohamed is a gyerekek számára: "Minden gyermek igaz, tiszta természettel [egyistenhittel] születik, a szülei teszik később zsidóvá, kereszténnyé vagy mágushitűvé." Allah így szól azokhoz a szülőkhöz akik megtiltják gyermekeiknek, hogy közeledjenek hozzá: "Szerencsétlenek azok, akik ostobaságból, tudatlanságból megölik gyermekeiket, eldobva azt, amivel Allah megajándékozta őket - meghazudtolva őt [Allahot]. Eltévelyedtek ők, nem az igaz úton vezéreltetnek." (6:140)
A saríának külön része foglalkozik a gyerekek helyzetével, jogaival. Eszerint minden muszlim gyermeknek joga van a következőkhöz:
a) joga van az élethez, a Korán így fogalmaz: "Ne öljétek meg a gyerekeiteket a szegénységtől félve! Mi gondoskodni fogunk róluk és rólatok. Bizony nagy bűn az ő megölésük!" (17:31)
b) jog az apához, ő az, aki felneveli és tőle örökölhet
c) joga van az eltartáshoz és a neveléshez.
A saría értelmében minden gyereknek van jog szerinti édesapja. A válástól számított 9 hónapon belül született gyermeket a volt férj köteles sajátjának elismerni. Ha ezt nem teszi meg, feleségét a házasságtörés bűnében tünteti fel. Az ismeretlen származású gyermek adaptálása a saría szerint nem jár olyan jogokkal, mint a vér szerinti gyermeké. (33:4) A lelenc bárkivel szemben igényelheti a leszármazói státuszt, de csak korlátozott jogokkal. Ha nem nyújtja be senki ellen igényét, akkor megtalálója adoptálhatja a gyermeket.
A saría szerint az anya gyermekkel kapcsolatos joga szigorúbb az apáénál. Az ő gondjaira vannak bízva a fiúk 7-9 éves korukig, a lányok nagykorúságukig való nevelése. Az anya halála esetén a nevelési jog a legközelebbi nő rokonokra száll. A gyermek eltartása az apa kötelessége. Az első házasság előtti kapcsolatból született kétes származású gyerek eltartása az anyára hárul. A szülők egyenlő arányban kötelesek eltartani a fiatalabb generációkat. Ha a gyerek családja kihalt, a közösség gondoskodik neveléséről és eltartásáról.
A szülőknek nincs haszonélvezeti joguk gyermekük tulajdonán. Semmilyen ügyletet nem köthetnek, amelyik közvetve vagy közvetlenül hátrányos a gyerekre nézve. Mint ahogyan már korábban említettük, a muszlim családon belül a férjnek és feleségnek is megvannak a maga kötelességei. Ám az iszlám világában nemcsak a szülők tartoznak kötelezettségekkel a gyermekek irányába, hanem ennek a dolognak fordítva is kell teljesülnie. A gyermek mindig őszinte legyen anyjával s apjával, becsülje meg és tartsa el őket felnőttkorában, valamint imádkozzon értük.
"A te Urad elrendelte, hogy csak őt szolgáld, és légy jó a szülőkhöz. Ha mindketten elérik az öregkort, vagy csak egyikőjük, ne mondd nekik, azt, hogy pfuj! Ne becsméreld őket. Kegyes szavakat mondj nekik! Terjeszd ki föléjük könyörületből az alázatosság szárnyát, s mondd Uram! Légy hozzájuk irgalmas, miként ők felneveltek engem, amikor kicsi voltam." (17:23-24)
A szülők törődésükért, odaadásukért joggal várhatnak el engedelmességet gyermekeiktől. Ám ha rosszat, vagy helytelent kérnek, akkor az engedetlenség szükségszerű és lehetséges számukra. Az Allahhal való társítás, mely az iszlám főbűneinek egyike a gyermek ellenállását idézheti elő szüleivel szemben.
Allah azt mondta: "Meghagytuk örökül az embernek a szüleivel kapcsolatban - hiszen az kínkeservében hordozta őt, és elválasztása két év alatt [történt] - hogy Légy hálás nekem és a szüleidnek! A végső út hozzám vezet. Ám ha ők ketten [a szülők] azon fáradoznak, hogy olyasmit társíts mellém, amiről nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik, de viselkedj velük kedvesen, és annak az útját kövesd, aki megbánással fordul felém. Hozzám lesz majd visszatérésetek, s akkor hírül adom nektek, amit cselekedtetek."(31:14-15)
A családi élethez szorosan kapcsolódik a rokonsággal való bánásmód. Isten azt az utasítást adta az embernek, hogy adjon meg minden segítséget és figyelmességet családtagjainak, rokonainak, mutasson igaz szeretetet és törődést irántuk. A rokonokkal szemben tanúsított helyes bánásmód szent kötelesség, mivel Allah rendelte el.
"Nem az a jámborság, ha arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok, az igazi jámborság az, ha valaki hisz Allahban, az utolsó napban, az angyalokban, az írásban, a prófétákban, s aki vagyonát - bármennyire ragaszkodik is hozzá - odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton lévőknek, annak aki kér és a rabszolgákért [kiváltásukra]. Aki az imádkozást elvégzi, és megadja a zakátot, és azok akik betartják szerződésüket, ha kötelezettséget vállaltak, s azok, akik kitartóak a szűkös helyzetben, a bajban és a csapás idején. Ők az igazak, és ők az istenfélők."(2:177)
