Az 1897. április végétől Vásárcsarnok Értesítő címmel megjelenő hivatalos lapjában az intézmény hetenként kétszer (csütörtökön és vasárnap) a termelő és fogyasztó közönséget is tájékoztatta az árakról, vásárok forgalmáról. A gazdálkodókat intenzívebb termelésre, a fogyasztókat kevéssé ismert élelmiszerek kipróbálásra buzdította.
A vásárcsarnokokkal a napi sajtó kiemelten foglalkozott. A Mikszáth Kálmán főszerkesztésében megjelent Országos Hírlap rendszeresen közölte a budapesti Vásárcsarnok áruforgalmi híreit, így lehetett értesülni például arról, miként alakul a "nagyban eladott élelmi czikkek hivatalos árjegyzése".
Földi Mihály, akit Németh László a transzcendens ponyva képviselőjének tartott, Schöpflin Aladár pedig a Nyugat 1913-as számában lelkesedett írásaiért, gyakran használta fel a piaci jellegzetes figurákat: "Színhely: a Ferencvárosnak az a része, ahol a vásárcsarnok van. Egész különös, minden mástól különböző népélet folyik itt, az ócska bérházak szoba-konyhás udvari lakásaiban. Csarnoki hordárok, kofák, mészáros legények, zöldségárusok, apró korcsmárosok, rendőrök, efféle más nyomorúságosok élete forog itt a főváros táplálkozásának szolgálatában. A mindenütt tenyésző, örök nyomorúság itt külön színt kap - úgy találta meg ezt Földi, mint mikor más írók felfedezik a szegedi vagy a palóc népet. (Egy kicsit magam is ismerem ezt a népet, azért is érdekel jobban, mint talán mást.) Pompás, új típusokat is talál köztük, mint Peterzilka bácsi, az öreg szomorú zsidó hordár, vagy a Duna-parton üldögélő rovott, bőbeszédű, pletykázó tolvaj kofák, Szeppi, a cseh mészároslegény. S a couleur localet is egészen biztos kézzel tudja megadni, a zöldségszagú levegőt, a házak fülledt udvarait, közepükön a poroló állvánnyal, az emberek apró s nekik mégis tragikus gondjait a hiányzó öt forint körül, szegényemberi kapzsiságukat, a füstös levegőjű kurta korcsmákat - ez igazán annak a néhány, a főváros nagy forgalmából kieső utcának a levegője." (Schöpflin Aladár: Földi Mihály novellái, Péterke, Szeppi meg a többiek. 1913/9.)
Szerb Antal a Budapesti kalauz marslakók számára című írásában a Központi Vásárcsarnok mögötti rejtelmes világot párizsi élményeihez mérve érzékelteti: "... Alkonyatkor hirtelen Párissá alakul. Kicsi, de piszkos kávéházak, boltok, melyekből izgalmas gyümölcs-, főzelék- és hússzag árad, különös, figurának megjátszott emberek; mögöttük egy elhanyagolt folyópart, mint a Szajna és rájukvilágít a Citadella, mint az Eiffel-torony. Ön éjszaka átmegy a téren a Vásárcsarnok mögött és egyszerre jobbra és balra felébrednek a tyúkok, száz tyúk, ezer tyúk, és lármázni kezdenek. ?Itt nem szabad állomásozni, kérem?, mondja egy késői rendőr egy magányos teherautónak. ?Leállt a motor?, feleli bűntudatosan egy apacs. ?Nyavalyát, kérem?, mondja a rendőr. És órák hosszatt veszekszenek az éjszakában, mint a párisiak."
Déry Tibor egyik regényében eképpen jellemzi a vásárcsarnokot: "A vásárcsarnokba értem, a húscsarnokba, ahol hideg van, de mégis melegebb, mint ott künn. Tegnap is itt voltam, holnap is idejövök. A falak mellett, faketrecekbe zárva énekelnek a mészárosok, és a kupolából zöldes fény szitál a himbáló hústömbökre. Itt jó, mert a hús szaga meleg, csak a legyek kellemetlenek. Amott tojásokat látni, halat és baromfit, s az ember orra veres falatokat szippant. Néha kimész, a folyóra nézel, és a párából iszol a vastag falatozás után. Hasad löttyedt, kezeid szőrösek: jóllakott ember vagy. Mi lesz velem télen!" (Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek, Nyugat 1924/18.)
A sajtó hasonlóan érzékletes módon, napi szinten követte a kerületi vásárcsarnokok berendezési munkálatait: "árlejtés dolgában ma határozott a közgazdasági és közélelmezési szakosztály Matuska tanácsnok elnöklete alatt. A beérkezett ajánlatok közül mint legkedvezőbbeket az összes berendezésekre - a felvonók kivételével, elfogadták a következőket: A Rákóczy-téri vásárcsarnoknál a Waagner R. F. cég ajánlatát; (...) az Istvántéri vásárcsarnoknál a Schlick-gyár r. t. ajánlatát fogadták el; a Hunyady-téri vásárcsarnoknál Schwarcz Antal ajánlatát; (...) a Hold-utcai vásárcsarnoknál Oetl Antal ajánlatát. (...) A felvonókra beérkezett külön ajánlatok felett még nem döntöttek." (Magyar Estilap, 1896. április 11.)
