A tengeri hadviselést forradalmasító technika diadalmenete 150 éve kezdődött meg egy 1861 augusztus 9-én megjelent hirdetéssel, amelyben az Unió tengerészete egy csak vasból, vagy fából és vasból készített hajó megtervezésére írt ki pályázatot. A tervek benyújtásának határidejét igen szűken húzták meg az illetékesek, így a mérnököknek kevesebb mint egy hónapja maradt.Mindennek ellenére kevesebb, mint hat hónappal később Greenpoint kikötőjében vízre bocsátották a második páncélozott hajót, az U.S.S. Monitort.
A polgárháborúban sikeresen szereplő úszó mérnöki csoda 1862-es tengeri viharban elsüllyedt, roncsait csupán kilenc éve találták meg. A kiemelt lövegtorony jelenleg a Tengerészek Múzeumának Monitor Központjában van kiállítva. A roncsot kihalászását követően egy állagvédelmi okokból kifolyólag édesvizű tartályban helyezték el, ámde most kikerült a medencéből, mert meg akarják tisztítani a felületét a szennyeződésektől. A takarítás után a technikatörténeti ereklye további 15 évre visszakerül a vízbe, ugyanis még ennyi idő kell ahhoz, hogy kioldódjon a só a vasból.
A páncélozott bárka újdonsága a 360 fokban forgatható lövegtorony volt. Anne Holloway, a Monitor Központ kurátora szerint a Monitort az tette jelentőssé, hogy egy lopakodó hajó volt, amelynek csak az ágyútornya látszott ki a vízből.
A páncélozott úszó erőd feltalálója a svéd származású John Ericcson volt, akinek rögös utat kellett bejárnia a Monitorig. A skandináv feltaláló először Angliában próbálkozott, viszont a Brit Admiralitást nem érdekelték a találmányai, így egy anyagi összeomlást követően az adósok börtönét is megjárta a svéd mérnök. Azonban egy patrónus melléállt, így Ericcson az Újvilágba hajózott a világ műhelyéből, ahol rámosolygott a szerencse, és vízre szállt a találmányaival felszerelt hajó, a Princeton. Üzlettársa, Robert F. Stockton - aki akkor még csupán tengerésztiszt volt, majd később szenátori magasságokba emelkedett ? azonban kitúrta a sikerekből Ericcsont. Csak 1844-ben került előtérbe a svéd személye, amikor egy tragikus bemutatóút során bekövetkezett baleset ? egy hajóágyú felrobbant, megölve az amerikai kabinet több tagját - miatt társa elővette a vétlen Ericcsont, őt téve felelőssé a tragédiáért, derékba törve a svéd felfedező pályáját.
Az Egyesült Államok tengerészetének vezetői a továbbiakban mereven elzárkóztak a páncélhajó ötlete elől, mígnem a polgárháború meggyőzte őket tévedésükről: a konföderáció haditengerészete megépítette az első páncélos hajót, a C.S.S. Virginiát. Az Unió tengerészete ezért újsághirdetésben írt ki pályázatot, amelyet a Cornelius Bushnellel társuló Ericcson hajója nyert meg, viszont az építőknek súlyos feltételeket kellett vállalniuk a nehezen kivívott sikerért cserébe: csak akkor jutottak hozzá a pénzükhöz, amennyiben találmányuk élesben bizonyít egy vízi csatában. Az előnytelen feltételek és a sajtó állandó csipkelődései ellenére Ericcson kevesebb mint négy hónap alatt felépítette a hajót, és a próbautak során jelentkező problémákat gyorsan orvosolta. 1862. március 9-én végre élőben ütközhetett meg a szemben álló felek két páncélos hajója, a történelmi jelentőségű párharcból végül a kisebb és könnyebben manőverező Monitor került ki jobban, bizonyítva az Admiralitásnak Ericcson formát öltött álmának életképességét. A páncéloshajó sikeresen harcolt, mígnem 1862-ben elsüllyedt a Hatteras-foknál egy vihar következtében.
A Monitor követendő példává vált, így Európa tengeri hatalmai számos monitort építettek. Noha a hajó mindennemű nyílt tengeri harcra alkalmatlan volt, blokádok fenntartására vagy folyami csetepatékra kiválóan megfelelt. Az Osztrák-Magyar Monarchia vezetői Wilhelm von Tegetthoff admirális javaslatára döntöttek a monitorok építéséről az 1860-as évek végén, ugyanis a kisméretű hajók hatékonyan tudták védelmezni a dunai monarchia stratégiailag fontos folyamait. Az 1870-ben megrendelt hajók közül az első kettőt -az S. M. S. Marost és az S. M. S. Leithát - 1871-re készítette el az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt. A magyar monitor, az S. M. S. Maros részt vett a monarchia fontos katonai akcióiban, Bosznia okkupálásában, valamint az első világháborút is végigküzdötte, és a Tanácsköztársaság idején zajlott harcokban is szerepet kapott, ámde a Monarchia szétesését követően Ausztriához került. Testvérét, a Leithát a magyar állam visszakapta, a hadtechnika történetének ereklyéjét 1992-ig kotróhajóként használta a magyar állam. A hajótestet később felújították, jelenleg múzeumként üzemel.
