A romániai komoly egyháztörténeti munkák 90 százaléka a görög katolikus egyházra vonatkozik. Ezt nem csak a mennyiség okán fontos kiemelni, hanem azért is, mert a görög katolikus tematikájú művek fejlődése példáként szolgálhat a romániai magyar kisebbségtörténettel foglalkozók számára. Az önéletírások, a sérelemtörténetek, majd a lelkes aktivisták pozitivista szemléletű munkái alapján az utóbbi években elindulhatott az előítéletektől mentesebb, a történelmi módszertan alkalmazásával készült munkák megjelentetése.
Az ortodox egyház esetében ez a fejlődés nem kimutatható, habár több munka is megjelent, de ezek nem tudtak kilépni a megszokott tematikákból (görög katolikus probléma, kommunista párttal való kollaboráció).
Az ortodox egyház, érzékelve a probléma kényességét, akadályokat gördített a kutatás elé. Szembesülve azzal, hogy a kommunista diktatúrát vizsgáló elnöki bizottság elmarasztalta az ortodox egyházat az 1947-1989 közötti szerepéért, a román ortodox egyház szinódusa egy saját bizottság felállítását határozta el, hogy írja meg az ortodox egyház utóbbi 100 évének történetét. A munka megírására három év áll a kutatók rendelkezésére, azonban a támasztott követelmények megmosolyogtatták a társadalomtudományokkal foglalkozókat. (A megírt részeket egy bizottságnek be kell mutatni, "mint egy doktori védés esetében".)
Ami a romániai magyar egyháztörténetet illeti, eddig nem álltak rendelkezésünkre a szükséges források, ezért csupán olyan munkák kerülhettek kiadásra, amelyekben a szándék értékelendő, azonban a kellő forrásanyag hiányában korlátozottak voltak a lehetőségeik. Erre egyetlen példa: Márton Áron, az általánosan elfogadott (a román értelmiség előtt is) tevékenysége sincs még feldolgozva.
A források tekintetében az áttörés 2006-ban kezdődött el, amikor a kommunista diktatúrát vizsgáló elnöki bizottság szakértőiként lehetőségünk volt kutatni a párt, az egyházügyi hivatal és a titkosszolgálati iratokat. Fontosnak tartok jelezni egy kezdeményezést, amely létrejött Erdélyben és nagyban segíti a kutató munkáját (nem csak a jelnkorosét). A Jakabffy Alapitvany által működtetett adatbank.transindex.ro honlapról elérhető az Erdélyben működő két legnagyobb egyházi gyűjtőlevéltár a gyulafehérvári római katolikus és a kolozsvári református ismertető leltára. Ennek a két levéltárnak az állománya nagyon jól feldolgozott, rendszerezett.
Emellett tárgyszavas mutatókkal ellátva, ezzel is segítve a könnyebb kutatást, ugyancsak a leveltar.adatbank.transindex.ro címen elérhető a erdélyi állami levéltárak magyar vonatkozású anyagainak a jegyzéke. A jegyzék egy nagyon fontos civil kezdeményezés, amely nagyban elősegítheti a levéltári kutatást, hiszen a kutatók számára a közelmúltban csak nagyon nehezen hozzáférhető állami levéltárak állagában nyújt lehetőséget a kutatásunk módszeres megtervezésére.
Az általam bemutatandó levéltár az Consiliul Na?ional pentru Studierea Arhivelor Securit??ii - CNSAS levéltára. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem a hírszerző szolgálat levéltára, mert ezzel párhuzamosan a titkosszolgálatoknak (Serviciul Român de Informa?ii, Serviciul de Informa?ii Externe, Serviciul de Telecomunica?ii Speciale, Serviciul Paz? ?i Protec?ie) is működik levéltára, de a CNSAS létrejötte után már csak korlátozottan kutatható, mivel a szerepüket a kommunista rendszer titkosszolgálati iratainak kutathatóvá tételében nagyrészt átvette a CNSAS, azon iratok, amelyeket nem adtak át a CNSAS-nak azok a nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek és nem kutathatók.
1999. december 9-én fogadta el a román törvényhozás a 187. sz. törvényt (Legea de acces la dosarul personal ?i de deconspirare a Securit??ii ca poli?ie politic?), amely létrehozta a kommunista állambiztonság irattárát vizsgáló bizottságot (Consiliul Na?ional pentru Studierea Arhivelor Securit??ii - CNSAS) és szabályozta működését. A parlament ellenőrzése alatt levő testületre bízták az ún. lusztráció elvégzését. Ez alatt az állambiztonsággal együttműködő közszereplők leleplezése és a tudományos kutatás, a korszak feldolgozásának elősegítése értendő. A testület további feladata megvizsgálni és eleget tenni a személyes dossziéba betekinteni kívánó magánszemélyek kéréseinek (peten?i). A törvény szerint minden román és külföldi állampolgárnak jogában áll kérvényezni CNSAS-tól saját megfigyelési dossziéjának kiadását.
A kutatók szempontjából elég nehézkessé teszi a kutatási engedély megszerzését, hogy a kutatáshoz szükséges egy engedély az adatvédelmi biztostól, amelynek kiadása elég lassú. A Levéltár a kommunista állambiztonsági szerv a Securitate iratait kellene a kutatók és a magánszemélyek rendelkezésére bocsátani. 1999 után az iratok átadása nagyon nehézkesen haladt egészen a tavalyi évig, amikor a szolgálatok mintegy 1.800.000 dossziét adtak át a levéltárnak. Ekkor kezdődhetett meg az iratok feldolgozása és kutatásra való előkészítése.
A levéltárban három nagyobb iratcsoportba úgynevezett fondba vannak csoportosítva:
1. Fond Documentar - Történeti iratcsoport
2. Fond Penal- Büntetőjogi iratcsoport (vizsgálati dossziék)
3. Fond informativ - Megfigyelési iratcsoport
4. Kéziratgyűjtemény
Az ún. Történeti fond tartalmazza a Securitate központi szerveinek az alárendelt szerveknek, megyei kirendeltségeknek küldött utasítások, irányelvek valamint a különböző kérdésekről, egyházakról, személyekről készített összefoglaló jelentéseket. A szocialista országok állambiztonsági szolgálatainak a együttműködése keretében előkészített háttéranyagok valamint az ülésekről készített beszámolók. (Pl. A szocialista országok állambiztonsgi szolgálatainak a vatikáni kérdésben tartott 1967-es budapesti megbeszélése). Az anyag egy kis része van csak feldolgozva és mutató készítve a kutatók részére.
Ide tartoznak a különböző hírszerzési műveletek központi iratanyaga, például a gyulafehérvári püspökség ellen indított "Urania" művelet. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a műveletekben a hírszezési tevékenység csupán az anyag egy részét teszi ki, fontos a bomlasztó, félreinformáló tevékenység dokumentálása is. A besugóhálózat költséges fenntartása és az egyház életéről való információszerzés nem öncélú volt, hanem a Securitate titkos munkatársain (TMT a magyar szaknyelvben, a Securitate esetében agent de influen??) keresztül megpróbálta az egyházak belső életét befolyásolni.
Az egyházon belül folytatott bomlasztó tevékenység kiterjedt a romániai katolikus egyházzal aktív kapcsolatban álló vatikáni körökre is. Az egyik ilyen fontos probléma a moldvai katolikus csángók kérdése. A román állam a csángókat román nemzetiségüeknek tartotta és a moldvai katolikus püspökséggel szorosan együttműködött az elrománosító tevékenységben. A pártállam fontosnak tartotta a külföld előtt is bizonyítani a csángók román eredetét ennek érdekében Securitate nem elégedett meg azzal, hogy propagandacéllal kiadta külföldön Dumitru M?rtina?: Originea ceang?ilor din Moldova ( A moldvai csángók eredete) c. könyvét hanem eredményes félreinformáló műveletet hajtott végre Luigi Poggi bíborosnál is. (Márton Áronnak a csángók érdekében tett lépéseit a szomszéd püspökség belső életébe történő beavatkozásként mutatták be.)
Több esetben a központi szervek iratanyaga hozzásegít, hogy a közösség emlékezetében és az oral history kutatások során a felszínre került és a köztudatba beépült Securitate túlkapásokat pontosítsuk. Egy ilyen eset Écsy László csíksomlyói ferences apát halála. 1982. április 19-én Maros megyében autóbalesetben meghalt miután egy 1300-as Dacia beleszaladt az autójukba. A közösségi emlékezetben úgy maradt fenn, hogy a környéken nagyon népszerű ferences rendfőnököt a Securitate meggyilkolta. Azonban az eset csupán egy villanyszerelő által okozott véletlen baleset volt, a Securitate belső jelentései alapján.
Maguk az állambiztonsági szervek is mindent megtettek, együttműködve a helyi pártszervekkel, hogy elkerüljék a temetésnek egy rendszerellenes zavargásba való torkollását. Valószínűsíthetőleg maga a római katolikus egyház is, mivel el szerette volna kerülni az esetleges incidenseket együttműködött a Hargita megyei tanácson és a vallásügyi megbízotton keresztül az állambiztonsági szervekkel, közölve a temetés pontos forgatókönyvét, ezzel is hozzájárulva a temetés nyugalmának a megőrzéséhez.
A büntetőjogi fond tartalmazza a peranyagokat, nemcsak a tárgyalási jegyzőkönyvet és a végzést hanem a kivizsgálás anyagát és a kihallgatási jegyzőkönyvet is. Az ismertebb egyházi személyek peranyagaról mutató van készítve, amennyiben olyan perre vagyunk kivácsiak, amelyet nem tartalmaz a mutató, erre akkor is van lehetőség, azonban ennek a kutatása egy bonyolultabb és időígényesebb, hiszen az illető személy adatainak a feltüntetése mellett lehetőleg meg kell adni a végzés időpontját és csak úgy van reális esély, hogy ki tudják keresni.
A megfigyelési iratanyag két részre osztható a megfigyelési iratok és a hálózati (ügynöki) dossziék. Az ügynöki dossziék esetében a legtöbb esetben tartalmazzák az írt jelentéseket (nem mind) valamint a tartótiszti értékeléseket. A megfigyeltek esetében a megfigyeltségi szinttől függ a dosszié információtartama. A megfigyelési/hálózati anyag nagyon sok részletkérdések tisztázására is szolgálhat a többi forrásanyaggal összevetve. (pl. békepapi mozgalom, 1956, meghurcoltatások, stb.). Ez az iratanyag a politika és intézménytörténeti kutatások lezárása után komoly forrásértéket képvisel a társadalomtörténeti kutatóknak, hiszen ez által az egyház belső életének a olyan fontos de a történelmi munkákból kimaradó pontjainak a feldolgozására, mint például a generációs, ideológiai, rendi, stb. szempontok szerint szerveződött hálózatok.
A kéziratgyűjtemény az elkobzott kéziratok gyűjteménye. A mutatóban szereplő kéziratok csak a jéghegy csúcsát jelzik, de már ezek alapján kijelnthető, hogy nagyon szerteágazó tematikájúak és meglehetősen nagy a forrásértéke az egyes résztémák kutatói számára.
Nincs feldolgozva a teljes iratanyag ezért nem lehet egészben látni az anyagokat, vannak olyan iratcsoportok mind például az objektív dossziék, amelyek még egyáltalán nem kutathatók és nemcsak egyház, hanem kultúr-, gazdaság-, politikatörténeti szempontból is kiemelt jelentőségűek.
Az iratok feldolgozatlansága nehézségeket gördít az ügynökkérdés obiektív értékelésére. A kérdés bonyolult, hosszabb és megfontoltabb elemzés tárgyát kell képezze. Ebben az esetben talán a besúgóknál is kényesebb probléma az egyház bomlasztásában és a félreinformálásban részt vevő ügynökök esete.
Ugyancsak fontos és túlmutat a kisebbségtörténet tárgykörén a szocialista állambiztonsági szolgálatok és a Vatikán ellenes összehangolt műveletek és egyáltalán a szocialista állambíztonsági szolgálatok közötti együttműködés, amely akár nemzetközi kutatócsoportok munkájának a tárgya is lehet. A vatikán ellenes hadművelet nem értelmezhető csak Kelet Európai összefüggésben. (Az együttműködés mértékére rámutat az 1967-ben Budapesten tartott szocialista állambíztonsági szolgálatok megbeszélése a Vatikáni kérdésben)
A Securitate tevékenységét nem lehet elvonatkoztatni a többi hatalmi szerv tevékenységétől. Ennek megfelelően a titkosszolgálati levéltári forrásokat, amennyiben lehetőség van le kell ellenőrizni. A titkosszolgálati iratok iránt forráskritikával kell közeledjünk azonban az iratok forrásértéke, lévén, hogy belső használatra készültek, nagy. Azonban a történeti munkákban az iratkibocsátó intézmény működésének a és a tárgyalt kérdésnek felüleletes kutatása eltorzíthatja a kutatási eredményeket.
Történész szempontjából az iratkibocsátó intézmény állományának nagysága jelzésértékű az adminisztráció által kibocsátott iratanyag nagyságára. A Securitatenak a megalakulása után két évvel 5000 tisztje volt, 1989-ben pedig Virgil M?gureanu az 1990. március 26-án alakult jogutód, a Serviciul Român de Informa?ii (SRI) első igazgatója szerint 14.259. Ezekeben a számokban nem szerepelnek sem a szovjet tanácsadók sem a Belügyminisztérium alá tartozó "securitate csapatok", amelyeknek 1989-ben 23.370 tiszti és legénységi állománya volt.
