Mikor az 1526. évet írták, abban az évben G volt a vasárnapi betű. Abban az évben indult el a törökök császára, név szerint Szolimán Zoltán Magyarország felé, Keresztelő János nyolcadán Lajos király ellen, már Nándorfehérvár nevezetes várának elfoglalása után. Az ő hatalmas meghagyásából a Száva folyón át és a Dráva folyón át hidakat készíttetett. S látta a mondott császár, hogy senki sem áll neki ellen; bátran átjött azoknak a folyóknak hídjain, amelyek szétválasztják egymástó1 a szigeteket, vidékeket, s tábort ütött Siklós vára alatt. Azután pedig a fiatal király, aki járatlan volt a háborús dolgokban, mint az esztelen, hallgatott, s a magyar főemberek és bárók tőle várták, mit kell cselekedniük. Tamás győri püspökkel, királyi kancellárral levelet íratott, s a királyi felség futárai mindjárt elvitték Csehországba. És Mária királynéi felség Németországba és Magyarország más tartományaiba írt leveleket. Ahogy véltük, tízezer ember jött a magyarokon kívül. Azután volt egy magyar csillagjós, név szerint Menyhért, aki, mondják, megmondta, hogy a pápa meggyógyul; s egy papírján kimesterkedte a király születését, hogy ne menjen a háborúba, mert otthagyják egy sírban a mocsár mellett. Ezt a papírt pedig egy futár keze adta át, de Lajos király elől elrejtették; vonakodtak tudomására felolvasni, hogy hadjárata abba ne maradjon. És ugyanabban az időben volt egy másik csillagjós is Mária királynénál, név szerint a német Borgbirius János; mesterkedett neki jó órát, hogy abban induljon a háborúba; hogy Lőrinc vértanú napján menjen, mely pénteken van, délután, Venus első órájában. Mindjárt megindult Lajos király az előbb mondott hadinéppel; Mária királyné Buda várában maradt. Lajos király Tolna városa mellett ütött tábort Budáról való kiindulása második napján. Vele volt négy káplán; az ötödik Antal, a szent hittudomány doktora s magának Lajos királynak kiváló prédikátora. Hogy a magyarok főemberei megtudták, hogy a király már táborában van, mindnyájan maguk külön, vidám szívvel siettek csapataikkal köré. Amint látta Lajos király, hogy számos hadinépe van, megint felkerekedett Báta mezőváros alá, ahol a szentséges vért tisztelték. Ott Lajos király Mária mennybevitelének napján prédikációt és misét hallgatott, gyónást végzett és azonfelül áldozott. Antal doktor beszédében jövendölt. Bevezetésében lelkesítette a vitézeket és mindkét hadinépet harcra a pogányok ellen: Szeretett testvérek, hamarosan a húsvéti bárány vacsoráján leszünk Vele. - Azután visszavonta, s szerencsés ütközettel bátorította azokat a vitézeket. Néhányan mosolyogtak, örü1tek, mások azonban nem vették tréfára. A már mondott Báta mezővárosból leszállt Lajos király seregével közel Mohács mezővároshoz; a mezőn tábort ütött. Hogy ezt meghallotta Szolimán Zoltán császár, mindjárt felkerekedett Lajos király ellen. És legott elkezdtek mindkét részről párbajt vívni egymás közt két teljes héten át. A keresztényeknek az Isten számos győzelmet adott. Haragos szóval mondták a császárnak a török basák: Hogyha nem bocsátkoznak teljes harcba velük, közülünk, törökökből hamarosan kevesen maradunk. - Amit hallva, a törökök császára azonnal kiterjesztette szárnyait az izmaelita hadi- néppel több mint három mérföldre, s mindkét részen a pogányok és a keresztények szemtől szembe álltak a harcra. És szerdán, Keresztelő János fővételének napján déli három óra után rohantak ütközetbe, s ott felülmúlták az izmaeliták a magyar hadinépet. Hogy ezt látta Lajos király, így jövendölt, mondván: Ti, Szittyaország nemzetsége, ez alkalommal harcoljatok férfiasan, mert ezután nem lesz tietek Magyarország. Mert én itt halok meg, ettől a naptól Budát nem fogom látni szememmel. - És volt a háború fővezére elsősorban Szepesi György s vele Tomori Pál, aki bácsi érsek volt, és már egyházi rendben volt. És sok más főembert földre terítettek ott az ellenség fegyverei. Lajos királyt az a két előbb mondott báró maga közé vette, békésen vezették a Csele mocsáron át, s elvitték Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka nagyon sötét volt és esős; két nagy mérföldre volt az a hely, ahonnan jöttek. A plébános szobája meleg volt, s ott Lajos királyt kivetkőz- tették ércpáncéljából és sisakjából. Míg Lajos király fáradtan ült, hamar készítettek néki egy kis ennivalót, hogy már egyék. Mondta Tomori Pál: Egyék hamar királyi felséged, mert a törökök gyorsan utánunk sietnek. - És Szepesi Györgyhöz szólt: Nagyságod menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre. Ne késlekedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé. - Én kész vagyok - mondja György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására, én bizony a királyt megvárom. Tomori Pál elment szállására szolganépével, lámpásokkal. Azután pedig György mondja Lajos királynak: Te táncos király! Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot s a mi atyai jogunkat Lőrinc herceg összes birtokaira, aki lekötötte magát magtalanságra, s így a mi atyánk is viszont neki. - Lajos király mondja: Nem az én akaratom, hanem a mágnásoké és a főpapoké. - Megragadta a királyt dühösen hajánál, s mindjárt jobb oldalába három helyen beledöfött a háromélű cseh karddal. Czettritz és a királyi felség más kamarásai megijedtek, s Tomori Pál szállására futottak, s mondták nagy hangon: Gyorsan, gyorsan, nagyságos uram, mert megöli Lajos királyt Szepesi György. - Hogy ezt hallotta a bácsi érsek, azonnal felkelt, s tombolva rohant csapatával Szepesi György ellen, s ő viszont őt ölte meg. Hogy ezt meghallotta Szepesi György hadnagya, mivel a nagyobb rész György-párti volt, viszont Pál érseket ölték meg. És az éjszaka nagyon sötét volt; házakat gyújtottak fel tűzzel a faluban, s a tűz lángja mellett több mint két óráig tartott a harc mindkét részről. És oly nagy volt a zaj, hogy két mérföldre elhallatszott a levegőben kiáltozásuk. Úgy mondják, hogy a törökök császárának csatájában nem esett el annyi katona Mohács mezején, mint Lajos király halálának óráján. György csapata megmaradt; Tomori Páléból kevesen menekültek el. Az előbb mondott György hadnagya és népe tanácsot tartott, s a nevezett György meg Pál főembereket ugyanott a falu templomában egy márványsírba tették. És a királyt lepedőbe göngyölték mezítláb és fedetlen fejjel, a királynétól készített aranyos ingében, nyakában vékony aranyláncon függő kis kereszttel, s a házassági hűség aranygyűrűjével ujján; mindezt rajta hagyták jelül a megismerésre. Azután beburkolták vértől ázott saját ruháiba, s mint valami vértanút vitték éjfélkor vissza a tó partja alá, közel a Csele faluhoz. És kis gödröt ástak neki éjjel, lámpák fényénél, s őt ott hagyták. És ott feküdt a szegény Lajos király Keresztelő János fő- vételének napjától Szent Márton hitvalló napjáig. János vajda nem volt a háborúban, mert őt haragjukban kétszeresen száműzették a főurak és a főpapok Lajos királlyal és az országlakosokkal; s haragon kívül állott Szepesi György, János vajda testvére. És akkor a császár meghallotta, hogy Lajos király nincs tartományában, s a Duna folyó mindkét partján menekülnek a földet elhagyva a főemberek, nemesek és nem nemesek Esztergomig, s Budát ellepték a vakok és a sánták. És hogy így ezt hallotta Szolimán Zoltán császár, mindjárt indult Budát meglátogatni, s a legnagyobb diadalmenettel tért vissza békésen országába, Konstantinápoly városába. Azután János vajda hallotta, hogy Buda városa Pest városával együtt üres; akkor huszonöt mérföldre volt Budától. És elküldött egy magyar vitézt, név szerint Kun Gotthárdot az elfoglalására, s így János vajda birtokolta Budát. Amikor bement a budai várba mindenszentek előünnepén, ebéd után János királyhoz járultak a derék septemvirek, ki-ki maga előtt kezében tartva egy pálcát, s együtt térdet hajtva mondták neki : Bármit bíz ránk nagyságod, elrendeljük. Ezután kezdett János vajda tudakozódni Lajos királyról, mintha nem tudná. És ezután az udvari emberek közt terjesztették az udvari emberek, hogy egy halász megtalálta testét egy gödörben elmerülve a Csele-tó mellett, Lajos királyt. És elküldött minket, két káplánt érette kocsival, s így találtuk meg őt ugyanazon módon, mint meg van írva róla fent. És testét szag nélkül vittük Székesfehérvárra a temetésre. János vajda Budáról készíttetett neki száz aranyforintból egy nagyon szép koronát aranyművesekkel, s tisztességgel temette el, mint királyt illik, s mint az ő kegyes urát, Szent Márton hitvalló napján, szombaton. És önmagát vasárnap koronáztatta meg a magyarok királyává, akit végül legkevésbé tiszteltek és féltek. Így van vége ennek a levélnek egy buzgó káplánja által, kinek nagyon kegyes ura volt Lajos király. Láttam és láttuk jobb oldalán a három szúrást. Mert Lajos királynak öt oka volt a halálra: először mert kétszeresen száműzték az országlakosok János vajdát; másodszor mert ez Székely György keresztes vitéztől megszabadította Kázmér fia László királyt Magyarországgal együtt; harmadszor mert az országlakosok esküt tettek, hogy a Magyarország királyának megszakadása esetén ő lesz a magyarok királya, s ezt függőpecsétes bullával adták a kezébe; negyedszer mert egész birtokát hűtlensége miatt Lajos királlyal szétosztatták, s nem tudta már végül hová lehajtani fejét; ötödször Lőrinc herceg birtoka miatt, mert ennek, magszakadása után az erre a két ifjúra, vagyis Szepesi Györgyre és János vajdára szállt át, de Lajos király Móré Lászlónak ajándékozta ; hatodszor, mert a csillagjósok kimesterkedték neki, hogy ne menjen háborúba, mert otthagyják. És így tovább. Lajos király halálának okai a magyarok, de a magyarok nem okai annak, hogy országukat elvesztették, hanem inkább okai a németek, amely okokról ezek bizonyságául más krónikás történetben főjegyzők írtak címerük alatt Esztergom várában. A rómaiak királya saját kezűen írt levelet János királyhoz, hogy engedje át neki János király Budát; majd Ferdinánd levelet írt a magyar főemberekhez, kik Jánoshoz csatlakoztak, hogy őt ne koronázzák meg, míg törvényesen nem harcol a pogányokkal, s át nem űzi őket a tengeren túl; s nagy hite alatt megírta ezt az összes magyar vármegyének is, s ezeket az ígérgető leveleket futárával szétküldte az egyes vármegyéknek. És hogy a magyarok köznépe ezt megtudta, inkább csatlakoztak Ferdinándhoz, mint János királyhoz. És főleg mikor Czibak Imre megtudta ezt az ígéretét Ferdinándnak, titokban mindjárt menlevelet kapott Ferdinándtól János király ellen. S hogy megtudta a rómaiak királya Szittyaország köznépének akaratát, mindjárt elindult Magyarországba. És így tovább.
