A magyarok vezetői - látnokként előretekintve vagy fátyolos szemmel a múltba merengve - többnyire teljesítették a nép Ady Endre által megfogalmazott óhaját: Nekünk Mohács kell! Különösen érvényes ez a megállapítás arra az időszakra, amelyet édes anyanyelvünk játékával az egypártrendszer kettős szentháromságaként jellemezhetünk (1. Trojka: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály, 2. A népi demokrácia népe).
Rákosi Mátyás Elvtárs [...] hivatali helyiségében a munkáját délben 1/2 2-kor feltétlenül fejezze be. Ez lehetővé teszi, hogy az ebédjét naponta meghatározott időben fogyaszthassa el. A déli étkezés után legalább 2 órát ágyban fekve, pihenéssel-alvással kell töltenie. Otthonában még 2 órát dolgozhat, de ezen idő alatt tárgyalásokat ne folytasson. A vacsora utáni időt a napi munkájából való kikapcsolódást jelentő (regényolvasás, mozi, társalgás stb.) elfoglaltsággal töltse. Lefekvés előtt egy órát sétáljon. Lefekvés időpontja 10-11 óra között legyen. [...]
A dokumentumok - ha mégoly csekély mértékben is - kiegészíthetik a jelzett korszak, vagyis az úgynevezett "ötvenes évek" vezetőire vonatkozó ismereteinket. A források az 1950. február 15. óta működő Kútvölgyi úti Állami Kórház és Rendelőintézet igazgató főorvosa és belgyógyászati osztályvezető főorvosa, valamint Rusznyák István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke aláírásával hitelesített, 1955. január 3-án kelt feljegyzések a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Politikai Bizottsága (PB) tagjainak és póttagjainak, illetve a KV Titkársága tagjainak állapotáról. A feljegyzéseket 1955. január 4-én kelt, Vég Bélának, a KV Titkársága tagjának címzett kísérőlevéllel küldték meg az V. kerület, Akadémia u. 17. sz. alatti pártközpontba.
Annak bizonyítása, hogy az érintett személyek valóban az ország legfőbb vezetői voltak, talán elegendő két dologra utalni. Az egyik az, hogy a nevezetes, 1953 júniusi határozat után az MDP legfőbb hatalmi szervévé a PB vált, aládúcolva a Titkárság korlátlan hatáskörű ügyviteli és szervezési feladatkörével. A másik az, a Gerő Ernő által 1949. február 9-én megfogalmazott és 1898 őszéig realizált törekvés, hogy "a párt átfogja a politikai, gazdasági, állami, kulturális élet minden területét. Mert amennyire helytelen, hogy a párt az államapparátus feladatait, ugyanannyira helytelen volna, ha 'lukak' maradnának, vagyis, ha maradnának olyan területek, melyeken nincs biztosítva a párt irányítása."
Ezenkívül "hőseink" számos egyéb tisztséget is betöltöttek. Az magától értetődik, hogy a KV tagjai voltak, hiszen kizárólag ennek a testületnek a tagjai közül választhatták (ki) őket. Meglepetést az sem okozhat, hogy parlamenti képviselők voltak. Egyéb egykorú pozícióik közül csupán a legfontosabbak: a PB tagjai közt Ács Lajos az Elnöki Tanács tagja; Farkas Mihály a Titkárság tagja; Gerő Ernő a minisztertanács első elnökhelyettes; Hidas István a minisztertanács elnökhelyettese; Nagy Imre a minisztertanács elnöke; Rákosi Mátyás az MDP első titkára, a Titkárság tagja; Szalai Béla könnyűipari miniszter. A PB póttagjai közül Bata István honvédelmi miniszter; Mekis József az országgyűlés elnöke, a SZOT elnöke. A Titkárság azon két tagja, aki nem tartozott a PB testületéhez, Matolcsi János és Vég Béla más vezető tisztséget ekkor nem töltött be. (Nota bene: Vég Béla nevét a dokumentumok téves alakban, Végh Bélaként közlik.)
Az elmondottakból látható, hogy a felsorolt személyek fáradhatatlanul dolgoztak a közösség érdekében. Ennek következményeiről adnak hírt a közölt források. Többségük akként reagált, hogy szervezetük hatalmas energiaveszteségét kalóriadús táplálék fogyasztásával ellensúlyozta. Figyelmet érdemel az a stilisztikai lelemény, amellyel a kövérséget - mindenkinél más-más módon - körülírták.
