Vallási tekintetben a dzsihád azt jelenti, hogy a muszlim ember egész földi létében az iszlám tanulmányozásával törekszik a jóra, küzd a sátán ellen, erősíti a hitét és legyőzi a gyarlóságot. Háborús értelemben a dzsihád háborús szabályok alkalmazása a nem muszlimokkal szemben, mely csak akkor indítható meg, ha támadás éri a muszlim közösséget, vagy ha valamiféle veszély fenyegeti. Maga az iszlám vallás is háborús körülmények között keletkezett. A Korán elismeri a hadviselés jogosságát és szükségességét, de nem tűri el az agressziót és a fanatizmust. Az iszlámnak tehát nem lételeme a nem muszlimok elleni harc, de támadás esetén, ahogy Allah mondja: "Előíratott nektek a harc."
A Koránban e sorokat olvashatjuk a dzsihádra vonatkozólag: "Előíratott nektek a harc, noha az utálatos számotokra. Lehet, hogy utáltok valamit, bár az jó nektek. És lehet, hogy szerettek valamit, bár az rossz nektek. Allah tudja [mi a jó és mi a rossz nektek], de ti nem tudjátok. (2:216) "És harcoljatok hát Allah útján azok ellen, akik harcolnak ellenetek[az Istentársítók]. Ám ne kövessetek el áthágást [igazságtalanságot]: Harc a fegyvertelenek ellen], Bizony Allah nem szereti az áthágókat."
És öljétek meg őket [ha harcolnak ellenetek], ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan ők űztek ki benneteket. A kísértés [az Istentársítás veszélye] erősebb, mint az ölés. Ám ne harcoljatok velük a [mekkai] tiltott mecsetnél, amíg ők nem harcolnak ott veletek. Ám ha harcolnak ellenetek öljétek meg őket. Ilyen a hitetlenek fizetsége. De ha abbahagyják, akkor bizony Allah megbocsátó és könyörületes.
Harcoljatok hát ellenük, amíg nem lesz többé kísértés [Istentársítás], És a vallási tettek Allahéi nem lesznek. Ám ha abbahagyják, akkor ne legyen támadás, kivéve a vétkesekkel szemben. A Szent hónap a szent hónapért. A megszentelt helyek is megtorlást [követelnek], S ha valaki rátok támad, akkor támadjatok ti is úgy őrá, ahogyan ő támadott rátok. Féljétek Allahot, tudnotok kell, hogy Allah az istenfélőkkel van." (2:190-194)
Ha a nem muszlimok békésen közelednek muszlimok felé, akkor nincs helye a háborúnak. Az iszlám erőszakosan nem kényszeríthető rá senkire, és a vallást tolerancia jellemzi. Erre a Korán 2. szúrájának 256. szakasza is jó példa. "Nincs kényszer a vallásban! Nyilvánvalóvá vált, a helyes út a tévúttal szemben. S aki megtagadja a tágútot [mindent, ami imádat tárgya lehet] És hisz Allahban, bizony szilárd fogantyúba kapaszkodik, amelyet nem ér szakadás. Allah [mindent] hall és [mindent] tud." (2:256)
E rövid részletben az iszlám vallási toleranciája mutatkozik meg. A dzsihádban résztvevő muszlimok nem viselkedhetnek megalázóan a legyőzöttekkel. Tilos volt megölniük a védtelen asszonyokat és gyermekeket. Erre vonatkozó felszólításra lelhetünk Bukhári és Muszlim hadísz gyűjteményében is: "Ne öljétek meg a nőket, a dolgozókat, az időseket, és azokat, akik koruknál fogva nem veszélyesek rátok nézve, s nem használhatnak ellenségeiteknek."
A dzsihád indítása elsősorban az igazhívő férfiak számára kötelező. A nőknek nem kötelező a fegyveres harc - a vallási törvények megismertetése a feladatuk, de csak addig a határig, ameddig a megszólított emberek nem gázolnak a becsületükbe. Bukhári és Muszlim hadísz gyűjteményében ezekre a sorokra lelhetünk erre vonatkozólag.
"A muszlimák a dzsihád teljesítése során takarják el szemérmüket, ne keveredjenek rokon vagy idegen férfiak társaságába, az utóbbiakkal ne társalogjanak túlságosan kedvesen, és semmiképpen se maradjanak velük egyedül. Allah ezeket mondta a hívő nőknek. "Ne feledjétek és említsétek meg mindazt, amit Allah jeleiből és bölcsességéből házaitokban tapasztaltok." (33:34) Aisa, a próféta felesége egyszer a következőt kérdezte férjétől Mohamedtől: "Ó, Allah küldötte úgy látjuk mi [nők], hogy a legjobb tett a dzsihád, vajon ne végezzünk, mi is dzsihádot. Mohamed Aisa kérdésére így felelt: "A nők számára a legjobb dzsihád az [Allah] által elfogadott zarándoklat."
