 |
| A varsói csata |
Legkevésbé jó, noha monumentalitásában, filmtechnikájában abszolút kiemelkedő az éppen a legnagyobb durranásnak szánt, ezért a szemle utolsó napján bemutatott A varsói csata, a 80 éves, nagy lengyel filmrendező, Jerzy Hoffman alkotása. A tavaly elkészült mű a lengyel filmgyártás első, 3D-s nagy mozifilmje. A 3500 statisztát megmozgató, 9 millió dolláros szuperprodukció a történelmi hűségen és egy újabb eltitkolt, elhazudott sorsfordító történelmi esemény feltárásán kívül éppen ezzel a technikával érte el, hogy - miként a díszbemutatóra ellátogatott rendező maga elmondta -, költségvetése 3 hét alatt megtérült. Eddig tízmillióan látták
 |
| A varsói csata |
Lengyelországban moziban, azaz minden hatodik ember, beleértve a csecsemőket és aggokat is. Ha már az aggoknál tartunk: megható pillanat volt, amikor a bemutató utáni beszélgetésen egyszer csak felállt a nézőtéren egy 98 éves, reszketeg úr, aki könnyeit törölgetve mesélte el, hogy a varsói csatát követően 19 évvel, 1939-ben maga is a szabadságért harcolt a németek lerohanta Lengyelországban. Megrendítő pillanat volt. Az 1920-as varsói csatában a lengyelek - az egyetlen segítséggel, a magyarokéval, akik 80 vagon fegyverrel és lőszerrel segítették a harcot -, megállították a Vörös Hadsereget és ezzel a bolsevizmust, amely a sztálini-lenini elképzelés szerint végigmasírozott volna Európán. Ennek a ténynek a feltárása és bemutatása Jerzy Hoffman megkérdőjelezhetetlen érdeme. A kerettörténet ugyanakkor sajnos nagyon gyenge és sablonos: a bevonulás előtti pillanatokban kötött esküvő, a katona hányattatásai a csatamezőkön és a dívából önkéntes ápolónővé lett szerelme botorkálása a csatában a végső happy enddel: valóban ezerszer feldolgozott téma. A csata előkészületei történelmi szempontból rendkívül érdekesek, a katona hányattatásai is azok a lengyel-orosz-kazah forgatagban, a tusák képei pedig lehengerlőek, főként, mivel a 3D révén benne állunk a közepében, fejünk mellett suhognak a kardok, szállnak a repeszek, taposnak a lovak, fröccsen a vér, fejünkön hajtanak a tankok, körülöttünk szakadnak karok-lábak. Soha máig ennyire belülről nem láthattuk az öldöklést. Látványos, fontos és történelmileg pontos mozi, de mégis a legkevésbé ütős, ami a lelki finomságokat és a forgatókönyvet illeti.
 |
| Rózsa |
Nem úgy a többi: A Wojciech Smarzowski rendezte Rózsa már 1945 nyaránál tart, és Mazúria vidékére kalauzol el. A lengyel hadsereg egykori katonája Rózsához, egy német katona özvegyéhez keveredik el, ott marad, a krumpliföldet aknátlanítja, mert ott terem az egyetlen ennivaló, amihez hozzájuthatnak. A nőt, aki arra jár: német, orosz, lengyel megerőszakolja, az özvegy a lányát ezért a padláson rejtegeti. Szerelem szövődik az asszony és a katona között, de a testi megpróbáltatásokat a nő nem éli túl. A történet ezután még tovább bomlik. A film erőteljes, kemény, szikár, drámai, feszes, hibátlan. Nagyszerű alakításokkal, megrázó erővel mutat egy ugyancsak ismeretlen területet: a háború utáni mazúriai borzalmakat.
1970-be ugrik Antoni Krauze Fekete csütörtök című mozija, mely a teljesen elhallgatott, eltitkolt, a katonaság és a rendőrség által kegyetlenül, brutálisan szétvert gdyniai tüntetés szinte dokumentumfilmes hűségű rekonstrukciója. Számos, soha be nem mutatott, eddig hozzá nem férhető dokumentumfilm-részlet erősíti a dokus vonalat. Magyarországon akkoriban annyi hangzott el a hírekben, hogy lengyel huligánok kirakatokat vertek be. A valóságban a kikötői munkások elégelték meg a radikális áremeléseket, és tüntetni kezdtek. A politika további ármánykodásai és a kíméletlen öldökléssel járó leszámolás megdöbbentő erejű. A bemutatóra ugyancsak ide látogatott rendező elmondása szerint csakúgy, mint A varsói csata, e film is a legapróbb részletekig hű: dokumentumok és visszaemlékezések alapján készült, és egy újabb fekete lyukat tömött be a lengyel történelemben, a bolsevik módszerek feltárásában.
 |
| 80 millió |
Tíz évvel később jár a 80 millió című film, Waldemar Krzystek munkája, egy újabb remek mozi. Az 1981-es hadiállapot bevezetése előtti napon a Szolidaritás három aktivistája 80 millió zloty szakszervezeti pénzt ügyeskedik ki egy banktól, amit a hatalom bankrablásnak kiált ki, és semmitől vissza nem riadva próbál megszerezni. Ám csodával határos módon ez nem sikerül neki, és a wroclawi ellenállás ebből finanszírozta aztán küzdelmét. Krimibe illő izgalmakkal, nagyszerű karakterformálásokkal tárja föl a fordulatos film a lengyel múlt e szakaszát.
A vakond Rafael Lewandowski filmje, amiben újra a múlt kísért. Apa és fia közös vállalkozásába villámként csap egy újságcikk, mely az apa ügynökmúltjáról ír. Ahogy a fiú feltárja az igazságot, ahogy az apa megvallja, hogyan született, zsarolás hatására egy aláírása egy rossz papíron, ahogy a fiú utána megy a papírnak, és ahogy gyilkossággal mossa tisztára a múltat, az mind erőteljesen felrajzolt mozaik a múlt visszaintő kelepcéiről és a morális dilemmákról. És ismét egy kitűnő sztori, remek színészek, jó vivőerő teremt izgalmas mozit.
A további két alkotás elszakad a történelemtől, a lélektan területén jár. A Kisiklás című, megint csak igazán jó produkcióban egy testvérpár történetén át a lelkiismeret, a bűntudat, az elmulasztott lehetőség rajzolódik ki egy drámai történetben. Egy vonatúton fiatal lányt molesztálnak huligánok, az egyik fivér a segítségére siet, a másik dermedten bámul csupán és végignézi, ahogy öccsét kidobják a vonatból. És a történet igazán itt indul, az életben maradt báty vívódásaival. Csodálatos arányérzékkel, izgalmasan megcsinált, jó ritmusú, mély lelkiséget boncoló e mozi.
És végül a legújabbkori témát feldolgozó Öngyilkosok szobája. Jan Komasa az internet világában virtuális életet élő mai fiatalok dilemmáiról, üresnek érzett életéről, a net mágnesként húzó, lehúzó, tragikumig sodró világáról forgatott kitűnő filmet. Komasa a legújabb, avataros képvilágot kombinálja a hagyományos, ám keményen megrajzolt képi világgal. A nem először látott témát újszerűen és drámaian tudja feldolgozni, és segít megérteni a megérthetetlent: a célt nem látó fiatalok elidegenedését a valóságtól, a realitás totális elengedését, a belebucskázást a virtuális haláligenlésbe.
 |
| Öngyilkosok szobája |
Kivételes helyzet, amikor minden este újabb nagy élmény várja a nézőt: más-más műfajban hét - inkább hat - nagyszerű alkotás, remek rendezés, jó forgatókönyv, kiváló vágás, jó tempó, sok lelki dráma, csodás alakítások sorjáznak. Mintha nem tudnának hibázni a lengyel filmesek. A mind kevesebb pénzt nem fecsérlik formai kísérletezgetésre, üres szórakoztatásra. Minden képnek fukciója, mondanivalója van, mind hiteles, expresszív. Hosszú időre nyújt lelki elemózsiát ez a lengyel tavasz.
