Munkácsy felesége jó piáros volt, nem aranyásó

Program

Munkácsy Mihály és felesége valós szerelmét, mindennapi életüket mutatja be a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Miska és Cécile című időszaki tárlata.

Friedrich August von Kaulbach: Munkácsy Mihályné képmása (1886)
Friedrich August von Kaulbach: Munkácsy Mihályné képmása (részlet) (1886)

Gyarmati Gabriella, a kiállítás kurátora hangsúlyozza, hogy a feleség, Cécile Papier művészettörténészek, regény- és naplóírók „áldozata”, többen azt a képet festették róla, mintha csak érdekből ment volna hozzá a festőhöz, és folyamatos munkára kárhoztatta volna őt saját fényűző élete biztosítása érdekében. A kurátor elmondta, hogy a kiállítással nem cáfolni szeretné az ismert állításokat, inkább a két ember mindennapi életét kívánja bemutatni, illetve azt bizonyítani, hogy valós szerelem volt köztük.

A szakember úgy látja, hogy Cécile – ahogyan első férje, Edouard de Marches báró is – mecénása volt a férjének, mai értelemben véve jó marketinges és PR-es volt, aki mesterien alakította, hogy milyen kép éljen a világban a férjéről, ezzel is segítve őt támogatókhoz jutni. Emellett igazgatta a megörökölt colpach-i birtokot, amely szintén fontos jövedelemforrás volt számukra. Gyűjteménykezelő is volt, aki nélkül elkallódhatott volna a festőfejedelem őstehetsége.

Bár a békéscsabai múzeum birtokában nincsenek levelek a házaspártól, Munkácsy több levele ismert már gyűjteményekből, amelyekben feleségéről is ír, vagy például panaszkodik nagybátyjának, hogy nem sikerül gyarapodnia a családnak. Cécile levelei nem ismertek, de a rá írt válaszok igen, amelyekből kitűnik egyebek mellett, hogy Munkácsynak hiányzott a felesége, amikor Colpach-on volt - magyarázta a művészettörténész.

A múzeum gyűjteményének része a Műteremben című festményről készített műtárgyfotó, amelyen egy széken ülve látható a feleség, ezzel is jelezve, hogy

Munkácsy két évvel házasságkötésük után egyenrangú partnerként kérte ki felesége véleményét az alkotásról.

Cécile alakját Hans Makart és Wilhelm von Kaulbach két portrérájának reprodukciójával és számos fényképpel idézik meg, utóbbiak bemutatják lakóhelyeiket, a párizsi palota eleganciáját is. Bányai Inez öltözéktervező iparművész a közelmúltban készített egy, a Munkácsyné fényképein látható ruhák ihlette ruhaszobrot, amelyet a múzeumnak adott, ez a kiállítás központi darabja, egyúttal összeköti a 19. és a 20. századot napjainkkal - fogalmazott a kurátor.

Bemutatnak egy míves, kézzel készített, 1882-ből származó oklevelet is, amelyet akkor kapott a házaspár, amikor Munkácsy több évtized után hazalátogatott szülővárosába, Munkácsra. Az oklevél bizonyítja, hogy egyleti tagsággal tisztelték meg Cécile-t is. Emellett három frissen restaurált koszorúszalagot is kiállítottak, amelyekkel Békéscsaba városa, Békés vármegye, valamint a Singer és Wolfner könyvkiadó búcsúzott temetésén a művésztől.

A tárlaton kitérnek Cécile Papier 1912-ben kelt végrendeletére is, amely megalapozta a békéscsabai intézmény mára 611 darabot számláló, a világon a legnagyobb Munkácsy-gyűjteménynek számító műtárgykollekcióját. A végrendeletet végrehajtó Cécile von Barnewitz, a feleség unokahúga 1917-ben faládákba csomagolva gazdag, vegyes anyagot küldött Magyarországra. Az első világháború idején a faládák a kultuszminisztérium padlásán, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban kötöttek ki. A relikviák nagy része, mintegy 400 tétel végül 1933-ban érkezett meg Békéscsabára.

A Miska és Cécile címet viselő tárlat június 1-jéig tekinthető meg.