Gyarmati Gabriella, a kiállítás kurátora hangsúlyozza, hogy a feleség, Cécile Papier művészettörténészek, regény- és naplóírók „áldozata”, többen azt a képet festették róla, mintha csak érdekből ment volna hozzá a festőhöz, és folyamatos munkára kárhoztatta volna őt saját fényűző élete biztosítása érdekében. A kurátor elmondta, hogy a kiállítással nem cáfolni szeretné az ismert állításokat, inkább a két ember mindennapi életét kívánja bemutatni, illetve azt bizonyítani, hogy valós szerelem volt köztük.
A szakember úgy látja, hogy Cécile – ahogyan első férje, Edouard de Marches báró is – mecénása volt a férjének, mai értelemben véve jó marketinges és PR-es volt, aki mesterien alakította, hogy milyen kép éljen a világban a férjéről, ezzel is segítve őt támogatókhoz jutni. Emellett igazgatta a megörökölt colpach-i birtokot, amely szintén fontos jövedelemforrás volt számukra. Gyűjteménykezelő is volt, aki nélkül elkallódhatott volna a festőfejedelem őstehetsége.
Bár a békéscsabai múzeum birtokában nincsenek levelek a házaspártól, Munkácsy több levele ismert már gyűjteményekből, amelyekben feleségéről is ír, vagy például panaszkodik nagybátyjának, hogy nem sikerül gyarapodnia a családnak. Cécile levelei nem ismertek, de a rá írt válaszok igen, amelyekből kitűnik egyebek mellett, hogy Munkácsynak hiányzott a felesége, amikor Colpach-on volt - magyarázta a művészettörténész.
A múzeum gyűjteményének része a Műteremben című festményről készített műtárgyfotó, amelyen egy széken ülve látható a feleség, ezzel is jelezve, hogy
Cécile alakját Hans Makart és Wilhelm von Kaulbach két portrérájának reprodukciójával és számos fényképpel idézik meg, utóbbiak bemutatják lakóhelyeiket, a párizsi palota eleganciáját is. Bányai Inez öltözéktervező iparművész a közelmúltban készített egy, a Munkácsyné fényképein látható ruhák ihlette ruhaszobrot, amelyet a múzeumnak adott, ez a kiállítás központi darabja, egyúttal összeköti a 19. és a 20. századot napjainkkal - fogalmazott a kurátor.
Bemutatnak egy míves, kézzel készített, 1882-ből származó oklevelet is, amelyet akkor kapott a házaspár, amikor Munkácsy több évtized után hazalátogatott szülővárosába, Munkácsra. Az oklevél bizonyítja, hogy egyleti tagsággal tisztelték meg Cécile-t is. Emellett három frissen restaurált koszorúszalagot is kiállítottak, amelyekkel Békéscsaba városa, Békés vármegye, valamint a Singer és Wolfner könyvkiadó búcsúzott temetésén a művésztől.
A tárlaton kitérnek Cécile Papier 1912-ben kelt végrendeletére is, amely megalapozta a békéscsabai intézmény mára 611 darabot számláló, a világon a legnagyobb Munkácsy-gyűjteménynek számító műtárgykollekcióját. A végrendeletet végrehajtó Cécile von Barnewitz, a feleség unokahúga 1917-ben faládákba csomagolva gazdag, vegyes anyagot küldött Magyarországra. Az első világháború idején a faládák a kultuszminisztérium padlásán, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban kötöttek ki. A relikviák nagy része, mintegy 400 tétel végül 1933-ban érkezett meg Békéscsabára.
