Munkácsy-kiállítások Magyarországon

Munkácsy Mihály minden idők legjobban fizetett élő festője volt. A világszerte ismert festőóriás története igazán mesebeli. Munkácsy gyerekként asztalosinasként kezdte, majd az egész világot meghódította, királyok és hercegek keresték társaságát.

Mi
indította el Önt az érdeklődésben?

Mindig is volt bennem egy gyűjtési vágy gyerekorom óta. Az utóbbi időben francia, olasz, holland és orosz művészetet gyűjtöttem. Az első Munkácsy-képem indított el abban, hogy a munkácsiak Munkácsyt gyűjtsenek, ha már van lehetőség rá.

Mikor találkozott először Munkácsy-festménnyel? A festő mely műve került elsőként Önhöz?

Munkácsy-festménnyel a Nemzeti Galériában találkoztam először gyerekkoromban. Minden, ami munkácsi, közel áll hozzám, hiszen ő is Munkácson született, így mikor Pesten jártam, mindig megnéztem a festményeit.

Az első egy rajz volt, amit örököltem. A vásárolt első festmény a Ballada. Elbűvölt, hogy egyáltalán hozzá tudtam jutni egy jó méretű, jó minőségű Munkácsy-festményhez. Akkor döntöttem el, hogy vásárolok még. Lassacskán belejöttem.  Majd rájöttem, hogy ennél több is van a piacon, az aukciós házak az 1990-es években sok Munkácsy-festményt árvereztek el. Amire volt lehetőségem, mindet megvettem, de azért rajtam kívül volt még egy-két Munkácsyt kedvelő gyűjtő, nem én voltam egyetlen a piacon. Megismerkedtem velük és megbeszéltük, ki mit fog venni.

Hogyan lehet ma Munkácsy-festményekhez jutni?

Elsősorban aukciós házakon keresztül. Munkácsynak rengeteg műve itt, Amerikában kötött ki még élete alatt, közvetlenül a műhelyéből vándoroltak a képek. Véleményem szerint műveinek talán több mint a fele Amerikában landolt, ezek lassacskán kezdtek megjelenni az aukciós házaknál.

Van olyan Munkácsy-festmény, amelyet nagyon szeretne megszerezni?

Tervben van még két kép megvásárlása, az egyik itt van
Amerikában, a másik Magyarországon.

Mi az, ami iránt igazán elhivatottságot érez?

Az utóbbi időkben aggódom szűkebb hazám, Kárpátalja iránt. A hírek, amiket a rokonságtól kapok, eléggé kellemetlenek. Gyakran járok ott, a szüleim több mint 25 évvel ezelőtt egy jótékonysági alapítványt hoztak létre, amely még most is működik, úgyhogy benne vagyunk ott a vérkeringésben. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a 90-es évek elejétől kiéleződtek a problémák, és csak rosszabbodott a helyzet. Mikor az ember azt gondolta, ennél rosszabb már nem lehet, ott még mindig lehet. Kilátástalan a helyzet, ezen szeretnék valamilyen formában változtatni, mert az a nép nem érdemli meg azt a rettenetes sorsot.

Honnan ez a hihetetlen belső erő? Mi motiválja a
hétköznapokban?

Szerintem ez már inkább habitus, rápörgök dolgokra, jól érzem magam, ha valamit elintézek, rosszabbul, ha valamit nem. Hosszú listákat készítek magamnak, hogy mi mindennel kell foglalkoznom minden nap. Örülök, amikor ki tudok húzni belőle, hogy el van intézve. A motor az még működik, amíg működik, addig mozgunk.

A teljes írás a magyarmuezumok.hu-n olvasható.

A nyitóképen: Pákh Imre