A könyv alapjául szolgáló, hányattatott sorsú mű 1980-ban készült Veszprémben. Ebben az időben mindkét alkotó az UNESCO által támogatott Országos Oktatástechnikai Központban dolgozott, ahol feladatuk a vizuális szemléltetéshez, azaz a jelentéshez és a megjelenítéshez kapcsolódott.
A biológus végzettségű író-költő, Géczi János és a kirakatdekoratőr végzettségű filmszakember, Molnár László közös munkájának romjai maradtak csak fenn. Az eredeti fotókat tablókra kasírozták, a városi művelődési központban készültek kiállítani. A tárlat megnyitása előtt nagyjából tíz, erotikusnak minősített fotót eltávolított egy ismeretlen cenzor. A kiállítás tablóit később Géczi János raktározta. Az évtizedek során a fotóregény negatívjai eltűntek Molnártól egy betörés során, a tablók egy része átnedvesedett és pusztulásnak indult Géczinél.
A könyv bemutatóján a budai Tranzit Art Caféban a Pál Györgyi és Pecsics Mária vezette beszélgetésen az alkotók emléktöredékekből vázlatosan bontakozott ki, hogy hogyan is jött létre a Fotóregény. A részletekre már egyik alkotó sem emlékszik, így az újrapublikálás számukra is reveláció. Ők is, s generációjuk mostanában, az összegzés idején fedez föl számos olyan korai kezdeményezést, amely fontosnak bizonyult az életművek kibontakozása során. És tiszteletet érdemlő azon ifjabb kutatók, pályatársak vállalása, akik - gyakran - a töredékekből rekonstruálják ezeket a hetvenes évekbeli kezdeteket.
A teljes cikk a magyarmuzeumok.hu oldalon olvasható
