A Magyar Nemzeti Múzeum építésének története a hazafias gesztusairól ismert magyar főnemes gróf Széchényi Ferenc felajánlásával kezdődött, aki 1802. november 25-én 11 884 nyomtatványból, 15 ezer kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta. Később ezt a gyűjteményt kiegészítette cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével.
Az akcióval kettős célja volt: megőrizni a magyar kultúra értékeit és műhelyt biztosítani a történelemi kutatások számára. "Felségfolyamodványt" nyújtott be a királyhoz, amelyben megfogalmazta indítékait. Mint írta, "több év során sok fáradsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, amelynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, és a közhaszonnak, amelyre mindig törekedtem és törekszem, szentelhessem". Így jött létre a róla elnevezett Széchényi Nemzeti Magyar Könyvtár melyet a nemzet rögtön magáénak érzett.
Kettős cél vezette a kor egy másik szereplőjét, József nádor főherceget, Mária Terézia unokáját is. Alig négy évvel a könyvtár megalakulása után határozta el, hogy Róma, Milánó, Szentpétervár, Berlin, Drezda, Kassel és Bécs hasonló intézményeit követve, a könyvtárat múzeummal bővíti ki, de az intézmény egyedülálló módon nem egyetemes, hanem kizárólag a nemzeti értékek gyűjtésére szolgálna.
Mindamellett, hogy a nádor maga is műgyűjtő volt, úgy vélte, a terv alkalmas a magyar rendek lekötelezésére. Nem tévesztette szem elől, hogy a Könyvtárnak a Múzeumba történő beépítése megszűntethetné Széchényi Ferenc kiváltságait, amelyeket az 1802-es alapítólevél rögzített. Az 1807-es országgyűlésen mondták ki, hogy a már működő Nemzeti Könyvtárat tekintik majd a Nemzeti Múzeum alapjának és felkérték a nemzetet, hogy adakozzon saját múzeumának.
Az országgyűlés 1808. október 18-án szavazta meg a múzeumi törvényt, ebben indítványozták, hogy állítsanak fel egy olyan, az Országos Könyvtárhoz kapcsolódó művelődési intézetet, amely a nemzet anyagi kultúráját is feltárja.
A Múzeum, a jogszabály szerint, a könyvek, kéziratok és grafikai művek mellett kizárólag a haza régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait gyűjti. Ugyanebben az évben Széchényiné Festetich Julianna a Múzeumnak adományozta ásványgyűjteményét, s számos egyéb adománnyal és vásárlással is gyarapodott a Múzeum.
A legjelentősebb szerzemény a Jankovich-gyűjtemény 1832-es megvétele volt, amely könyveket, kéziratokat, okleveleket, továbbá érem-, kép-, fegyver-, ékszer és egyéb kollekciókat tartalmazott. József nádort bízták meg a feladat végrehajtásával, valamint egy célnak megfelelő, méltó épület megépíttetésével. A Múzeum építésére 1813-ban vásároltak telket és a rajta álló Batthyány-villában helyezték el a gyűjteményt.
Az 1832-36-os országgyűlés által megszavazott félmillió forintból és nemzetközi közadakozásból származó adományokból indult meg a mai épület alapozása. A főbejárat a híres athéni Erechtheion mintáját követi. Nyolc korinthoszi oszlopos portikuszát felül timpanon zárja, annak szobrait Raffaello Monti mintázta. Belső díszítésén Than Mór és Lotz Károly dolgozott. Az építkezés 1847-re készült el, de már 1846-ban beköltözött az első gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum számos történelmi esemény helyszínéül szolgált és nemzeti jelképpé nőtte ki magát.
A Múzeum tizenkét éven át tartó rekonstrukciója 2006. november 21-én fejeződött be, és magában foglalta a homlokzat, a tetőszerkezet és a lépcsősor felújítását. Emellett belsőépítészeti, épületgépészeti és biztonságtechnikai fejlesztések is történtek. A tervek szerint hamarosan megújul majd a Múzeum kertje is, s közben megtörténik az épület alatt húzódó pincerendszer rekonstrukciója is.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
