Múzeumigazgató más szerepben

Ön szerint miért fontos az NKA kollégiumi rendszere?

A kollégiumi rendszer abból az eredeti ötletből indult, hogy a kultúrafinanszírozás területén működjön egy társadalmi döntési szint. Ami azért fontos a véleményem szerint – de gondolom, ezzel más is talán egyet tud érteni –, hogy ezen állami források szétosztása a társadalmi szempontokat és a civil szféra érdekeit is képviselve történjen, magyarán ne egy íróasztal mellett döntse el egy hivatalnok, hogy ki kapjon belőlük. Erre vannak kitalálva a szakmai területeket hitelesen képviselő kollégiumok. Az, amiről mi most beszélgetünk, az nagyon általános megnevezést kapott, az a neve – még én is puskáztam az elején –, hogy Hagyomány- és Ismeretátadás Kollégiuma. Három korábbi kollégium területét vonták itt össze, és mind a három nagyon széles társadalmi bázissal rendelkezik. Amikor azon gondolkodtam, hogy mi hozta össze ezt a hármat, arra jutottam, hogy ezek azok, melyek a legszélesebb körben működő közösségeket érik el.

Mi ez a három terület?

Az egyik a közművelődési. Ez mindenhol jelen van az országban, ahol közművelődéssel foglalkoznak, az országos intézménytől kezdve a falusi területen lévőkig. A másik a népművészeti – egyébként az előző ciklusban a Népművészeti Kollégiumban tevékenykedtem, az azelőttiben pedig a múzeumiban, sőt volt alkalmam egy korábbi összevonás eredményeként a közgyűjteményiben is dolgozni. A népművészeti területen a legkisebb településeken is működnek szervezetek, civil egyesületek, hagyományőrző csoportok. Mert a népművészethez hozzátartozik a néptánc, a népzene is, nem csak a tárgyalkotó népművészet.

Mi a harmadik terület?

Az ismeretterjesztés és környezetkultúra. Az értelmezésében segít, ha megmondom, hogy például részt vesz a kollégium munkájában az Élet és Tudomány főszerkesztője, Gózon Ákos is. Vagy Hermann Róbert, aki történészként most is benne van a kollégiumban, ahogy korábban is volt. Ez nagyjából jelzi, hogy körülbelül mi a célterület, amelyet támogatunk. Arra jutottam, hogy ez a három terület tényleg mindenhová elér. A másik tulajdonság, ami ezt a három kollégiumot összefésülhetővé teszi, hogy ezeknél a legkisebb összeg is számít. Tehát nem olyan területek, ahol lenne egy összeghatár, amely alatt nem érdemes forrást adni, mert abból mondjuk nem lehet megcsinálni a „Nagy Rendezvényt”, „színes-szagos konferenciát”. Olyan színes a pályázók igényeinek a palettája, amelyben akadnak akár többmilliós vagy tízmilliós projektek, meg néhány százezer forintosak is.

Mondana példát a két végletre?

Hozzánk tartozik például a Mesterségek Ünnepe, amely hagyományos kézművességgel foglalkozik országosan, és a legkisebb falusi táncházi tábor vagy alkotótábor is. Az utóbbiak a kultúra és a társadalom viszonyrendszerének hajszálgyökereiként működnek, és fontos, hogy ez a rendszer a legkisebb összegeket is képes kezelni. Ha jön a nyár – a táborok többnyire nyáron vannak –, arra is reagálnia kell az új kollégiumnak, hogy nehogy egy átszervezési feladat miatt kimaradjon egy szezon és ne kapják meg a támogatást. Mert ezek elsősorban ebből a forrásból működnek kiszámíthatóan. Számukra nagyon sok esetben létkérdés, hogy meglegyen az NKA-támogatás.

A kollégium vezetőjének minden területhez értenie kell?

Nem értek ezen területek mindegyikéhez. A népművészetben benne voltam, arra van valamennyi rálátásom, de sosem foglalkoztam „iparszerűen”, hivatásból a közművelődéssel. És ez igaz az ismeretterjesztés és környezetkultúra területére is. Persze dolgoztam már ilyen típusú projektekben, van rálátásom, de nem voltam aktor, nem voltam a terület szereplője. Éppen ezért fontos, hogy a kollégiumban mindhárom területhez kiválóan értő szakemberek szoros együttműködése valósul meg.

Rosszul gondolom, hogy a Néprajzi Múzeum történetesen az ismeretátadásban is aktív?

Jól gondolja, de itt van még egy trükk azon túl, hogy a Néprajzi Múzeum főigazgatója esetenként olyan, mint egy jolly joker, akit ehhez és ahhoz a kulturális projekthez is oda lehet kötni az intézmény sajátos küldetését és jellegét kihasználva. Tehát van még egy nagyon vonzó tulajdonsága a mindenkori múzeumi főigazgatónak, mégpedig az, hogy nem pályázhat a Nemzeti Kulturális Alaphoz, mert kultúrstratégiai intézményt vezet. Ezen intézmények számára a törvény nem teszi lehetővé, hogy pályázzanak. Magyarán egy olyan döntéshozói szereplő – ez minden kultúrstratégiai intézmény vezetőjére vonatkozik –, akinek biztosan nem hajlik a saját intézménye felé a döntése. Elvben persze mindenki pártatlanul dönt, de mi ezáltal rá is vagyunk kényszerítve arra, hogy pártatlanul, kurátortársaim megalapozott tudása, ismeretei alapján hozzuk meg a döntéseket, ami szerintem nagyon jó helyzet.

Hogy zajlik a pályázatok definiálása?

Ez kettős kérdés. Az egyik az, hogy a pályázati kiírások valós igényekre reagáljanak. A másik pedig az, hogy ne legyen párhuzamos finanszírozás. Ezért jó az, ha a kurátorok akár más döntéshozatali grémium tagjaiként is rendelkeznek ismeretekkel. De közvetlenül a minisztériumtól is kapunk információt a kiírt és megadott támogatásokat illetően. A leggazdagabb ország sem engedheti meg magának azt, hogy párhuzamosan finanszírozzon.

Visszatérve a döntési szempontokra, mit vizsgálnak ilyenkor?

Kurátortársaim is gyakorló szakemberek. Magyarán korábban ők is pályáztak, most a megbízatásuk miatt ebből ki vannak zárva, de a saját tapasztalatukból tudják, hogy mi az, amire szükség van. Tehát, hogy mi legyen egy pályázati kiírásban mondjuk egy néptánctábor esetében. Mi az, amire okvetlenül ügyelnünk kell, hogy finanszírozható legyen, és mi az, amit semmiképpen nem kell nekünk finanszírozni, mert azt máshogy meg lehet oldani. Esetleg az NKA általános szabályai ezt nem teszik lehetővé. Természetesen érzékenyen kell reagálni a változásokra is.

Mennyi pénzt tudnak kiosztani, és a pályázatoknál mi a minimum és maximum összeg?

A közművelődési intézmények részére van egy infrastrukturális támogatási lehetőség, ott az egész keretünk 116 millió forint.

Mire pályázhatnak?

Ezen az említett pályázaton például eszközökre, mondjuk vehetnek például projektort, technikát, amivel színvonalasabban tudják megvalósítani a feladataikat. Itt maximum egymilliót lehet kérni. A közművelődési konferenciák, rendezvények esetében másfél millió a felső határ, amit kérni lehet, és összesen 50 millió forintot tudunk szétosztani. Az ismeretterjesztő és környezetkultúra rendezvénynek, mint például szakmai táborok, vetélkedők – elég sok ilyen vetélkedőt rendeznek országosan –, 124 milliós a kerete, itt nincsen maximalizálva az összeg. Ehhez jönnek az alkotói támogatások, a környezetkultúra terület ismeretterjesztő kiadványai is. Egyébként időben az alkotói támogatás szól a legtávolabbra, mert ha azt most megpályázták, azt meg is kell írni, és utána meg kell csinálni. Tehát igazából a 2026 szeptemberében megvalósuló projektekre lehetett aktuálisan pályázni. Ez jelzi, hogy nem csak azonnali igények bukkannak föl. Nagyjából 14 milliós kerettel van jelen ez a terület. A népművészetet már emlegettük, ott a fesztivál és kiállítás 80 milliós kerettel szerepelt. A népművészeti táborok, alkotónapok, továbbképzések, az is egy további 55 milliós keret. Tehát ha most összeadnám gyorsan, nagyjából 480 millió forint.

Milyen előnyei vannak annak, hogy összevonták ezt a három területet?

A három nagy terület korábbi kollégiumai összevonásával például azon is megtakarít a rendszer, hogy a pályázatokat kevesebb ember bírálja, tehát a kollégiumok létszáma is lecsökkent. Ezzel persze megnőtt a kurátortársaim leterheltsége, úgy néz ki, hogy körülbelül 1200 pályázatot kell elbírálnunk. Azért jó az online rendszerben előkészíteni a végső döntést, mert így már látjuk egymás javaslatait. Tehát a végső szavazásnál már a döntések nagy százaléka kialakul, vagy legalábbis látszódnak a tendenciák. Ha valaki valamivel nem ért egyet, azt már előre jelezheti. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz augusztus 13-án, amikor a döntéseket meghozzuk.

Mivel minderről a Néprajzi Múzeumban beszélgetünk, térjünk ki kicsit arra is, hogy mi az a nagy projekt, amely az önök számára most igazán fontos?

Tavaly nyitottuk meg a nagy állandó kiállításunkat, és kis túlzással most jövünk rá, hogy milyen jót is csináltunk, sorra kapjuk a nemzetközi díjakat, a hazai elismeréseket. A katalógusunk is nyert a Szép Könyv pályázaton. Dolgozunk egy terveink szerint januárban megnyíló nagy kiállításon, amihez fogható sose volt még Magyarországon, a maja–olmék tematikában. Van saját vonatkozó gyűjteményünk, szakemberünk, aki ásatásokon kutatott, Mexikó indián kultúrájával foglalkozó munkatársunk, és jó kapcsolataink mexikói múzeumokkal. Négy mexikói, egy dallasi és a berlini múzeumból hozunk tárgyakat a mieinkhez kiegészítésként. Ehhez a Mítoszok hegye című kiállításhoz piramist is építünk.

Távlatosan nagyon sokat dolgozunk azon, hogy elkészüljön a gyerekmúzeum. Már van egy részegysége, ami pilot programként működik, ez az Éjszaka a múzeumban, ami szintén nyert díjat, nemzetközi elismerése is van már. Tehát ez is egy sikeres projekt, ami köré épül majd a nagy „sztori”.

Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu