Mégsem kell azt mondani, hogy nagy lenne a keveredés Miskolcon, de tény: sokszáz ember nagyon jól érzi magát az eső ellenére is a belvárosban, amit gyakorlatilag megszállt a kultúra szombat estére. A Papszer úti műintézménybe szinte lehetetlen behatolni, a Herman Ottó múzeum belvárosi épületének udvarán ugyanis idén is a Múzeumok Éjszakáján tartják a Fröccsfesztivált, ahol megtanulható és megkóstolható az Avasi, a Sóher, a Csattos két t-vel, a Krúdy, az Instant, a Góré és a Színész fröccs (keverési arányok a helyszínen és a szerkesztőségünkben). Ha valaki mindennek és a Paddy and the Rats zenekarnak is képes ellenállni, sőt, képes hitelesen eljátszani, hogy csak a mosdót keresi az épületben, akkor bejuthat a múzeumba, s ott mások mellett Szász Endre relikviákat és alkotásokat tekinthet meg, vagy a múzeum nemrégen nyílt fotográfia-történeti gyűjteményét. Szász alkotásai előtt folyamatosan hömpölyög a tömeg este tíz körül, tucatnyian egy angol nyelvű portréfilmre figyelnek, s arra a négy kosztümre, melyek a monitort veszik körül egész közelről. Ma is éppoly meghökkentő az a finom kis zárójel, amellyel egyenlővé teszi a háborút és a terrorizmust Szász Endre a Béke és a Háború című porcelánkép-páron. Korok, képek, kamerák címmel Dömötör Zoltán helyi magángyűjtő anyagán alapul az a fotótörténeti kiállítás, mely ugyanebben az épületben szintén népszerű volt a Múzeumok Éjszakáján. A látogatók a számukra legérdekesebbnek ítélt műtárgyról saját mobiltelefonukkal készített képet itt kinyomtathatták és el is helyezhették a fotográfiatörténeti kiállításban. Ugyanakkor meglepő, hogy még mindig a hennázásnál tartunk, ha arról van szó, hogy interaktív módon tegyék színesebbé a családok múzeumi programjait - manapság a múzeumpedagógia már előrébb tart, mint hogy a szülők ellóghatnak a büfébe meg a mosdóba, amíg a gyerek fél arcából tigrisespókemberhattyút varázsolnak.
De nagyobb lendületű divat ez: a Miskolci Galériában Modern Talking korabeli sárga szemüveget festettek az arcokra, de nekik legalább a teljes ruházatuk festékes - ez volt a TEST-MASZKOK divatperformansz Szűcs Edit jelmeztervezőnek köszönhetően. Itt a Kogart Ház vándorkiállítását is össze lehet festegetni, ragasztgatni: a képek alatt piros és fekete pontokkal lehet szimpátiánkat kifejezni - szegény Vaszary hosszú csatában vérzett el egyik aktjával. A hasonfekvő pucér nő felülnézetből 9 piros pontot ért a publikumnak, nyilván esztétikai felhevültségben, 10 feketével azonban durván leszavazták a narancsbőr és a túl lazára vett tompor ilyetén kihangsúlyozását. Bezzeg Markó Károly színjelesre szerepelt ezen az estén. Ugyanebben a térben több lehetőség is volt képzős puzzle-játékra, az épület másik szárnyában pedig a Nemzeti Galériával közös grafikai tárlat adott ízelítőt a magyar rajzművészetből, Szalay Lajos és nemzedéktársainak harmincas-negyvenes évekbeli tevékenységét helyezve a középpontba. Az emeleti kísérőprogram leszűrődő dallamait (Ha én gazdag lennék...) dünnyögve toporogtunk Ámos, Borsos, Derkovits, Koffán és a többiek egyébként tényleg lenyűgöző rajzai előtt. Ez lenne az élvezetek halmozása?
Vagy egy laza séta a Művészetek Háza felé, ahol olyannyira sötét és üres az üvegfal mögötti kiállítás, hogy már nem is kívánunk bemenni, csak hallgatjuk a térzenét, és kezdődhet a vita fröccsfesztivál hivatalos keverési arányairól? A viceházmester (vájsz) különböző variánsairól, vagy a literes fele-fele Maflásról?
