Sopronban ilyenkor igazán pezseg az élet: tegnap kezdődtek az Ünnepi Hetek, ma a Régi Zenei Napok, de már állnak a Volt Fesztivál jegyárusító bódéi is, és hát itt ez az éjszaka, a múzeumoké. Sopron egészen mást kínál, mint a többi város: kakaós csigát mazsolával. Mármint ő maga ez a csiga: az egymásba érő, párhuzamos köröket leíró óvárosi utcácskák csigasütit mintázó terei mindmegannyi helyszínei ekkor fáklyás sétáknak, borkóstolásnak, és rajtuk pompás mazsolaként egymást érik a múzeumok. Itt nem kell városrészről városrészre rohangálni, ha be akarjuk falni valamennyi eseményt ezen a hosszú éjszakán. Elég csak házról házra járni, mindegyik múzeumot rejt, vagy régi polgárházakat, román, gótikus udvarokat, bennük szoborkiállításokkal, ezen az éjen kertsétákkal, vezetéssel, de még a Lövérek is része a programnak: éjszakai erdei sétát szervezett az Erdészeti Múzeum - nos, kíváncsi vagyok, ezt milyen sikerrel a lucskos talajon, a szúnyoginvázióban, ami az esőt követte.
Az Erdészeti Múzeum épülete maga is kínálta azonban a programokat. Vicces fekete és sötétzöld egyenruhájukban mindenfelé hemzsegnek az egyetem hallgatói, az udvaron zsíroskenyérhegyek, s jófajta pálinka kupicák százaiban, Élménypálya címen fafűrészelés középkori fűrésszel, fatapintó, fabuborék fújás. Fejünk fölött hatalmas, fából fűrészelt lánc, úgy félméteres szemekkel, az emeleti díszteremben borozás, a földszinti termekben faszobrok, és egy ma este nyílt kiállítás Selmecbányáról, a bányavárosról, mely a Világörökség része, és ahol már Krisztus után a VII. században elkezdték az ércbányászatot. Fotók, térképek, dokumentumok tárnak fel egy izgalmas földalatti világot, és földfölöttit is a bányatavakkal, változatos, művészi értékű aknabejáratokkal.
Pár mazsolával odébb az Anna Átrium Rendezvényház igazi csemege. A frissen restaurált épület a II. Világháború előtt az ipartestület székháza volt, utána a geodézia irodaháza. Most Bürotel, azaz olyan, szálláshellyel is bíró irodaház, kisebb konferenciacentrum, mely széles érdeklődésre tart számot. Megtekinthetők a tökéletesen berendezett, tágas polgárlakás szobái, a mesés átrium, benne Ézsaiás István szobrai, de legfőbb érdekessége pincéje, barokk korra utaló boltozatos terekkel az utcai oldalon a valamikori présház kútszerű maradványaival, az udvar alatt pedig több, Árpád-kori paticsfalas lakóház két mélységes mély kúttal, és az ódon boltívek közé csodálatosan illő, szinte vízköpőkre emlékeztető kőszobrokkal. Még nedvesek itt-ott a frissen vakolt, vastag falak, még hever egy-két új szerszám a régiek között, még (remélem, MÉG) nem fedték el a pirosra-kékre festett gázcsöveket a fehér kőfalakon, ám így is varázslatos a barangolás a föld alatt. Egy rácsos szellőzőn át kitekinthetünk az udvarra, ami - oly sok másikhoz hasonlóan - feltárásra váró udvari romokra enged kipillantást, és a fekete égre meredő ezerféle tűzfalakra, kéményekre, zegzugos szögletekre.
A Haydn-ház udvara is ilyen, mesteri kőfallal határolt az egyik oldalon, a piros és fehér hortenziabokrok keretei a kis középkori loggiás udvar drót és fekete lemezszobrainak, és félig elrejtik a mögéjük, a kőfalra szegezett vászon ornamentikát. Kiállítás itt minden: az objet-k, de hátterük is. És körülöttük pezseg ennek az éjszakának mesés forgataga, a mai világé a középkori helyszíneken. Sopron igazi varázslat. Ezen az éjszakán különösen az, mert megtelik élettel.
Pár mazsolával odébb az Anna Átrium Rendezvényház igazi csemege. A frissen restaurált épület a II. Világháború előtt az ipartestület székháza volt, utána a geodézia irodaháza. Most Bürotel, azaz olyan, szálláshellyel is bíró irodaház, kisebb konferenciacentrum, mely széles érdeklődésre tart számot. Megtekinthetők a tökéletesen berendezett, tágas polgárlakás szobái, a mesés átrium, benne Ézsaiás István szobrai, de legfőbb érdekessége pincéje, barokk korra utaló boltozatos terekkel az utcai oldalon a valamikori présház kútszerű maradványaival, az udvar alatt pedig több, Árpád-kori paticsfalas lakóház két mélységes mély kúttal, és az ódon boltívek közé csodálatosan illő, szinte vízköpőkre emlékeztető kőszobrokkal. Még nedvesek itt-ott a frissen vakolt, vastag falak, még hever egy-két új szerszám a régiek között, még (remélem, MÉG) nem fedték el a pirosra-kékre festett gázcsöveket a fehér kőfalakon, ám így is varázslatos a barangolás a föld alatt. Egy rácsos szellőzőn át kitekinthetünk az udvarra, ami - oly sok másikhoz hasonlóan - feltárásra váró udvari romokra enged kipillantást, és a fekete égre meredő ezerféle tűzfalakra, kéményekre, zegzugos szögletekre.
A Haydn-ház udvara is ilyen, mesteri kőfallal határolt az egyik oldalon, a piros és fehér hortenziabokrok keretei a kis középkori loggiás udvar drót és fekete lemezszobrainak, és félig elrejtik a mögéjük, a kőfalra szegezett vászon ornamentikát. Kiállítás itt minden: az objet-k, de hátterük is. És körülöttük pezseg ennek az éjszakának mesés forgataga, a mai világé a középkori helyszíneken. Sopron igazi varázslat. Ezen az éjszakán különösen az, mert megtelik élettel.
