A Nemzeti Galéria akár önmagában is elvinné a hátán a Múzeumok Éjszakáját, olyannyira igyekszik minden tekintetben kielégítő programmal szolgálni a láthatóan széles spektrumú közönségének. Ahány épület, annyi irány, és ember legyen a talpán, aki megfelelő módon tudja beütemezni egyszemélyes múzeumhódító hadjáratát. A galéria nem elégszik meg például csupán azzal, hogy tereiben a zene képviselteti magát, annak a lehető legtöbb ága is megtalálható a kínálatban. Ha komolyzene, akkor a XIX. és XX. századi gyűjtemény és a D épület Trónterme szolgál színtérül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előadói számára, ahol mások mellett Bach, Haydn és Mozart szelleme is belengi az étert, míg a Savoyai Teraszon a kortárs könnyűzene olyan népszerű előadói szórakoztatják az esőáztatta múzeumfalókat, mint a Yava, a Pannonia Allstars Ska Orchestra vagy a Kozma Orsi nevével fémjelzett, kirobbanóan energikus Eat me!.
A "fesztiválközpontnak" is beillő C épület a LaLuz fényinstallációjának köszönhetően leginkább egy szivárványszínű, élő, lüktető méhkasra hasonlít, amelynek szívében - a XIX. századi gyűjteménynek otthont adó csarnokban - babzsákfoteleken elnyúló múzeumjárók együtt építik ideiglenes "otthonukat". A harmadik emeleti kupolaterem a szomszédban található, a két világháború közötti lengyel és magyar grafikákat felvonultató Párbeszéd fekete-fehérben című tárlathoz híven fekete-fehér ruhakölteményekkel örvendezteti meg a szokatlan élményre vágyókat. A Suta Csilla restaurátor által tervezett és készített nagyestélyik és koktélruhák ugyanis a galéria csomagolóanyagainak felhasználásával készültek: messziről szinte észre sem vesszük, hogy korábban bizony még értékes festmények szállítóeszközéül szolgáltak. Sőt, az "MNG Divatház" egyes kiállított darabjai túlzás nélkül jobban mutatnak, mint az A épület aulájában Fashion Gallery címmel megrendezett nagyszabású divatbemutató néhány öltözéke: bár a futurisztikus performansz kétségtelenül mindent bevet a siker érdekében (profi táncosok, smink és frizura, köztük egy szőke pörölycápára kísértetiesen hasonlító hajkölteménnyel), az egész eseménynek mégis inkább az exkluzivitása, mintsem az általa felvonultatott - MARUCA - kollekció az érdekes.
A Nemzeti Galéria a Múzeumok Éjszakájának leghálásabb helyszíne, hiszen az optimális elrendezésnek köszönhetően a legtöbb esetben valóságos, egyidejű párbeszéd alakulhat ki előadó, látogató és kiállítás között: míg az aulában a Fugato Orchestra elementáris erővel idézi meg a Jethro Tull és Mike Oldfield hangzásvilágát, én épp A Művészház 1909-1914 - Modern kiállítások Budapesten című tárlat nemzetközi szekciójába merülök fenékig. Arnold Schönberg Éjszaka című alkotása egyszercsak rámkacsint: "Menj csak ki és élvezd az éjszakát, amíg lehet. Reggel bánod majd, hogy ilyen soká időztél előttem". Nem mozdulok.
