A Budai várnegyed különösen frekventált helyszín ebből a szempontból, hiszen itt koncentrálódik a főváros legjelentősebb múzeumainak tetemes százaléka, ennek köszönhetően pedig a párszáz négyzetméternyi földszeleten hömpölygő embertömeg remek lenyomatát adja a Múzeumok Éjszakája mozgósító és közösségformáló erejének. Ezen belül is akadnak azonban olyan intézmények, amelyek különösen fontos és népszerű sarokpontjai az éjszakának: ilyen az egy udvaron osztozó Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), amelyek jótékonyan olvasztják magukba a ma oly sokat emlegetett hagyomány és újítás egységét.
A Történeti Múzeum dicséretes módon rögtön a legkisebbeknek kíván kedveskedni a nap első programjával: a Miamanó Színház az idősebb korosztály egyik régi kedvencét, Rumcájszt és Mankát hozza el a fiatalság nagy örömére, majd egy hirtelen váltással a The Unbending Trees nevű "slo-core pop"-banda veszi át a Barokk csarnok stafétáját. Az énekes Hajós Kristóf pólóján egy arany ABBA-felirat virít, már ebből - és az igen ígéretes felvezető akkordokból sejteni lehet, hogy valami nagyon jó (vagy nagyon rossz) következik. Hál' Istennek az előbbi, ugyanis a zenekar szokatlan dallamvilága egyszerre juttatja eszembe a Dead Can Dance éteri zenéjét és idézi elém a középkori témájú történelmi filmek, elhagyatott, ódon templomok és holdsütötte erdei ösvények titokzatos világát. Kicsit beljebb eközben kicsik és nagyok XIX. századi viseletekben fotózkodnak lelkesen: egy kisfiú gazdag nemesemberként büszkén feszít díszkardjával, egy fiatal olasz anyuka pedig kislányával mosolyog hétköznapi nemesi viseletében.
Az OSZK sem marad le a hagyományidézés terén, hiszen szinte tobzódik az érdekesebbnél érdekesebb tárlatokban: a Színháztörténeti Tár például Balatonfüred és az Anna-bál köré szervezett egy kis spontán "füredezést", ahol a századforduló legnépszerűbb, a Balaton-parti éjszakákon előszeretettel felcsendülő zeneműveivel audio- és vizuális formában is találkozhatunk. "Sír a szellő, hullámzik a Balaton" - danolja Rózsa S. Lajos az archív felvételen, ennél szívfacsaróbbnak pedig már csak a Drótszamár című biciklitörténeti kiállításhoz kapcsolódó, ugyancsak archív híradófelvételek bizonyulnak, amelyekből kiderül például, hogy a leggyorsabb biciklisták a filmszállítók és nincs is üdítőbb látvány, mint a Magyar Kerékpáros Szövetség a pályán egy labdával ide-oda karikázó pólócsapatának mérkőzése.
A kerékpár szerelmesei hús-vér valójukban is kiveszik a részüket az éjszakából: bár a zord idő miatt csak maréknyian, de pirosan villogó jelzőfényeiktől övezve az Oroszlános Udvarról indulnak neki az éjszakának, hogy így látogassák végig a Nemzeti Galériát, a Mezőgazdasági Múzeumot és a Néprajzi Múzeumot. A gyönyörűen kivilágított Budavári Palota udvarán elhaló keréksurrogásba pedig eközben az OSZK dísztermébe fergeteges hangulatot varázsoló Kerekes Band vérpezsdítő dallama vegyül.
