A Nemzeti Táncszínház Galériája valóságos közösségi térré változott erre az éjszakára: a babzsákfoteleken és kanapékon üldögélő látogatók - idősek és fiatalok egyaránt - úgy léteznek a fehér, letisztult térben, mintha ők maguk is egy egyszeri szentivánéji installáció részei lennének. Körülöttük a falakon és a kivetítőn Birta Endre fotóművész barnított, egyszerre ódon és üdítően friss hangulatot árasztó táncfotói idézik elénk Lukács András Elégia című koreográfiáját, amelynek pillanatképei mint megannyi szerencsét hozó, misztikus szobor őrzik éber - szentivánéji? - álmunkat. "Mozdulat a pillanatban" - szól a kiállítás címe, amelyhez hasonlóan a Nemzeti Táncszínház másik tárlata is a tánc alapvető kérdéseit boncolgatja.
A mozdulatok különös továbbgondolásának lehetünk tanúi Nasser Hammadi és Brassai Gabriella A tánc, mint inspiráció című összeállításának esetében is, ahol a fotós és fénydesigner Hammadi - testvére, a koreográfus Raza Hammadi 2006-os budapesti tánckurzusán készített - felvételeit Brassai Gabriella festőművész gondolta tovább. Mozdulat által ihletett fotó, fotó által ihletett festmény, festmény által inspirált gondolat egyszerre van jelen ezen a dinamikus és sokszínű tárlaton. Némileg megmosolyogtató, hogy a Birta Endre kiállításához zenét szolgáltató Dj Ball éppen a Lopott szépség című film dalait illesztette a látvány alá/fölé/mellé, hiszen ez némileg reflektál a gyönyörű táncosnők megismételhetetlen mozdulatainak fényképbe zárására és a fotóból lett festmény "pillanatlopására" is.
A kései órákban a színház előtti téren tűzzsonglőrök igyekeznek egy kis melegséget csempészni a hideg éjszakába, a Királyi Borház és Pincemúzeum pedig a jó öreg magyar borral kívánja elérni ugyanezt. Bár éjfél már jócskán elmúlt, a hosszan kacskaringózó sor türelmesen ácsingózik az isteni nedűre várakozva. Miután az intézmény ügyvezető igazgatója személyesen köszöni meg a kint várakozók türelmét, egy hölgy némi iróniával válaszol: "Birka nép vagyunk". Ám végül kiderül, érdemes lemenni "birkába", mert a pincemúzeum kivételes élményben és nedűkben részelteti a vendégsereget. Az ódon, ám gyönyörűen rendbe hozott járatok magukért beszélnek: az ősi magyar borkultúra árnyai pedig boldogan fogadják magukba a ma emberének friss, bor iránti lelkesedését.
