 |
A bejáratnál öko-piac (nem tévedés, abrosszal letakart asztalon konzerv üvegcse-áradat) fogadja az érkezőket, csak ezután lehet közelebb lépni, hogy az aulában észrevegyük: mindeközben egy meditatívnak szánt táncelőadás zajlik. A Budapest Kortárstánc Főiskola tagjai Grencsó István és Hortobágyi László közreműködésével mutatnak be performanszot, melyben az idő előrehaladtával egyre feltűnőbb jelmezek kerülnek elő. Rögtön érthetővé válik minden: Király Tamás divattervező tör át épp a tömegen, sietve magyarázkodik: "tíz perc múlva jön egy fekete spirálruhám" - ennyi, és már ott sincs. Kerek tíz perc múlva a már díszbe öltözött modelljét követve újra előkerül, és alázatosan igazgatja az említett spirált, mert különben a daliás ifjú nem tudna járni a költeményben. Egy kalapról van szó tulajdonképp: a karimából kifutva egy spirálvonal fut a test körül, egész a térdig, meglehetős szellős viselet, de kétségkívül impozáns. Ezen kívül látható még menyasszonyi ruha színtelen fóliából, valamint szívószálakkal szőtt kompozíció, ezek már nem Király munkái, pedig ide a rozsdás bökőt, hogy hasonló szívószálasat ő is készített már.
 |
| A Budapest Kortárstánc Főiskola előadása |
"Lehet érezni, hogy van benne cucc"- hangzik el mellettem a mondat, de nem ám a kortárs művészetre, hanem a biofagylaltra vonatkozik. Furcsa ez, hogy semmilyen késztetést nem érez a közönség, hogy komolyan vegye az ideiglenes színpadon (a tükörfelületen) zajló eseményeket, esznek-isznak, csevegnek, teljes a zűrzavar, még meg is kérdik a helye felé igyekvő, a nézők közül felbukkanó táncostól, hogy ez vajon koreográfia-e, vagy improvizáció? Mivel nem érkezik válasz, eldöntik, hogy biztosan rögtönzés. Amúgy nem az, legalábbis nem teljesen, de tény, hogy a káoszban nehéz felfedezni az összefüggéseket.
