Kár, hogy a Barátok közt-ben nincsenek ilyen szintű társadalmi aktualitások, most jó sok részt le lehetett volna forgatni arról, hogyan botladozik múzeumról-múzeumra a Berényi család. És talán érdekesebb is lett volna, mint a nyilván már jól előkészett következő intrika. Kezdődhetett volna a kajaidővel, a zsírral, ahogy az ázott arcokon csorog a finom kolbászlé, a csülöklötty, meg a mustár. Ide tényleg kajaidőben volt érdemes jönni, rendes meleg ételt is adtak, nehogy puszta fröccsel kelljen kihúzni a mesejáték kezdetéig, vagy éhesen múmin-bábokat meg gyékénylabdát készíteni. A finnek voltak a nap díszvendégei, performált a PerformanceSirkus, Góbi Rita Társulatával közösen, meg énekelt szívmelengetőn az ázott hadaknak a Kalevala kórus, és még hal is volt a menün, igaz nem lazac.
Kirajzolódott a finn-magyar közös néprajzi múlt, biztosan volt a történelmünkben egy-két hasonló faház vagy nádkunyhó is, nem beszélve arról, hogy a modernkori, nagy kozmetikai cég által támogatott arcfestés motívumai szinte ugyanazok. A gyerekek tobzódnak a kézműveskedésben, aztán kapnak egy táncos mesejátékot is, Mesekert címmel, a fent említett társulatok közös előadásában. Látványosak a jelmezek, kisegerek kontakt táncolnak nagy hassal, a hátsójuk óriási, gyakran rázzák a közönség felé, és akkor az egyik domborulaton megjelenik például csillogó textíliából valami óriási száj. Nem tudom értelmezni a rejtett mondanivalót, vagy nem merem. Északi szürreália volt-e, vagy délibábos látomás, azt nehéz eldönteni. A Misztrál együttes: Indulj el egy úton című koncertje már sokkal egyértelműbb, magyar népzene, sajátos hangzatban, hazai és különféle más népek költőinek verseire. A nézők táncra kerekednek, megmutatják, hogy a saját felfogásukban a magyar és a finn csárdásnak hány verziója van. Fokozódik a páratartalom, izzik a levegő, óriási szaunában vagyunk.
 |
A Misztrál egyébként egy olyan zenekar, amely a saját nevével fémjelzett fesztivált is rendez, Regejáró Misztrál Fesztivált Nagymaroson, meg egyébként is, mint misszionáriusok, járják az országot, hogy irodalmi és népzenei kultúránkat megszerettessék velünk. Az aktuális és az állandó kiállításokat is végig lehet járni, ott valahogy kevesebben nyüzsögnek, mitológiai lényekről most inkább élőben, és nem vitrinek mögött szeretnének hallani. A Magma Tűzszínház Fényhalászok című produkciójában, legalább egy, égő főnix-madárnak öltözött táncosnőt láthatnak, aki impregnált ruhakölteményben tüzes buzogányokkal, lángoló szoknyával és izzó fejdísszel mutatja magát. Lenyűgöző az élmény persze, tiszta esztétika, itt maga a tűz a mondanivaló, meg lehet aggódni azon, hogy milyen volna, ha kigyulladna a múzeum. Néprajzi múltunk relikviáiból hogyan lenne hamu. Ha már tűzperformansz, akkor itt is dukál egy parti, amolyan térspecifikus. A finn Dj Heki mindent megtesz a jó hangulatért, a szauna titkait csalja elő a szett. A múzeum előtt várja a vándormadarakkal utazókat a Mr. Nils taxivállalat. Aztán van persze, aki a saját lábán, vagy a más hátán megy haza.
