Múzsájuk: A NŐ

?A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.?

(Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotográfus és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Exupéry ebben a néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Az Átrium Galéria legújabb kiállítását május 5-én nyitotta meg Feledy Balázs Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. A művészeti író a tárlatról így fogalmazott: ?Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni? ? mondta a művészeti író.

A balerina álma című festményen például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói számomra mindig erősen erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros lepel, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván ?kiegyenlíti? a képen látható erős ingereket.

?Azért jelennek meg egymás mellett Tamás és János képei harmonikusan, mert míg Tamás él a fotorealisztikus eszköztárral és egy szépségeszmény mentén alkot, János kísérletező alkat, aki bravúrosan hozza a nő megjelenítésének újításait. A festmény mintha fotó volna, a fotó mintha festmény volna? ? fűzte hozzá Feledy Balázs.

Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 5. és 24. hétköznap 9 és 19 óra között. Hétvégén programfüggő.

Jámbor- Miniska Zsejke