Miközben Pásztor Anna a tételeket pörgeti és a liciteket húzza fel, azon gondolkodom, mennyire lehet hozzászokni ahhoz, hogy Nagy Kriszta időnként ledob egy-egy bombát. Olyan szerkezetei vannak, amelyek óriási szikraesővel robbannak, és időről időre erőteljesen megrengetik a magyar képzőművészeti szcénát. Az általa előidézett detonációk jellemzően ráébresztenek az elitista képzőművészet-felfogás és a fogyasztói társadalom működésének kontrasztjaira. 1998-ban a Lövölde térre kihelyezett Kortárs festőművész vagyok feliratú óriásplakátja révén a kapitalista marketing leghatásosabb eszközével, a vonzó testtel hirdette áruját, művészetét és önmagát. A hazai műtárgypiac működésének korlátolt voltára hívta fel a figyelmet akkor is, amikor videóüzenetben ajánlotta fel szakértői segítségét a politikai elit számára a magyar művészet felvirágoztatása érdekében. És még sokáig lehetne sorolni.

Az árverést Pásztor Anna, az Anna & the Barbies énekese vezette

És ez a mostani alkalom is szenzációs durranás, hiszen olyan még a világon is csak egyszer volt, hogy egyetlen kortárs művész munkáiból rendeznek aukciót. Damien Hirst művei 2008-ban a Sotheby’s kétnapos aukcióján 111 millió fontért keltek el. Neki azonban könnyű, hiszen az Egyesült Királyság ma élő egyik legismertebb (és leggazdagabb) sztárművésze. Egy one-artist aukció itthon életveszélyes vállalkozás, mint Laczkovich Borbála, az aukció tételeiből rendezett kiállítás kurátora is hangsúlyozza, hiszen a hazai kortárs művészeti piac pici és fiatal. „Nincs bejáratott közönség, nincs piac, és csak nagyon kevesen ismerik a szabályokat” – írja. Nagy Krisztának azonban jól állnak az életveszélyes helyzetek, amint ez ezen az estén, a Godot Kortárs Művészeti Intézetben is bebizonyosodik.

Pánikol, de „halálfélelmét” pazar megjelenésébe és sziporkázó humorába csomagolja. A közönség így csak annyit érzékel, hogy még az első tétel előtt kikopog a térből benettonzöld csizmájában, hogy ne is lássa, mi történik.

Pedig nyugodtan nézhetné, hiszen a képek szépen kelnek. Egyik-másik iránt óriási az érdeklődés, és a kikiáltási árak egyre magasabbra libbennek. Az első tétel ugyan végül megmarad, de talán jobb is így, hiszen az az egész kollekció esszenciája, origója.

A 33 művet az imént említett Damien Hirst édes pointillizmusa inspirálta. A londoni Dobossy Aukciósház alapítója, Kováts Dávid hívta fel Tereskova figyelmét arra, hogy hasonlóan popos habitussal, popsztárosan közelít a képzőművészethez, mint Hirst. A magyar kortárs művészet hősnője pedig gyorsan guglizott, és Hirst pöttyös képei megihlették. Létrehozta a maga verzióját, ami már címével is reflektál a magyar és a nemzetközi műtárgypiac közötti tátongó szakadékra. Egy 120×170-es Damien Hirst kép ~ 170 millió forint, ez egy 120×170-es Tereskova x-T kép ~ egymillió forint.

Szóval ez a kép marad, variánsa azonban gazdára talál, hatszázezerért. És innentől már nincs is igazán megállás. Jól mennek azok a művek, amelyek még emlékeztetnek Hirst munkáira, de azok is, amelyek az x-T-magánmitológia motívumrendszeréből épülnek fel.

Az ornamentumokat Tereskova saját korábbi képeiről sajátította ki, transzformálta és reprodukálta. Olykor sokszorosította. Aztán az egyik műből kinőtt egy újabb, majd még egy és még egy.

Az első elkészült képeket az alkotó lefotózta, lekicsinyítette, majd végtelen tapétamintaként használta fel a következőkön. Korábbi festményeinek jellegzetes motívumai így váltak az új alkotások szerves részeivé. A sebeiket mutató lányalakok ezeken a munkákon ornamentikává oldódnak, mutációk végtelen variánsait hozva létre. A Harmadik szem című sorozaton ugyanezek a figurák az univerzumot rajzolják ki, és a színes körök a bolygókat jelenthetik. A kompozíciók da Vinci Vitruvius-tanulmányát is idézők. Öröm, hogy ez a sorozat egyben marad, mert a négy vászonkép együtt az időről, a változásról és a folyamatos alakulásról is szól. Elmegy néhány kisebb munka, majd a Piroska becsérték felett, 950 000 forintért talál gazdára, ezután pedig telefonon megérkezik az első hatszámjegyű ajánlat a Horror vacuiért. 

A szerelem illúzió, de kit érdekel a valóság című sorozat négy darabja is egyben marad. A nyolcszázezerért hazavitt széria képei a Tereskova-életmű egyik központi kérdését boncolgatják. A kapcsolatokban szerzett sérülések, a másikkal való együtt létezés lehetetlensége, az önmagunkba záródás képei ezek. Az alsó rétegekben vibráló színekben megjelenő női fejek díszítőelemekké válnak, a rájuk fújt portré pedig líraivá teszi a képeket.

Nagy Kriszta A szerelem illúzió, de kit érdekel a valóság című sorozata előtt
Ezután azok a képek következnek, amelyekre Nagy Kriszta a gondolatait is felfújta. Az élet egy kirakós játék és a kirakós darabjainak 90%-a nincs a dobozban, Van, hogy nem lehetséges kivárni azt, mikor minden értelmet nyer, A járvány alatt a múzsák nem hallgatnak, A művészfilmekben a lányoknak nincsen orgazmusuk….

Miután ez utóbbi százhetvenezer forintért elkel, Kriszta is berobog végre, és ettől láthatóan azonnal tovább emelkedik a már egyébként is felfokozott hangulat. A résztvevők megélénkülnek, Kriszta jelenléte az aukciós tételeket és áraikat is felnyomja. Ez van, ha egy alkotó élete és művészete ennyire egymásba fonódik: ha jelen van a művész, a képét is jobban értjük.

Tereskova megkérdezi Barabási Albert-Lászlót, hogy nem csúszott-e le a kedvenc képéről, de szerencsére a kagylólányos képek még ezután következnek. Olyan mondatok szerepelnek rajtuk, mondja a művész, amelyeket ő mint magyar művész üzen Damiennek.

Damien, szeretnék olyan nagy sztár lenni, mint te – üzeni az egyik mű, majd ahogy haladunk előre, Tereskova egyre erősebb mondatokban ad hangot annak, miként álmodozik egy magyar festő azokról az előnyökről, amelyeket élvezhetne, ha a nyugati és keleti lehetőségek és esélyek egyenlők lennének.

„Damien, szeretnék olyan büdzséből dolgozni, mint te”, ,Damien, olyan piacon szeretnék árulni, mint te”, „Damien, olyan gyűjtőréteget szeretnék, mint a tiéd”. A kagylólányok megfontoltan, de határozottan kijelentik, hogy itthon a piac még mindig gyerekcipőben jár. Ezek a feliratok megidézik Roy Lichtenstein raszterpöttyös műveinek képregényszerű feliratait is, mint például a 48-as tétel esetében, amelynek felfújt mondata így szól: „I love you Damien I’d like to be like you.” 

E munkák igazi izgalmát az adja, hogy a kompozíciók a legapróbb részleteikben és a nagy egészben is hordozzák a Nagy Kriszta-univerzumot. „Az életem a művészetem, a művészet az életem” – vallja az alkotó, aki arcának folyamatos „újra- és újrafonásával” nemcsak jellegzetes motívumait, hanem önmagát is reprodukálja. Nagy Kriszta élete és művészete annyira egy, hogy aki most képet vett, az egy darabot a művészből is megvásárolt. 

Pásztor Anna és Nagy Kriszta

De az árverés jelentőségét nemcsak ez adja. A művek alacsony(abb) kikiáltási árról indultak, ami szakítás az aukciók elitista, arisztokratikus szemléletével. A piaci ár töredékéért is hozzá lehetett jutni egy-egy képhez, ami jelentős lépés. Mint Laczkovich fogalmazott: „A világhírű Banksyhez hasonlóan Nagy Kriszta sem akar kizárólag gazdag emberek számára elitista művészetet csinálni.” Őt az teszi boldoggá, ha olyan ember is birtokolhat kortárs műtárgyat, aki ezt a luxust egyébként nem engedhetné meg magának. Nagy Krisztának ezek a provokatív, merész gesztusai, „bombái” azok, amikkel mindig meg tud lepni bennünket.

Fotó: Kultúra.hu/Markovics Z. Kristóf