Rudolf Péterrel régóta ismerik egymást. Sokat dolgoztak együtt?
Sokat. Amikor harmadéves főiskolásként gyakorlatra kerültem a Vígszínházhoz, Péter már szerződtetett színész volt itt. Több emlékezetes közös munkánk volt, az egyik Csehov Ivanovja. Filmekben, tévéjátékokban, rádióban is sokat dolgoztunk együtt. Egyfajták vagyunk és szeretjük egymást.
Miben érhető tetten ez az „egyfajtaság”?
Azonos a színházi gondolkodásunk és legfőképp’ az ízlésünk.
Sok szempontból volt rendhagyó ez az évad: az igazgatóváltást övező nyilvános csörtéken túl a járványveszély miatt. Hogyan viseli?
Nehéz időszakon vagyunk túl. A társulat sem hitte, hogy ez így alakul, noha nagyon bíztunk benne. Felszabadultságot érzek, és azt látom, hogy nem csak a társulat többsége érez hasonlóan, hanem a háttérben dolgozó kollégák is. Egészen más a hangulat a színházban. Nagy várakozással és többszörös energiával vágunk bele a következő évadba.
Mindenki tele van tett vággyal, sokan – akik eddig háttérbe szorultak – bizonyítani szeretnének.
Rudolf Péter arról beszélt, hogy az első Dürrenmatt-bemutató lehetőséget ad a társulatnak az összekapaszkodásra.
Ez egy csodálatos darab, amelyben sok jó szerep akad.
Ön játssza a főszerepet. Mit gondol a karakterről?
Szeretem megvárni, míg a rendező elmondja, milyennek képzeli az előadást, és abból építkezem. Nagyon ügyelek arra, hogy ne nézzek meg ilyenkor korábbi bemutatókat, mert azok erősen befolyásolnának. Utólag igen, kíváncsi vagyok arra, mit láttam másként, esetleg mit hagytam ki.
Van meghatározó „öreg hölgy” élménye?
A kaposvári Ascher-rendezés Molnár Piroskával a főszerepben rendkívül mély nyomot hagyott bennem. Minden színésznő álma, hogy egyszer megérjen erre a szerepre, és eljátszhassa. Erős egyéniség kell hozzá.
A Vígszínház mellett másutt is játszik, rendez. Ezt megtartja?
Nagyon szeretném. 26 év sok idő egy társulatban, jó ideje munkál bennem a kíváncsiság, hogy milyen egy kis közösségben dolgozni, vagy mire lehetek képes rendezőként. Ráadásul kiváló kollégák dolgoznak szerte az országban, szeretném őket is megismerni. Minden darab egy újrakezdés. A Vígben már jól ismerem a kollégákat, ezért mindig izgalmas egy kicsit más közegben játszani.
Az elmúlt években nagyon megszerettem a veszprémi társulatot, visszajárok.
Legutóbb Móricz Zsigmond Pillangóját állította színpadra. Ön választotta a művet?
A felkérés egy klasszikus darabra szólt. Nagyon sok ötlet merült fel, Oberfrank Pál igazgatóval közösen esett a választásunk a Pillangóra. Nagyon megszerettem. Több alkalommal beugrottam az előadásba, több szerepben.
Hogyan rendez? A színészekből indul ki?
Mindig van egy elképzelésem az előadásról, de alapvetően magam is színészként gondolkodom. Rendezőként a saját elképzeléseimet szeretném megvalósítani, de azt keresem, hogy a szerepet játszó színész miként tudja ezt legjobban kifejezni, és érdekel, ő mit gondol a szerepről.
Ez az első nagyszínpadi rendezése?
Igen, és ennek megfelelően álltam hozzá. Kaptam is rögtön egy másik felkérést egy zenés darabra, ugyancsak Veszprémben. Nagyon örültem neki, de a járványveszély miatt kénytelen voltam lemondani. Már javában tartanak a próbák, kétszeres veseátültetettként nem vállalhattam a kockázatot. De nagyon érdekel a zenés előadás lehetősége is, így bízom benne, hogy később lesz alkalmam rá.
Akár a következő évadban?
Annyi biztos, hogy a már említett szeptemberi vígszínházi bemutatóban, valamint a novemberi Pesti Színházba tervezett A kőben benne leszek. Utána elvileg ráérek, szóval meglátjuk.
Kiemelt fotó: Dömölky Dániel.
