A folkélet virágzik, a legfiatalabb generációk is felfedezik maguknak és tanulják, használják a népzenét, magasan képzett zenész-tanárokra tehát nagyobb szükség van, mint valaha. A népzenetanárok és előadóművészek felső szintű képzését elindító tanszék 2007 őszi megalakulása mégis sokaknak óriási meglepetés volt. Nem az hogy megalakult, hanem a felismerés, hogy eddig ilyen nem létezett. A tanári szobában többek között Sebő Ferenc, Halmos Béla (a táncház mozgalom úttörői, népzenekutatók, zenészek), Eredics Gábor (Vujicsics-alapító), Farkas Zoltán 'Batyu" (néptáncos), Borbély Mihály (Vujicsics, különböző jelentős jazzformációk) fordulnak meg.
A tanszék tanári karát most Balogh Kálmán képviseli. A sokoldalú cimbalomművész saját zenekarával, a Gipsy Cimbalom Banddel a zenélés egy egészen különleges színét mutatja. Magyar és roma népzenétől a flamencón át a klezmerig, illetve jazzig terjed repertoár. Balogh Kálmán koncertjeinek sajátossága, hogy bármely ismert zenei ötletből, témából, dallamból valami egészen különlegeset bontanak ki a szinte már valószínűtlenül virtuóz zenészek. A megszólalás nem szokványos, a hegedű-cimbalom-nagybőgő hármast gitár és trombita egészíti ki. Játékosság, humor, örömzene. A vége mindig össztánc és ováció. Nem véletlen, hogy Balogh Kálmán a világ fesztiváljainak, hangversenytermeinek ünnepelt sztárja Kapolcstól a Carnegie Hallig.
Szigorúan eredeti hagyományok mentén zenél a Fonó és a Dűvő zenekar. Az autentikus megszólalást évek, évtizedek óta saját gyűjtéssel tökéletesítik. A Fonó Együttes és neves prímása, Pál István 'Szalonna" Kárpát-medencei vokális és hangszeres népzenét játszik, azaz a magyar mellett az itt élő népek (szlovák, román, zsidó, cigány, ruszin, horvát) bármelyikének dallamai feltűnhetnek. A népi vonósok kísérő hangszereinek egyik játékmódjáról elkeresztelt Dűvő főleg a palóc zenére koncentrál. Ők is foglalkoznak terepkutatással, aminek eredményeként Hrúz Dénes harminc éve alapított együttese rákapott a szászcsávási és az erdőszombattelki zenékre is.
Sebestyén Márta mellett az est hagyományőrző vonalát erősíti Berecz András énekes-mesemondó is. Ahogy magáról mondja: 'kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai." Bár sokaknak ő leginkább az ízes nyelvű mesemondó, több népzenei lemezt is kiadott, például kalotaszegi mulatósnótákat az Ökrös zenekarral.
Ha létezik a műfajnak sztárja, akkor Csík János és zenekara biztosan az. Hagyományos magyar népzenét játszanak, de úgy, hogy a műfaj iránt kevésbé érdeklődő fiatalok tömegei is felkapták a fejüket. Több önálló világzenei nagyszínpados koncert a Szigeten, vendégszereplés a 2007-es Kispál és a Borz húszéves jubileumi koncerten, és ők lettek az egyik legismertebb magyar népzenekar. Az utolsó két lemezük aranylemez lett. A zenekar külsős tagja Dresch Mihály szaxofonos, akinek páratlan életműve a jazz kifejezésvilágát és a Kárpát-medence hangszeres népzenéjét, elsősorban az erdélyi, moldvai zenéket hozza egymással reakcióba. Az eredmény egyedülálló élmény. Dresch az elmúlt évtizedekben John Coltrane bebopjától a gyimesi furulyadallamokig jutott el. Mi jazz zenészként tarjuk számon, ám külföldi méltatói ma már sokszor világzenei előadóként emlegetik. A besorolás végül is mindegy, az biztos, szaxofonjával, vagy furulyáival máshol nem hallható regisztereket rezdít meg a hallgatóban.
Krulik Zoltán és az idén 25 éves Makám az autonóm népzenei feldolgozások egyik úttörője. A hetvenes évek közepén Nyugat-Európában is zajos sikert aratott Kolindát tartják az első hazai világzenei együttesnek. Ez a kifejezés akkoriban még nem létezett, amikor pedig felbukkant, a címke ellen a zeneszerző, gitáros Krulik Zoltán sokáig tiltakozott. A Makám zenéje kelet-európai, balkáni, ázsiai hagyományos dallamok, letisztult, modoros sallangoktól mentes szintézise a rock és a jazz szabadon szárnyalásával, az utazások végtelenével vagy éppen a dal bensőségességével.
Makám első korszaka 1984-től 1999-ig tartott, amikor is leginkább Ázsiára és a zenei világutazásra helyezték a hangsúlyt. Az ezredfordulóval a figyelem Kelet-Európára került át és olyan énekesnők váltak még ismertebbé a zenekarban, mint Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági vagy Palya Bea.
Stílusskálájuk több zenekarnak is elegendő lenne: indiai zenei inspirációktól a magyar népdalig, katonadaloktól, a gyerekzenéig vagy a karácsonyi dalokig, ami mind modern hangvételben, korszerű felfogásban, megragadó erővel, egyszerűséggel, jazzes játékossággal szólal meg. Nem hagyományt őriznek, hanem továbbviszik, továbbgondolják azt. Sokan mások is próbálkoznak ezzel, ám csak keveseknek sikerül maradandót alkotniuk. Talán ezért is érezhető némi szembenállás az autentikus népzenében hívők és a feldolgozásokat, átdolgozásokat kedvelők között. Az utóbbiakat jelölő világzene jelzőt nem egyszer pejoratív értelemben használják, a giccstől, hígulástól féltve a veretes hagyományt.
A harmadik népzenei csúcstalálkozón mindkét megközelítés a legmagasabb szinten képviselteti magát. Valószínűleg megint bebizonyosodik a jól ismert alaptétel: csak zene van. Hiteles, érzékeny, magával ragadó, vagy üres, talmi. Emlékezetes bemutatót kaphatunk a műfaj nagymestereitől, és újfent ki fog derülni, hogy kevés erősebb és gazdagabb hagyomány létezik a magyar és Kárpát-medencei népdalkincsnél.
2010. január 19. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A népzene ünnepe
Km.: Fonó zenekar, Berecz András, Dűvő népzenei együttes, Csík zenekar és Dresch Mihály, Makám, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Sebestyén Márta
