Szamarkand félmilliós lakosságának túlnyomó része a perzsa nyelv egy változatát beszélő tádzsik. Neve az óperzsa "asmara" (kő) és a közép-iráni szogd "kand" (erőd) szavakból ered. Közép-Ázsia egyik legrégebbi városa felvirágzását stratégiai helyzetének köszönhette: épp félúton fekszik a híres Selyemúton Kína és Európa között.
A várost nagyjából Rómával egy időben alapították, a már a kőkorszakban lakott fennsíkot hét méter széles kőfallal vették körül és egy mesterséges dombon fellegvárat is építettek. Az akkor Marakanda néven ismert perzsa tartományi székhelyet i.e. 329-ben foglalta el Nagy Sándor. A várost később törökök uralták, a 8. században az iszlámot elterjesztő arabok foglalták el, egy ideig ismét Perzsiához tartozott, majd a Hvárezmi Emirátus része lett. 1220-ban Dzsingisz kán seregei rohanták le, a település az általuk okozott pusztítást igen nehezen heverte ki.
Szamarkand Timur Lenk, az utolsó nagy mongol hódító alatt élte fénykorát, a sánta uralkodó itt rendezte be Indiától Kis-Ázsiáig terjedő birodalmának fővárosát. Az összeharácsolt kincsekből szédületes fejlesztésekbe fogott, építkezéseinél éppúgy felhasználta az Indiából zsákmányolt elefántokat, mint a Damaszkuszból áttelepített kézműveseket. A háborúban kegyetlen Timur egyben kifinomult műértő és mecénás is volt, az általa megálmodott és megépíttetett műemlék-együttes ma is lenyűgözi a látogatókat. (Állítólag arra is volt példa, hogy egy teljesen kész, de neki nem tetsző mecsetet lebontatott és újra felépíttetett.) Timur és utódai alatt Szamarkand az iszlám tudomány középpontjának számított.
Timur birodalmának szétesése után, 1500 körül Szamarkandot az üzbégek hódították meg, akik fővárosukat idővel Bokharába helyezték át. A rivális város árnyékában Szamarkand sorvadásnak indult, a 18. század közepén gyakorlatilag elnéptelenedett. Az orosz hódítás (1868) után kerületi székhely lett, vasutat kapott és ismét fejlődésnek indult. 1925-ben Szamarkand lett az üzbég szovjetköztársaság fővárosa, helyét 1930-ban vette át Taskent.
A kultúrák keresztútján fekvő város látnivalóinak se szeri, se száma, a legnevezetesebb a három medresze (mecsetiskola) együttes által alkotott Regisztán, a Bibi Hanim-mecset (Közép-Ázsia legnagyobb mecsetje), a Gur-Emir, a Timuridák mauzóleuma, Ulgbek csillagdája, a bazár. Az épületek csodálatos díszkapukkal, hatalmas kupolákkal, falaik pompás arany-, márvány, majolika-díszítésével keltenek bámulatot.
Az arabok által "a Kelet ékköveként", az európaiak által "a Tudósok Városaként" emlegetett, Milton, Keats, Oscar Wilde és a perzsa Háfiz által megverselt Szamarkand 2001-ben felkerült az UNESCO Világörökség-listájára is.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
