Naiva a lakótelepen - KOMOLY DOLGOK

A 2007-ben végzett Szabó Csilla filmjéről, a tévéfilm szekcióban vetített Komoly dolgokról tudni lehet, hogy no-budget film, a közreműködők mind szívességből és elhivatottságból vettek részt benne, sőt, egy interjúból még az is kiderült, hogy a forgatást követő záróbulira se maradt pénz, csak egy üveg fenyőlikőr. Tehát nem csak a forgatókönyvíró-rendező Szabó Csillának ez az első nagyjátékfilmje, de a vágónak, Duszka Péternek, az operatőrnek, Domokos Balázsnak, a hangmérnöknek, Bőhm Dánielnek és a gyártásvezetőnek, Sipos Annának. (Talán csak az egyik főszereplő, Móga Piroska a kivétel, akit már láthatott a közönség a Mrs. Ratcliffe forradalmában is.) Ilyen esetben nem lehet mást kívánni, mint egy nagy dobást, egy valódi kiugrási helyzetet, de sajnos ennél kicsit haloványabb lett a végeredmény - elsősorban a forgatókönyv gyengeségei és a színészcsapat egyenetlensége miatt. Hasonló, történet nélküli, lődörgős, lakótelepi love story volt például Dyga Zsombor Tesója pár éve, csak éppen jóval erősebb.  

 

A filmben egy unalmas nyarat próbál valahogy elcsapni három barát. Kietlen és meglehetően reménytelen ez a környezet: a szereplők életének legfontosabb pillanatai egy füstös, ócska sörözőben, egy zsúfolt kölcsönlakásban, egy kopott vurstliban vagy épp egy rideg kórteremben zajlanak. A baráti hármasból egyikük egy hegedűvésznek készülő, érzékeny lány (Móga Piroska), aki mesterével folytat abortuszba torkolló viszonyt, a másik egy olyan srác (Tóth Lambert), akit nővére és vőlegénye minél előbb szeretne finoman kinyomni a közös lakásból, a harmadik (Goitein Gergely) pedig egy hőstenor külsejével bíró, konyhaművészeti próbálkozásokkal kísérletező titkos hősszerelmes.

 

Szabó Csilla korábban dokumentumfilmeket és kisjátékfilmeket forgatott, és igazság szerint kisjátékfilmjei, például a C-dúr vagy a Roadmovie sokkal erősebbek az első nagyjátékfilmjénél. Annak reményében ültem be a Komoly dolgokra, hogy talán visszaköszön majd a Roadmovie fura szerelmi négyszögének sajátos hangulata, az a későkamaszkori-korafelNőttkori esetlenkedés, aminek nyers báját akkor nagyon pontosan sikerült elkapnia a rendezőnek. De a Komoly dolgokban nem a hangulat köszön vissza, hanem inkább egyes történetszálak - egy társfüggő fiatal lány és egy öregedő, családos férfi (Terhes Sándor) aszimmetrikus kapcsolata, felemás közeledési kísérletek a lány és egy "csak barátnak" számító fiú között -, azaz a legtipikusabb érzelmi csapdák soroltattak fel ismét.

 

A karakterek ki vannak találva - az állatbarát, fecsegő vőlegény, az elegáns, cinikus szerető, a pletykás műkörmös, az alkoholista apa, az arrogáns fotós, a duci, nagypofájú húgocska, a viháncoló kórházi sorstárs -, de valahogy mégsem szervül igazán harmonikusan a sok szál. Nem az elvarratlanság a baj, hanem inkább a különböző színészi felkészültségű szereplők stílusgabalyodása. Néhány emlékezetes jelenet azért mindenképpen megmarad, ahogy például a kikészült lányt egy máglyarakás-recept felmondásával próbálja vigasztalni a barátja, vagy ahogy a lánya sikeres, középkorú szeretőjével leszámolni kész mattrészeg apa csak a mutatóujját rázza tehetetlenül a másik felé, mert a nyilvánvaló kasztkülönbségtől benne szorul a kiabálás.