Phra Narai sziámi uralkodó küldöttei nem győztek ámuldozni, amikor 1686-ban a híres Tükörtermen vezették őket végig a francia király elé. A Napkirály a terem végében ült egy ezüsttrónon, amelyhez kilenc - ugyancsak ezüst - lépcső vezetett fel. A bútorzat nagy része - asztalok, tükrök, karosszékek, kandeláberek, vázák - szintén ezüstből voltak. Az egyik, tömör ezüst asztal 350 kg-ot nyomott, a tükrök 450 kg-ot, a királyi ágyat védő korlát több mint egy tonnát. Ugyanakkor egyik sem tűnt nehéznek, mert az augsburgi mesterek értették a dolgukat és sok esetben Le Brun festő finom rajzai nyomán dolgoztak.
XIV. Lajos 1682-ben vitte az udvart Versailles-ba, amely akkor Európa legnagyobb palotája volt. Hála Colbert pénzügyminiszter adóreformjának, az államkassza tele volt, a király pedig el akarta kápráztatni a többi uralkodót. Példáját sokan követték: Szászország hercege, a későbbi lengyel király versailles-i látogatása után szintén ezüstöt kívánt felséges ülepe alá. Az ezüst fénye meghódította az orosz cárokat, a dán monarchiát, az angol királyt, az Esterházy hercegeket és Európa más arisztokrata családjait - írta az El País című spanyol napilap.
Több mint háromszáz évvel később a palotát újra a korabeli berendezések díszítik. Nem a Napkirály eredeti bútorai, mert azok már nem léteznek. Lajos húsz év alatt tízmillió frankot költött nagyzási hóbortjaira, aztán pénzszűkébe került. Dicsősége, hatalma hanyatlott, az európai királyi házak összeszövetkeztek ellene és háborút indítottak. A királynak ágyúkra volt szüksége, és nem sajnálta feláldozni e célra ezüst bútorait. Igaz, alaposan elszámította magát: hatmilliót remélt eladásukból, de csak kettőt kapott.
A kiállítás azokat az ezüsttárgyakat mutatja be, amelyek más királyok tulajdonát képezték; az anyag nagyobbik részét a dán kollekció teszi ki. Egyes darabok fából készültek, csak vékony ezüstréteg fedi őket, míg mások viszont tömör fém alkot - ahogyan azt Lajos is kedvelte. Az akkori idők legjobb tanúi a festmények, metszetek, szőnyegek, amelyeken a király szeretett bútorai között látható. Többet emlékezetből készítettek el a kincs eladása után, némelyek valóban megtörtént eseményeket rögzítenek, mint például Calude Guy Hallé képe, amely a genovai herceg fogadását örökíti meg.
(Múlt-kor/MTI)
