Négy perc súlytalanság: íme az új dal Apey negyedik lemezéről

Ha hirtelen mondanom kéne pár hazai előadót, akiknek a megjelenés pillanatában már hallgatnám is a dalait, bizonyosan Áron Andris lenne az egyikük. Különösen örülök emiatt annak, hogy ezúttal nem csak a nyáron megjelenő negyedik szólóalbumról, a Book of Changes-ről kérdezhettem, de az egyik dal is itt debütál. Hallgassátok meg, Blue Veins a címe, előtte pedig olvassátok el, mit mesélt Apey az új lemezről.

Amikor utoljára faggattalak interjúban, a Stranger című albumodról beszélgettünk. Akkor azt mondtad, hogy talán hamarosan újra padlóra kerülsz, és szomorkásabb dalokat írsz majd. Így lett?

Természetesen igen.

Mi történt veled az elmúlt két évben, hogy készült az új album?

2018 nyarán már egy ideje nem éreztem jól magam. Rengeteg minden történt a zenekaraim körül, úgy éreztem, rövid idő alatt elértem sok mindent, amit szerettem volna, de közben nem igazán volt időm feldolgozni bármit is.

Egészségileg sem voltam az élmezőnyben, ezt követte nyár végén egy nagy ívű, tudatos változtatás az életemben, amikor besokalltam. Szeptember elején – felébredve a ködből – késztetést éreztem, hogy a Stranger óta gyűjtögetett terveimből, ötleteimből csináljak valamit, amivel ki tudom adni magamból a sok borzalmat. Azóta dolgozom ezen a lemezen, a címe Book of Changes, és a hetekben fejezzük be a keverését a producerével, Takács Zoltán Jappánnal (HS7, Soiree & Poolek), akivel a Strangert is készítettem.

Most már egyre hosszabb a sor: Feathers, Black Flowers, Foxes, Stranger, nyáron pedig jön a negyedik. Mire számíthat a hallgatóság?

Az egész lemez egy időrendben történő elbeszélés a személyiségem változásainak ébredéséről. Arról szól, ahogy végigküzdöm őket: egészen az ismertségem elviselésétől a szerelem keresésén és megtalálásán át a kilátástalan visszaesésekig, vagy épp arról, amikor lekapcsoltak két Trillion koncert között a szerb határon és el kellett gondolkoznom azon, hogy mit keresek Szerbiában egy cellában, és igazából mit csinálok az életemmel úgy egyáltalán.

A technikával nem untatnék senkit, itthon, a szobámban rögzítettem mindent egyedül, ahogy szoktam. Ezeket odaadtam Japinak, és elkezdtünk dolgozni a albumon.

Érzel változást a saját „hangodon” a korábbi albumokhoz képest?

Egyre mélyebb és koszosabb, amit nem bánok, mert mindig is a rekedt hangú énekeseket szerettem. Itt most még inkább dominálnak a blues-os népi zene alappillérei és az amerikai country-bluegrass, mint a korábbi lemezeken, zene és ének tekintetében is. Szövegileg számomra néhol zavarba ejtően őszinte, de szerettem volna másoknak is üzenni, segíteni azzal, hogy brutálisan tálalom a saját hibáimat.

Miből inspirálódtál a lemez írása közben? Milyen témákat érintesz az új dalokban?

A legnagyobb inspirációja talán Barbara. Nem hinném, hogy nélküle létrejött volna ez a lemez, vagy egyáltalán a mostani kiegyensúlyozott énem. Ő amúgy a Blahalouisiana énekese. A nemsokára szintén hallható Dance with the Devilst például együtt írtuk, és énekel is rajta. Van még egy másik dal a lemezen, amit akkor írtam még, amikor udvaroltam neki, abban is énekel. Szerintem mindkét szám egy teljesen új szín a munkásságomban, és nagyon boldog vagyok, hogy ő is rajta van.

Mit kell tudnunk a mostani dalról?

A Blue Veins volt az utolsó előtti szám, amit ehhez a lemezhez írtam, egy gazdagon átmulatott, Sziget fesztiválos hajnali hazajövetel után készült, 2019 nyarán. Éppen el voltam kenődve valami miatt, már nem emlékszem és nem is számít. Szerettem volna egy olyan szöveget írni, ami azoknak szól, akik ugyanúgy, mint én, egy kicsit furának érzik magukat, és nehezen kezelik az érzelmeiket. De szól mindannyiunk univerzális magányáról, arról, amerre megyünk, azokról, akik bántanak, és akik szeretnek.

A legnehezebb lecke az életben, hogy nem feltétlenül kell gyűlölni önmagadat, sem a másikat, hiába ez a legegyszerűbb mindig. Ahányszor ezt a számot hallgatom, egy kis időre úgy érzem, menni fog. Úgyhogy amikor meghallgatjátok, arra kérlek titeket, négy perc erejéig feküdjetek le valahová, és dobjatok le magatokról mindent, ami felesleges.

Az elmúlt hónapokban globálisan fordult fel az életünk. Te hogy vagy, hogy éled meg most a mindennapokat?

Változóan, az utóbbi pár hétben – túljutva a sok felesleges töprengésen, elfogadva a tehetetlenségemet – próbálok arra koncentrálni, amit tényleg tehetek az ügy érdekében.
Szerintem most minden apró „közszereplő” felelősséggel tartozik mások iránt, és az iránt is, amit cselekszik vagy kitesz magáról. Próbálom az emberek gondolatait elterelni olyan tartalmakkal, amik egy pillanatra elfeledtetik a jelen helyzetet, és közben felhívni a figyelmüket arra, hogy mennyire fontos most az, hogy felelősségteljesen viselkedjünk.

Mikre számíthatunk még tőled a közeljövőben? Gondolok itt nem csak a szólóprojektedre, hanem a zenekarokra is.

A LAZARVS új lemeze hasonló fázisban van, mint az enyém, májusban érkezik a következő single, szeptemberben pedig a lemez. A Trillionnal most kezdünk dolgozni a harmadik nagylemezen, egyelőre ötleteket passzolgatunk ide-oda. Emellett több mint 6 éve van egy titkos projektünk három nagyon közeli barátommal, aminek most eljött az ideje.

Most pedig jöjjön a Blue Veins. Ahogyan Apey tanácsolta: indítsátok el, feküdjetek le, aztán dobjatok le minden terhet magatokról.

Fotók: Bodnár Dávid