Igazgató lesz, amihez gratulálok. Miért döntött úgy, hogy beadja pályázatát a Csokonai színház élére?
Nem tudatos döntés volt, egészen váratlanul jutott eszembe, hogy meg kellene próbálni. Egy beszélgetés alkalmával megtudtam, hogy Gemza Péter Rudolf Péterrel pályázott volna, aki aztán visszalépett. Gemza egyedül nem akart indulni, bennem meg felmerült, hogy mi lenne, ha mi ketten pályáznánk. Ez az ötlet neki nagyon tetszett, így kezdődött az egész. Ő rendező-koreográfusként dolgozott 20 évig Franciaországban. Azért nem akart egyedül indulni, mert a magyar színházi területet kevésbé ismeri, és ez bátortalanította el. Fontos számára a színházban megjelenő mozgás, együtt szeretnénk ebben is változatos és minőségi programot nyújtani a debreceni nézőknek.
Mik lesznek a jövő prioritásai?
A legfontosabb dolog, hogy tavaly a Csokonai elnyerte a nemzeti színházi státuszt, ami azt jelenti, hogy mindenféle műfajnak képviseltetnie kell magát a repertoárban. Meg van határozva, hogy miből mennyit kötelező játszani egy évadban. Ezen kívül van egy nagyon erős operakórusa a színháznak. Az elmúlt hét évben Vidnyánszky Attila sok energiát fektetett abba, hogy a vidéken erősen kihalófélben lévő operát életben tartsa, és magas színvonalon művelje. Ezt a vonalat nagyon jó lenne folytatni, hiszen értékes és szép előadások születtek eddig is, bár nem olcsó műfaj az opera. Továbbá folytatódik az a nemzetközi kapcsolatépítés, amit Vidnyánszky Attila elkezdett. Az utóbbi időben belekerültünk a nemzetközi vérkeringésbe, és ez nagyon fontos. Meg kell mérettetni magunkat külföldön is, meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk.
Mik a tervek, és milyen új darabok lesznek a 2013/2014-es évadban?
Egy klasszikus görög drámát adunk elő, és két kortárs drámát, amik erősen használják a görög mitológiát. A pályázatunkban is megírtuk, hogy szeretnénk tematikus évadokat csinálni az elkövetkezendő öt évben, végigjárni a színháztörténet nagy korszakait. Ezt a görögökkel kezdjük el. Azért fontos ez, mert így együtt tudunk gondolkodni és beszélgetni a nézőkkel arról, hogy mi is a színház, honnan indult el, miért és hova jutott, milyen utat járt be és mi volt és mi ma a szerepe az életünkben. A klasszikus darab Szophoklész Antigonéja lesz, a két kortárs közül az egyik Wyspianski Novemberi éj című dármája, illetve -e és Nancy Huston Iokaszté királynő című darabja, ezt itthon még kevésbé ismerik.
Kik lesznek a társulat új tagjai? Ön kevesebbet játszik majd?
Négy új kollégát szerződtetünk, Varga Klárit, Székely Rozit, Vaszkó Bencét és Ágoston Pétert, rajtuk kívül négy fiatal végzős jön Kaposvárról gyakornoknak. De nagyon sok vendégünk is lesz, többek között Kubik Anna, aki Szabó Magda Régimódi történetében játssza majd a főszerepet. Én mindenképpen kevesebbet fogok játszani, az első félévben nem lesz új bemutató. A gyakorlatból nem esek ki, mert a futó darabokban megtartom a szerepeimet.
MI történik most nyáron és milyen a hangulat most, az átállás idején a társulatban?
Folyamatos munka. Készülünk a jövő évadra, nagyjából tisztul a kép az elindulást illetően. A Mária című musicalt, amit két évvel ezelőtt a Főnix csarnokban mutattak be, a színpadra adaptáljuk, azért is, hogy bemutathassuk a Nemzetiben, és eljuttathassuk más városokba is. Ez nagy munka lesz, rögtön augusztus elején. Aztán egy nagy operettel kezdünk, a Víg özveggyel, egy mesedarab próbái is elkezdődnek és a Régimódi történeté is. Turbófokozatba kapcsolunk, rögtön az elején, nem tudom, meddig fogjuk bírni ezt az iramot. A hangulatról alapvetően elmondható, hogy bizakodó és nyugodt. A színészek nagy lelkesedéssel készülnek a jövő évadra. Én nagyon sok pozitív energiát érzek magam felé sugározni, azt szeretném, ha ezt egyrészt vissza tudnám adni, másrészt építő módon tudnám hasznosítani.
Debrecenben is a színház sikerességének kardinális kérdése, hogy sikerül-e az egyetemistákat becsalogatni az előadásra. Vannak arra tervei, hogy hogy fog nyitni feléjük?
Én nagyon szeretném, hogy ha ők jönnének, viszont nem tudom, hogy miért nem jönnek. Egyetlen egy egyetemi bérletünk van, az azt jelenti, hogy a 30 ezer egyetemistából rendszeresen körülbelül 400 jár színházba. És ezt nagyon fájlalom, és keresem a titkát, hogy miért van így. Valahogy az egyetemisták elidegenednek a színháztól. Nem tudom, ez máshol milyen, Debrecenben így van, és évek óta így van, de nagyon szeretnénk rajta változtatni. Nagyon sok egyetemistáknak szánt és ajánlott előadásunk volt eddig is és lesz ezután is. Hogy hogy csalogatjuk őket ki onnan, ahol úgy látszik, nagyon jól érzik magukat, nem tudom.
?Az ember arra született, hogy boldog legyen, ne arra, hogy fogyasztógéppé válva egész életében rohangálva örökké, újra és újra elmenjen a lényeg mellett. A lényeg pedig az egymás felé fordulás, a gyermekeinkre, az élettársunkra, a szüleinkre, a barátainkra, a Másikra való odaadó figyelés.? ? írja pályázati anyagában. Hogyan segítheti elő ezeket a pozitív folyamatokat a színház?
Elsősorban úgy, hogy olyan témákat kínál, amik ezt a szemléletet erősítik, erre buzdítják a nézőket, olyan módon gondolkodtatják el őket saját életükről, hogy ezt az életszemléletet erősítsék bennük. Az én világom közepe a színház, és azt gondolom, az mindenben képes segítséget nyújtani. Ez nyilvánvalóan eltúlzott gondolat, de biztos vagyok benne, hogy ha a családok eljönnek egy gyerekelőadásra, ami szórakoztató és élvezetes a gyerekeknek és a szülőknek is, az közös szellemi élményt ad számukra, amit közösen élnek meg, közösen dolgoznak fel. Ez fontos pillanat lehet egy család életében. Egyre kevesebb ilyen élményünk van. Mindenki külön, elhatárolódva éli életét, sokszor még családon belül is. Nem együtt élünk, nem a közös élményeket gyűjtjük, hanem külön-külön a saját magunk élményeit.
Barna Péter
