A kiadványt a Múzeumi Kollégium és a Millecentenáriumi Közalapítvány pályázatán nemrégiben elnyert forrásból, valamint önkormányzati támogatásból finanszírozzák.
Vándor László beszámolt arról, hogy 1968-ban huszonkét településről összesen 40 épületet szállítottak a falumúzeumba, ahol a XIX. század végének hangulatát idéző, parasztportákra osztott falut alakítottak ki. Az épületek jól illusztrálják Göcsej jellegzetes, népi építkezését, a paraszti lakáskultúrát. A melléképületekben, pajtákban a hagyományos paraszti gazdálkodás, állattartás eszközeit helyezték el.
Felidézte, hogy a falumúzeum első fáit a nyitáskor ültették, így a parasztházakat ma már élő, természetes környezet veszi körül, a kiskertekben olyan növények, virágok, gyümölcsfák virágoznak, amelyeket tradicionálisan is ezen a vidéken termesztettek. Az udvarokban megtalálhatók a Göcsej vidékére jellemző állatok: kecskék, nyulak és szamarak. A gödöllői kísérleti állomás őshonos háziszárnyasokat, mint például kopasznyakú, kendermagos és barnatyúkokat, libákat és kacsákat adományozott a múzeumnak.
Pályázatot nyújtottak be a zalalövői hajlított ház és a hozzá tartozó pajta látogatóbarát célú átalakítására. A felújítás és az infrastruktúra kiépítése után a XIX. század végi hangulatot idéző portán zajlanak majd a különböző rendezvények, kézműves foglalkozások, népdalköri bemutatók.
Az augusztusi jubileumi ünnepségen "megelevenednek" a porták: a kenyérfesztiválra meghívták a falumúzeumnak házat adó falvak művészeti csoportjait, zenekarait, kézműves mestereit. Az épületek tulajdonosainak leszármazottai lesznek a házigazdák, akik mesélnek majd a ház történetéről.
Szeptemberben a szabadtéri múzeumok négy évtizedes tapasztalatairól tartanak konferenciát, amelyre a hazai szakembereken kívül nemzetközi előadókat is meghívnak.
Vándor László a skanzen történetéből érdekességként felidézte a Csínom Palkó című játékfilm forgatását is, ami a műtárgyak védelme miatt folyamatos biztosítást igényelt. Muzeológusok jelölték ki a lovas csapatok útvonalát, a filmfelvétel idejére könnyű, modern ajtóra cserélték a tájház csaknem százéves, egyébként masszív bejáratát, amelyet a forgatókönyv szerint be kellett törni.
