A hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok változatos és gazdag népzenei hagyományának ápolását tűzte ki céljául az országosan ismert és népszerű, de határainkon túl is sikeresen koncertező Vujicsics Együttes.
1974 tavaszán alakultak Pomázon, mint a helyi nemzetiségi táncegyüttes zenekara. Ez pontosan negyven évvel ezelőtt történt, az együttes így idén különleges, negyvenedik jubileumot ünnepel, és gyakorlatilag az egész évük ennek a jegyében telik.
A Vujicsics a szülinapját hagyományosan húsvét hétfőn szokta megünnepelni, a 2014 azonban kicsit más, hiszen számos nagyszabású koncerten és helyszínen lépnek fel a kerek évforduló apropóján.
Negyven év nagyon hosszú idő, és felmerül a kérdés, hogyan képes egy zenekar folyamatosan megújulni, mindig új kihívásokat találni, és persze egyszerűen ilyen sokáig együtt maradni, hiszen négy évtized alatt a személyes konfliktusoktól kezdve számos probléma felmerülhet.
?A negyven év alatt nem csupa jó dolog történt, sok nehézséggel kellett együtt élni és feldolgozni úgy, hogy az együttes minden egyes tagja számára épülést jelentsen. Volt egy nagy előnyünk, az, hogy gyerekkori barátok voltunk, így könnyebb volt együtt?- mondta el Borbély Mihály, a zenekar egyik tagja.
A csapat sokat köszönhet az 1977-ben megrendezett ?Ki mit tud? vetélkedőnek, ahol népzene kategóriában győzelmet arattak. Annak idején természetesen nagyon más volt egy tehetségkutató, mint amiket ma láthatunk a TV-ben. Csak egyetlen TV-csatorna volt, mindenki azt nézte, és a zsűriben óriási szaktekintélyek ültek. Az akkori rendszerben politikailag fontos volt, hogy bemutassák, mennyire tehetséges és nagyszerű a magyar ifjúság.
A zenekar tagjai eleinte szkeptikusak voltak, és nem is akartak elindulni a megmérettetésen, de miután kiderült, hogy külön népzenei kategóriában is versenyezhetnek, úgy döntöttek, mégis belevágnak. Végül megnyerték a tehetségkutatót.
?Nagyon érdekes élmény volt, hogy utána nem lehetett úgy bemenni egy boltba, hogy ne gratuláltak volna. Hirtelen óriási ismertségre tett szert az együttes, de mi úgy fogtuk fel, hogy annak a műfajnak hozott ez jó hátszelet, amit képviselünk?- vallják a Vujicsics tagjai.
Az eredmény ellenére eleinte nem indultak be a külföldi fellépések, de később megérkezett az első meghívás a spanyolországi Valenciába, majd Brüsszelbe, a Vujicsics pedig az évek során Ausztráliától Kuvaiton át, a különböző európai országokig bejárta a világot. Mindenhol azt tapasztalták, hogy a közönség imádja a szerb és horvát kisfalvak zenéjét.
Negyven évvel ezelőtt, amellett, hogy játszották a nemzetiségek zenéjét, a magyar népzenét is szerették és gyűjtötték.
?Egyszer csak rájöttünk, hogy a legizgalmasabb dolgokért nem kell messzire menni, hiszen Pomázon, ahol élünk, számos zenész van, akiktől azért nem gyűjtöttünk, mert együtt muzsikáltunk velük. Vujicsics Tihamérnak azon kívül, hogy a délszláv államok, illetve az egykori Jugoszlávia területén is gyűjtött, fontosnak tartotta, hogy a faluját, Pomázt is feltegye a zenei térképre. Most, hogy eltelt négy évtized, látszik, hogy ez a kultúra a természetes közegében már nem él, éltetésre szorul, és nekünk, illetve az utánunk következő zenészeknek ebben nagy szerepe van?- mesélték a zenekar tagjai.
A Vujicsics eddigi elismerései mellé idén begyűjtötte a Kossuth-díjat is.
?Ha kérdezik a zenekartól, hogy miért nem kaptunk még meg egy-egy díjat, úgy vagyunk vele, hogy attól még ugyanolyan jól tehetjük a dolgunkat. Ha pedig megkapunk egy díjat, attól függetlenül ugyanolyan rosszul is tudunk játszani, mint három nappal korábban. Mi mindig ugyanúgy dolgozunk tovább. Kamaszok voltunk, amikor megalakult a zenekar, a negyven évet pedig nem érezzük olyan nagy időnek, hogy csak múltunk legyen. Nagyon sok feladatot látunk még magunk előtt?- árulták el.
