Egy vitatott remekmű negyvenéves jubileuma

Magánéleti válság és a magányos utak

Az 1984-es év nyarán Paul Simon pályafutása és magánélete egyaránt mélypontra jutott. Egy évvel korábban zajlott le a Simon and Garfunkel kettősének nagyszabású fellépéssorozata, amely heves személyes viták kíséretében ért véget. Bár az 1980-ban kiadott Late in the Evening című önálló dala bekerült az amerikai sikerlisták legjobb tíz helyezettje közé, az ezt követő

A negyvenhárom éves szerző ebben a feszült helyzetben azzal foglalta el magát, hogy Long Island legkeletibb pontján, Montauk településén egy tengerparti lakóház építését irányította.

Ashley Kahn amerikai szakíró a közelmúltban külön kötetben dolgozta fel e lemez létrejöttének körülményeit Days of Miracle and Wonder: Paul Simon and the Trials and Triumphs of Graceland címmel. Kahn szerint a Manhattan városa és Montauk közötti hosszú autóvezetések során Simon rendszeresen egy barátjától kapott, másolt műsoros kazettát hallgatott. A felvételen harmonikára épülő mbaqanga muzsika szólt. Ez a dél-afrikai eredetű zenei irányzat a dzsessz ritmikai alapjait ötvözi a tiszta gitárhangzással. A magányos utazások alkalmával született meg a leendő nagylemez alapgondolata.

Négy évtized távlatából a Graceland Simon legdinamikusabb alkotásának tetszik. A lemez zenei tartóoszlopát azok a dél-afrikai előadók alkották, akiknek sajátos stílusa Simont a New York Queens negyedében töltött fiatalkorának korai rock and roll és doo-wop dalaira emlékeztette.

Stúdiózás az apartheid árnyékában

A készülő anyag sokrétű formai megoldásokat vonultatott fel. Egy louisianai utazás nyomán Simon a Rockin' Dopsie and the Zydeco Twisters együttessel dolgozott együtt a helyi zydeco (Louisiana francia nyelvű kreol közösségének táncközpontú zenéje) hagyományok beépítésén. Az All Around the World or the Myth of Fingerprints című számban a Los Lobos zenekar kísérte, megidézve az észak-mexikói norteño és a rockzene fúzióját. Simon figyelmének középpontjában mindvégig a dél-afrikai ritmusvilág maradt.

Paul Simon stúdióidőt foglalt Johannesburgban, hogy közvetlenül játsszon együtt a helyi formációkkal. Ezen előadók közé tartozott a Boyoyo Boys, a Tao Ea Matsekha, valamint a General MD Shirinda and the Gaza Sisters. Miközben Roy Halee hangmérnök rögzítette a dél-afrikai hangszeresek rögtönzött zenei alapjait, Simon a dallamíveket alakította, illetve a szövegek vázlatait jegyezte le a helyszínen.

Ez a kényszerhelyzet folyamatos bizonytalanságot teremtett az alkotófolyamat során, mivel a közreműködők nem tudtak a zenei feladatokra összpontosítani mindaddig, amíg a stúdió vezetése meg nem szervezte a biztonságos éjszakai hazajutásukat.

Simon az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1980-ban meghirdetett kulturális tilalmat figyelmen kívül hagyva utazott Dél-Afrikába dolgozni. A nemzetközi bojkott elsődleges célja az elnyomó politikai rendszer kulturális elszigetelése volt, meggátolva a művészet állami propagandacélú felhasználását. A muzsikus utóbb azzal érvelt, hogy döntése a helyi zenészek érdekeit szolgálta: az amerikai szakszervezeti napidíj háromszorosát fizette ki a közreműködőknek, nevüket feltüntette a kiadvány borítóján, továbbá részesedést biztosított számukra a lemezeladások bevételeiből.

Mindezek dacára a Graceland megjelenését követően heves viták lángoltak fel a szerzőség pontos megoszlásáról és az idegen kultúrkörből származó elemek felhasználásának jogosságáról. Több résztvevő– köztük a Los Lobos tagjai, valamint a címadó dal szerkezetét kidolgozó Ray Phiri gitáros – utólag nyilvánosan bírálta a hivatalos szerzői elismerések elmaradását vagy aránytalanságát.

Költői kitárulkozás

A dalszövegekben Simon a személyes válságait fogalmazta meg, mint házasságának zátonyra futását, az alkotói kimerültségtől való félelmét, a technológiai korszak okozta belső feszültségeket. A címadó dal elnevezése kezdetben munkacímként szolgált, ebben a Carrie Fishertől való elszakadást igyekezett feldolgozni.

A rögzített hanganyag végleges formába öntése már az Egyesült Államok területén zajlott. A New York-i munkálatok során Adrian Belew (Taking Heads, King Crimson) gitárszintetizátoros sávokat illesztett a kompozíciókba, Steve Gadd (Chick Corea, Eric Clapton, Al Di Meola) pedig visszhangosított dobritmusokat rögzített a felvételekhez. Simon a tengerentúlra utaztatta Ray Phiri gitárost, a jellegzetes, bund nélküli basszusfutamokat játszó Bakithi Kumalót, valamint Isaac Mtshali dobost. Simon a folyamat közben bemutatta a készülő anyagot pályatársainak is, köztük David Byrne-nek, Cyndi Laupernek és Philip Glassnak.

Lassan kibontakozó siker

Amikor a lemez 1986 augusztusának végén a boltok polcaira került, elmaradt a gyors kereskedelmi siker.

A változást a mértékadó zenekritikusok egyöntetű dicséretei indították el, amelyet a Saturday Night Live című televíziós műsorban való élő szereplések sora követett, majd a rangos Grammy-díjak elnyerése teljesített ki. A következő év tavaszára a You Can Call Me Al című felvétel világméretű slágerré formálódott a rádióműsorokban.

A megjelenés óta eltelt négy évtized során a Graceland maradandó hivatkozási ponttá szilárdult a modern könnyűzenében, amely mindmáig útmutatást nyújt a fiatalabb alkotónemzedékek számára.

Címlapkép: Paul Simon koncertet ad a madridi Sportpalotában 2016-ban. Fotó MTI/MTVA/Mariscal