Nehéz örökség

L. Simon László író, költő, a Miniszterelnökség államtitkára elmondta: a Nehéz örökség című tárlat nyolc festménye tematikája szerint két négyes csoportra osztható, amelyek az Osztályelmélet és a Rétegelmélet címet viselik. ?Az alkotó nem a gazdasági-politikai rendszerváltozás tényét és a demokratikus intézményrendszer kialakítását vitatja, hanem azt üzeni a személyek ábrázolása nélküli képekkel, hogy a fejekben és a lelkekben nem történt rendszerváltozás? ? fogalmazott, hozzátéve: a szabadság lehetőségét is meg kell említeni, amelynek köszönhetően az alkotás által őszintén nyilváníthatjuk ki véleményünket.

Bárdosi József a tárlathoz kapcsolódó vázlatait már a 2000-es évek elején megalkotta. A festményeket fotók alapján készítette, amelyekhez az adott elképzelésnek megfelelően előre beállította a tárgyakat. A művészettörténészként és főmuzeológusként dolgozó művész hétvégéin és szabadsága idején foglalkozott az alkotással.

?A Nehéz örökség címnek kétféle értelmezése is van. Az egyik a politikai örökség: a 20. századból, azon belül is a két világháborúból nagyon sok mindent hurcolunk magunkkal, és ezek a kérdésekre még nincsenek válaszok. A másik olvasat szerint pedig maga a kultúra a nehéz örökség? ? árulta el a művész a kulturális fogyasztás átalakulását magyarázva.

A szék-sorozat előtt az alkotó egymással szemben ülő nőket festett, a bútorokkal való foglalkozás antropomorf jellegűk miatt keltette fel érdeklődését. ?A széket mindenki önmagára formálja, ezáltal egy embernek a lelkét is hordozza? ? fűzte hozzá.

Végh Nóra

Fotó: Csákvári Zsigmond