„Nekem Hamvas Béla a hősöm” – beszélgetés Borbás Marcsi televíziós műsorvezetővel

Erre vállalkozunk a Puzzle című podcastsorozattal, amelyben kirakóst játszunk vendégeinkkel. A különleges, geometriai ábrákból álló puzzle darabkáin egy-egy szó szerepel, hét élet-összetevő. Azt reméljük, a játék végén minden összeáll egy képpé. Péczeli Dóri játszótársa Borbás Marcsi televíziós műsorvezető. Podcastajánló.

Ha azt a szót hallod, hogy „hősöm”, kire asszociálsz? Ki az, aki a gondolatiságával inspirál téged?

Egyértelműen Hamvas Béla. Szerintem a huszadik század történelmét rajta keresztül tudjuk leginkább átélni. A világ egyik legnagyobb filoszaként egy raktárba került raktárosnak, és a megsemmisült, óriási könyvtára nélkül is zseniális műveket alkotott. Ez hihetetlenül megható. Azért is érzem közel magamhoz, mert három évig kertészként dolgozott. Érdekes belegondolni, hogy a legnagyobb művészek és tudósok közül sokak életében volt olyan időszak, amikor a kert jelentette számukra a kikapcsolódást, a feltöltődést, a tanulást vagy egyáltalán a munkalehetőséget. Ez történt Hamvas Bélával is.

Ha esetleg valaki még nem vett a kezébe Hamvas-kötetet, melyiket ajánlanád számára?

Szerintem a Babérligettel kellene kezdeni, mert ez a kötet rövid esszékből áll, amelyek annyira olvasmányosak, és egy-egy kis történet annyi tanulsággal szolgál számunkra, hogy nagyon hamar beszippanthat, és könnyedén „hamvasossá” válhatunk.

„Hamvasossá”? Úgy érted, a rajongójává?

Ha Hamvast olvasol, akkor a gondolatai átszövik a mindennapjaidat. Mondok egy példát. Ha valamitől félek, mindig eszembe jut Hamvas, aki porszemnek titulálja az embert, és szerinte túlértékeli önmagát, aki fél, hiszen egy ember élete semmi a földi élethez képest. Miért gondolod, hogy a te életed annyira fontos, hogy így félted magad? De egy íróasztal rendbetételénél vagy egy bőrönd bepakolásánál is eszembe jut, mert ilyen egyszerű dolgokról is írt. Persze nem tudom felfogni a legmélyebb filozófiai műveit, mert nincs ilyen átfogó műveltségem. De benne pont az a fantasztikus, hogy a legegyszerűbb íróasztalos történettől a legmélyebb vallástörténeti elemzésekig mindenfélét írt, és ezzel a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket tudta megszólítani.

Ha egy időgéppel visszautazhatnál a múltba, és leülhetnél vele egy asztalhoz, miről beszélgetnétek?

Valószínűleg a kertről meg a természetről. Amikor a kertészetet szóba hozom, a legtöbben általában arra gondolnak, hogy ez konkrétan arról szól, hogy feltúrod a földet, elülteted a növényt, majd leszeded és megeszed a zöldségeket. De itt nem erről van szó. A kertészkedés egy spirituális tevékenység. Megtanít arra, hogy alázatos légy, el tudd helyezni magad a világban, és el tudd fogadni, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd. Meggyőződésem, hogy ha mindenkinek lenne lehetősége kertészkedni, szebb lenne a világ. Jobban vigyáznánk, nem pocsékolnánk és szennyeznénk annyit, sokkal önmegtartóztatóbbak lennénk. Reálisabban élnénk ezen a földön.

A kerti munka ráadásul a mentális egészségre is jó hatással van. Nem beszélve arról, milyen jó érzés leszedni a gyümölcsöt a fáról.

Persze, de ez már csak a bónusz, a ráadás. Amikor például egy esti séta alkalmával körbeölelnek az illatok, vagy amikor egy finom, egészséges vacsorát készítesz a kertedben termett zöldségekből. Ezek a bónuszok, de a lényeg az, hogy közben magadban vagy, kint a természetben, amire szintén nagy szüksége van a ma emberének.

Mivel nyűgözik le Tarkovszkij hosszú snittjei? Melyik lemezt vette meg az első keresetéből, és vajon milyen menüt állítana össze a gyerekkor ízeiből? A teljes Puzzle-beszélgetésből ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.