Hogyan kell elképzelni az alkotói munkafolyamatot?
Régebben úgy működött, hogy amikor jött az ihlet, egy hangulatot vagy melódiát elkaptam, akkor leültem és írtam. Előfordult az is, hogy hetekre, hónapokra eltettem egy darabot. Manapság ezt már nem tehetem meg, legtöbb esetben határidőre dolgozom. A zeneszerzés sokkal összetettebb az ihletnél: nagyon tudatosan ki kell gondolni a szerkezetet, a darab struktúráját és magát a hangulatot. Talán az utóbbi részt lehetne ihletnek nevezni. Amikor belekezdesz egy darabba, az elkészült rész sokszor megszüli a többi részt és akkor már sokkal könnyebben bele tudsz kerülni az egész darab hangulatába. A környezetnek is biztos van valamilyen hatása. Volt például egy olyan lakás, ami nagyon rideg volt, és ott nem éreztem magamat komfortosan, nem csak írás közben, hanem amúgy sem. Ahol most lakok, az erre a célra is tökéletesen megfelel, ez is számít valamennyit, könnyebben megy a komponálás.
Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem alkalmazott zeneszerző szakán tanulsz. Miért pont erre esett a választás? Milyen kapcsolatod van a filmekkel?
Gyerekkorom óta filmzeneszerző szerettem volna lenni. A komolyzene mellett filmzenéken nőttem fel, és nagyon izgalmas dolognak tartom ezt a műfajt. Az olyan filmzenéket szeretem, amikben van ötlet. Ez egy nagyon speciális része a zenének, mert a filmben nem a zene az elsődleges, a zene nem kerülhet előtérbe. A film a képről szól, a zene csak aláfesti, elmélyíti a mondanivalót. Sokszor észre sem veszed, hogy zene van a film alatt. Például szeretem a Tom és Jerryt, amiben ha nem látod a képeket, akkor is pontosan tudod, hogy mi történik. Persze a koncert és színpadi zenét is nagyon fontosnak tartom, eddig ebben a műfajban dolgoztam, dolgozok.
Min dolgozol jelenleg?
A Karácsonyi álom című oratóriumom bemutatója után kaptam felkérést egy klarinét kvintett megkomponálására, ami egy klarinét és egy vonósnégyes együttjátékát jelenti, azaz öt hangszerről van szó. A művet Varga Gábor és a Liszt Ferenc Kamarazenekarból alakult vonósnégyes adta elő. Általában egy sikeres koncert szüli a következő felkérést. Most egy kettős versenyen dolgozom, klarinétra, fagottra és vonós zenekarra, illetve tervben van egy szimfónia is - bár a szimfonikus költemény megnevezés talán pontosabb - és körülbelül félórásra tervezem. A darab egy történetet mesél el - egy kelta legendát akarok megzenésíteni és végigkövetni csak zenével. A címe Máel Dúin hajójának útja.
Kalandosan hangzik. Miről szól?
Máel Dúinnak megölték az apját és egy csónaknyi emberrel a gyilkos nyomába ered. Ez egy hosszú történet, amelyben mindenféle különleges szigetekre jut el. Például van, ahol óriás rovarok vannak és más érdekes lények. Az egyik szigeten csak nők élnek, én a történetnek ezt a részét szeretném megzenésíteni egy fél órában, amely A nők földje címet viseli. A történet lényege, hogy amikor kikötnek itt a csónakkal, akkor látják, hogy csak nők élnek a szigeten. Ezután megjelenik a királynő, aki felajánlja a tengerészeknek és katonáknak a 17 lányát, akik szüntelen gyönyörökben részesítik őket és elhalmozzák őket minden földi jóval. És ez hónapokig így is megy, ott ragadnak a szigeten, de aztán három hónap után tovább akarnak állni és az éj leple alatt elhajózni a szigetről. Ezt megneszeli a királynő, aki a lovával megjelenik a parton, és egy mágikus gombolyagot hajít a csónak után, majd a legénységével együtt titokban megbabonázott Máel Dúin elkapja a fonál másik végét, amit képtelen elereszteni. Így a királynő vissza tudja húzni a csónakot a szigetre. A történet itt változik meg, mert rájönnek, hogy nem tudnak akkor elmenni a szigetről, amikor ők szeretnének és rabságba kerültek. Többször is próbálnak elszökni a szigetről, de mindig sikertelenül. A végén azt eszelik ki, hogy az egyik katona megpróbálja Máel Dúin előtt elkapni a fonalat. A terv sikerül, egy másik katona pedig hirtelen levágja a kardjával a kezét, ami beleesik a fonállal együtt a tengerbe, és így tudnak végül elhajózni a szigetről. Ez zeneileg nagyon sok lehetőséget ad. A történet is annyira strukturális, például a hajózás, akár viharban a szigetre, de az idilli hangulatot is szépen meg lehet teremteni zenével, az első, második, harmadik, negyedik szökés alkalmával egyre feszültebbé válik a zene is. A csúcspont pedig a végén következik be, amikor a katonának levágják a kezét. A történet egyik fő mondanivalója az is lehet, hogy a nőktől való elszakadás nem mindig megy olyan könnyen. A darab várhatólag 2015-ben fog elkészülni.
Írtál már gyermekoperát is, az Alíz Tükörországban című művet. Mennyire áll hozzád közel ez a műfaj?
Tulajdonképpen gyermekopera, de nem csak gyermekeknek szól. Inkább olyan opera, ami gyermekek számára is hallgatható, már csak a történetből is kiindulva. Például a Varázsfuvolát is nagyon sokszor gyermekoperaként adják elő, ami alapvetően nem gyerekopera, de mégis lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekeknek is fel lehessen kelteni az érdeklődését a színpadon. Ami nagyon fontos, mert a gyerekek nem ugyanazt nézik és hallgatják az operában sem, mint a felnőttek. Továbbá az is lényeges szempont, hogy a gyermekekkel megszerettethessük ezt a műfajt, meg egyáltalán a zenét. A történet azonban a felnőttek számára is tanulságos lehet. A Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztam egy egyfelvonásos opera megírására, és én voltam az egyik nyertes. Nagyon komoly munka volt megírni, mert ez egy óriási színpadi mű. Az első 10 percet például 3-4 évvel ezelőtt írtam, majd azt egy picit áthangszereltem, utána foglalkoztam a többivel, elég intenzíven, hosszú hónapokig.
Mit jelent számodra a zene?
6 éves korom óta foglalkozom zenével. Az első darabomat 12 évesen írtam, ez egy 30 másodperces kis zongoradarab volt. Zenei általános iskolába jártam, az osztályban nagyon tehetséges emberek voltak körülettem, és ment a rivalizálás köztünk. Az egyik osztálytársam írt egy rövid darabot, aminek nagy sikere lett - főleg a lányok körében - , a rá következő napra így én is megírtam a saját darabomat. Már gyerekkoromtól kezdve hozzádúdolgattam dallamokat az általam ismert és hallgatott zenékhez - például főleg a Padlást hallgattam, Jean Michel Jarre-t és Haydn-t, egyszerűen azért, mert ezek voltak otthon és tetszettek nekem. Sokszor önállóan is improvizáltam ilyen-olyan melódiákat, csak nem jegyeztem le, de akkor az osztályban hirtelen lett motiváció és leírtam. Az egyetemen is a zeneszerzés érdekel a legjobban, a szabadkompozíció, amikor a saját darabjainkkal foglalkozunk. Szerintem ez a leghasznosabb. Olyan az a két nap, amikor Budapestre jövök a Zeneakadémiára, mintha nyaralni jönnék. Nekem a zene az életem.
