Hiánypótló tematikus tárlat nyílik a hétvégén a Magyar Zene Házában: Nekünk írták a dalt! címmel indul el január 22-én a hazai popzene (egyik) hőskorát bemutató időszaki kiállítás. A magyar könnyűzene történetének eddigi legátfogóbb tárlata közel 1000 négyzetméteren várja a látogatókat sok-sok történettel, legendás hangszerekkel és persze végtelen mennyiségű zenével. A Nekünk írták a dalt! 1957-től kezdődően a rendszerváltozásig – és még egy kicsit tovább – tekinti át a fontos poptörténeti eseményeket, körképet alkotva az előadókról, a korszak zeneipari sajátosságairól, a technológiai jellegzetességekről és mindezzel együtt úgy egyáltalán a magyar társadalomról is.
A január 19-én tartott megnyitón ez utóbbi tényezőre került a hangsúly. A kiállítás fontosságát rengeteg egyéb mércével is lehet mérni.
Ilyen nagyszabású és professzionális bemutatása a magyar könnyűzenének valószínűleg sohasem járt ezelőtt.
A Magyar Zene Házának ez az első időszakos kiállítása, amely épp az intézmény megnyitásának első évfordulóján debütál a nagyközönség előtt. Nem mellesleg ezzel a tárlattal válik valóra az intézmény évekkel ezelőtt felvázolt, teljes tartalmi koncepciója is. A kiállítás tehát egyben egy igen intenzív munkafolyamat lezárása és egy új időszak kezdete is a Magyar Zene Házában, amelynek kivitelezéséhez nem kevés elhivatottságra volt szükség. Az eseményen felszólaló Horn Márton intézményigazgató elmondása alapján öt év kutatómunkáját láthatják, hallhatják a látogatók a termekben.
Ez meg is látszik a kiállítás grandiózusságán.
A magyar zenetörténet egyik legmozgalmasabb, emberöltőnyi időszakát feldolgozni nem kis vállalásnak tűnik. A történeti „nyersanyag” mennyisége aligha mérhető akár egy ilyen átfogó kiállítás lehetőségeihez is. Ezt a tömérdek kulturális hagyatékot ugyanakkor szerencsére jól strukturáltan, tematikus terekre bontva mutatják meg a látogatóknak a program tervezői. Kezdésként a Nekünk írták a dalt! reflektál az ’50-es évek végi, ’60-as évek eleji könnyűzenei robbanásra, és azokra a kulturális, társadalmi különbségekre, amelyek az angolszász-amerikai könnyűzenét és a hazai zenét is aktívan alakították.
Később aztán a Dalok terében ikonikus előadók és slágereik történetével foglalkoznak, a Klubok terében korhű módon mutatják be azt, hogy milyenek voltak a rendszerváltozás előtti zenei élet fizikai színterei, a Politika terében a korszak kultúrpolitikai hatalmi hálóját, az infrastrukturális nehézségeket és az ebből adódó abszurd eljárásrendet jelenítik meg. A tárlat egyik legérdekesebb és valószínűleg legtöbb tárgyi emléket őrző része a Technológia tere, amelyben a látogatók testközelből vehetik szemügyre a zenei alkotótevékenység technikai hátterét adó eszközöket. Többek között a kiállított, otthon barkácsolt és profi hangszerek által, de egy turnébuszba is betekintést nyerhetünk a teremben.
A kiállítás tervezett útvonala jelképesen a Rajongók terével zárul, ahol az ereklyék mellett érintőlegesen a Sziget fesztivállal és a korszak rendszerváltozás utáni hagyatékával is foglalkozik a tárlat.
Az, hogy végül az út a rajongókhoz, azaz hozzánk vezet, kiemelt jelentőséggel bír a Nekünk írták a dalt! tekintetében. Ahogyan Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter az eseményen idézte Baksa-Soós János ikonikus dalsorát: „Mondjad, ki vagyok? Micsoda velejéig ható kérdés ez! Mondjad, kik, mik vagyunk? Számomra ez a kiállítás erről szól: kik vagyunk, voltunk mi 1957-től 1993-ig.”
Ahogyan arra a cikkünk elején is utaltunk, ebben áll a Nekünk írták a dalt! valódi jelentősége. Hiszen a könnyűzenéről beszélni annyi, mint magunkról, kapcsolatainkról, rajongásunkról, örömünkről és bánatunkról beszélni. Megosztani és megörökíteni az élményeket, diskurzust folytatni a társadalomról és a korról, amiben élünk és amiben valaha éltünk. A kiállítás tehát nemcsak korszakos ikonokról szól, hanem mindenekelőtt szüleinkről, nagyszüleinkről és rólunk is. Emiatt ajánljuk a Magyar Zene Háza poptörténeti kiállítását, melyet január 22-től október 29-ig tekinthetünk meg.
Nyitókép: Liget Budapest/Hajdú János
