Hogyan alakult meg a zenekar?
B. A.: Szegeden alakultunk 2014 nyarán. Korábbról ismertük egymást, azt hiszem, a zene mindannyiunk életében kiskorunk óta jelen van, a ?zenecsinálás? pedig nagyjából 8?10 éve. Az első próbán általában eldől egy zenekarról, hogy lesz belőle valami vagy sem. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy működtek a dolgok, és azóta is töretlenül megvan közöttünk a ?kémia?.
A zenekar nevének van külön története?
B. A.: Egy kelet-indiai cserediák ordibálta ezt Szegeden, és nagyon megtetszett nekünk, meg nagyjából tükrözi is a zenénket, hiszen az is elég hangos. Egyébként a jelentése, hogy durva indiai karton, munkaruha, kezeslábas, kantáros nadrág.
Miért pályáztatok a Hangfoglaló Programra, mit vártatok tőle?
N. T.: Olyan anyagi támogatásra volt szükségünk, amelynek segítségével egy induló zenekar megvalósíthatja a terveit, de mint esetünkben, nem feltétlenül áll a rendelkezésére. Abban is bízunk, hogy az anyagi támogatáson felül több figyelmet kapunk a zeneipari szereplőktől.
Milyen tervek valósultak meg a nagyjából egy éve lefektetett tervekből?
N. T.: Régi tervem volt, hogy Liam Watsonnal (Grammy-díjas producer Londonban!) dolgozhassak egy komplett lemezen. Őt még Londonban ismertem meg, és mivel teljesen analóg körülmények között dolgozik a saját stúdiójában, zenekari elképzelései találkoztak az enyémmel. A tavaszi lemezfelvételeket sikerült összekötni egy mini angliai klubturnéval is, amely öt koncertből állt és itt forgattunk egy zenei videót is, amely szintén a Hangfoglaló Program részét képezi.
Mikor lesz dal-, illetve lemezmegjelenés?
N. T.: Lemezt 2018. október végén tervezünk megjelentetni, de egy dallal és a videóval kijövünk még szeptember első felében. A lemez 180 grammos bakeliten is forgalomba kerül, amelyet első sorban a külföldi piacra szánunk.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
B. A.: Itthon és külföldön 2018 őszén és 2019 tavaszán megturnéztatjuk a lemezt. Hosszú távon gondolkodunk, nem is jöhet más számításba, hiszen egy zenekarnak több év kell a kibontakozáshoz, ez Magyarországon a rock műfajában különösen így van. Szerencsére imádjuk ezt az egészet csinálni, szóval nincs para. Megalakulásunk óta rendszeresen járunk koncertezni Romániába és Szerbiába, és az áprilisi angol kiruccanásunk óta a szigetországba is visszavárnak minket.
Fogtok még pályázni az Nemzeti Kulturális Alaphoz?
B. A.: Folyamatosan pályázunk, most is van bent döntés alatt lévő pályázatunk. Másképpen nem is tudnánk érvényesülni, hiszen a rockzene Magyarországon lényegesen alulreprezentáltabb az országos médiumokban és a zenei fesztiválokon, mint a fejlettebb piacokon. Bízunk benne, hogy az elkészült anyag minősége megkönnyíti a helyzetünket a további pályázatok során.
Zeneileg szándékoztok változtatni?
B. A.: Egy zenekar úgy fejlődik leginkább, ha minél többet van próbateremben, stúdióban és színpadon. Ha olyan szakemberekkel tud dolgozni, akikkel kölcsönösen hisznek egymásban, és akik inspirációt jelentenek számukra. Legalábbis mi így gondoljuk. Az új lemezünkön is ebben a szellemben dolgoztunk; sokat foglalkoztunk a számokkal, más dalszerkezetekben gondolkodtunk, mint korábban, és igyekeztünk megtalálni hozzá a megfelelő szakembereket. Nekünk tetszik ez az irány és dolgozunk tovább az élő hangzásunkon.
Rendes Vera
Fotó: Dungaree
