Nem a valóságot akarta megragadni, hanem a saját világát megalkotni

A kiállításmegnyitón utalt rá, hogy néhány évvel ezelőtt elhunyt Kerekes Gábor nem szorul bemutatásra, szakmailag nagyon elismert alkotóról van szó. Ha valaki az utcáról téved be a tárlatra és nem ismeri őt, hol helyezze el a magyar fotográfia történetében?

Kerekes Gábor a huszadik századi magyar
fotográfia egyik legnagyobb alkotója. Sok tekintetben komplex, nehezen
felfejthető életműve nagy hatású igazodási pont. Az is igaz viszont, hogy a
szélesebb közönség számára kevésbé ismert. Ő a kevesek alkotója.

Soha nem törekedett a népszerűségre?

Nem igazán, számára csak a saját, belső mércéje volt lényeges. Munkái talán azért érthetőek nehezebben a nagyközönség számára, mert a legtöbben még mindig úgy tekintenek a fotóra, mint a valóság hű tükrére. Az a fontos, amit ábrázol, a téma és a pillanat, amit a fotós elkap. Kerekes nem a valóságot, az embereket akarta megragadni, meglesni, hanem a saját világát, vízióját megalkotni. Képei a legtöbb esetben absztrakciók, nehezen meghatározható, mi a tárgyuk, és hogy miről beszélnek.

Kerekes Gábor hat éve hunyt el, azóta
többször rendeztek neki kiállítást. A mostani összeállításában mi volt a fő
koncepció, mit akartak megmutatni ebből a páratlan életműből?

A tárlatot Borbély László, az Artphoto Galéria vezetője és Barta Zsolt Péter fotográfus, a Kerekes-hagyaték gondozója szervezte, rendezte meg. Az életmű jelenleg feldolgozás alatt van, és nem csak képeket, hanem olyan tárgyakat, eszközöket is tartalmaz, amelyeket Kerekes a fotográfiai munkájához használt. Olyanokat, amelyek a művei modelljét alkotják. Innen jöhetett a szerintem nagyszerű ötlet, hogy be kellene mutatni a sokszor már ismert, híres munkákat azok modelljeivel együtt, egymás mellett.

Könnyen értelmezhetőek ezek a fotók? Nincs
szükség valamilyen háttértudásra hozzá?

Aki a jól elkapott pillanatot ábrázoló, valósághű fotó kedvelője, nehezen talál kapaszkodót, mi is az, amit lát, és mi volt ezzel az alkotó célja. De ahogy sokszor egy absztrakt festmény is élvezhető anélkül, hogy ismernénk az alkotó koncepcióját, úgy Kerekes rejtélyes munkái is átélhetők, a hatásuk alá lehet kerülni, ha nem is tudjuk megmondani, miért.

Megfigyelhető a kortárs fotográfiában
olyan trend, ami Kerekes fotótechnikai megoldásai közt szerepelt?

Már a Kerekes halála előtti időszakban
lehetett érezni, hogy – szemben a digitális technikával – egyre inkább érdekli
az embereket az analóg fotózás, és annak minden módja, kezdve a 19. századi
archaikus technikáktól. Mivel Kerekes szinte univerzális módon majd’ mindent
tudott és használt is, amit csak ismerünk a fotótörténetben, mégpedig a
legmagasabb színvonalon, ezért munkássága, témái kincsesbányák,
referenciapontok sok fotós, sok alkotóközösség számára jelenleg is.

Van olyan fotó a kiállításon, amelyik
különösen közel áll Önhöz?

Kerekesnél nincs üresjárat, egész életében a tökéletességre törekedett, életműve magas színvonalú és tömény. Nehéz választani, mert szinte minden képére azt tudom mondani, hogy nagyon jó, tetszik. De a tárlaton különösen erős a Vér című sorozat, amelynek képeit ismeretlen, beteg emberek talált vérmintáiról készítette. A minták természetesen ott vannak a képek mellett.

Mikor lenne elégedett Kerekes Gábor
életművével kapcsolatban?

Kerekest ismertem személyesen is, és párszor említettem neki, hogy nagyon jó lenne, ha a munkáit, életművét mindenki számára hozzáférhető albumokban is prezentálná, mert sajnos kevés és nehezen hozzáférhető kiadványban érhetők csak el. Fontos lenne, hogy teljes munkássága vagy egyes részei, az azokat kísérő, értelmező tanulmányokkal együtt könyvekben megjelenjenek. A legjobb alkalom erre egy retrospektív kiállítás lenne. Megérdemelné az életmű, hogy foglalkozzanak vele, hogy kifejthesse hatását.

A Fotó-fétisek című kiállítás március 7-ig látható az Artphoto Galériában

Fotók: Várady Nikolett.

Nyitókép: Kerekes Gábor. Fotó: Eifert János.