Nem ad ki több lemezt Alapi István

Popkult

Az, hogy Alapi István szólólemezt ad ki, nem újdonság, hogy minden hangszeren ő játszik, az sem. Azonban legújabb, Grandfather's Tale albuma az első akusztikus hangszerekre komponált anyaga. Egyben az utolsó lemeze, tudniillik nem látja értelmét a fizikai hanghordozó kiadásának, amikor már keresve sem nagyon találni olyat, aki rendelkezik CD-lejátszóval.

Az Edda Művek jubileumi koncertje

Budapest, 2015. április 11.

Alapi István, az Edda Művek szólógitárosa, dalszerző az együttes 40. születésnapját ünneplő jubileumi koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2015. április 11-én.

Készítette: Illyés Tibor
Személyek: ALAPI István
Tulajdonos: MTI/MTVA
Fájlnév: AD__YT201504110022
Alapi István, az Edda Művek szólógitárosa, dalszerző az együttes 40. születésnapját ünneplő jubileumi koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2015. április 11-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI

Jazz-rock, a kevesek zenéje

Alapi István eddigi szólólemezeinek döntő többségén fúziós zenét, másként jazz-rockot játszott. Meglehetősen komoly sikerrel, tudniillik 2012-ben a niXfactor kiérdemelte az év hazai jazzalbuma Fonogram-díjat. Rá egy esztendőre elkészítette a folytatást, Inner Vortex címmel.

Mi több, a jazz-rock-kompozíciókat élőben is bemutatta.

„Ugyan gyakran cserélődtek a tagok, de fusion zenekarom nagyon sokáig működött – árulta el a gitáros. –

Nehéz volt összetartani a csapatot, mert a jó zenészek mindig ezerfelé szaladtak. Ráadásul a műsor szintén nehéz volt, ezért a vége felé kikoptak a bonyolult számok, és maradtak az egyszerűbbek, arra improvizált mindenki.

Ugyanakkor a próbák sem azzal az intenzitással folytak, ahogy Steve elképzelte, érthetően elege lett az egészből.

Rockzene nemzetközi színtérre

Négy éve, a karantén – amely alatt Steve nagyon aktívnak mutatkozott a YouTube-csatornáján sugárzott István Alapi's Quarantine Projecttel – feloldását követően, angol nyelvű rockalbummal jelentkezett, a The Last Day Of Foreverrel. Az anyag különlegessége, hogy a dalok énekes kompozíciók, Alapi István tolmácsolásában. Az angol nyelvű szövegek szerzője Jeff Leone, Steve muzsikustársa pedig Fekete Sándor dobos. Az éneklés mellett a többi hangszert, mint gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek a szerző szólaltatta meg.

Nem szokatlan ez tőle, amennyiben az előző, 2018-as L. A. On My Mind esetében szintén egyetlen társat, Borlai Gergő dobost vette maga mellé. Ez az anyag instrumentális rock elejétől a végéig.

Egyszemélyes zenekar

Legújabb lemezén már teljesen egyedül muzsikál. Természetesen újdonsággal is szolgál, mivel minden kompozíció akusztikus hangszereken szólal meg: szitáron, arab lanton, bendzsón, kotón, mandolinon. Ezek mellett mindenféle ütőhangszer hallható, és persze gitárok: nejlonhúros, fémhúros western, dobro (rezonátoros).

„Azon rágódtam, hogyan tudom megoldani elektromos hangszerek és dob híján, hogy ne legyen egysíkú a muzsika. Végül a kompozíciók – jó értelemben véve – eklektikusak lettek. Ennek ellenére nem olyan dalok, amik lemaradtak az előző lemezeimről – jegyezte meg, s azt is: – Dobozban várakozik egy grunge-os anyagom, több mint három éve teljesen kész, pontosabban egy-két szöveg hiányzik.”

Ez szintúgy angol nyelvű lemez lesz, amin Steve társa Hirleman Bertalan dobos, akivel együtt tolták az Eddában a nyolcvanas évtized közepén.

Az utolsó lemez

Azt hiszem, az akusztikus volt az utolsó hanghordozón kiadott lemezem. Nem tudom, él-e még valaki, aki a fiókon kívül be tudja bárhová tenni

– jegyezte meg, majd felidézte, mennyire elégedettek voltak, amikor 1992-ben megjelent akkori zenekara, az XL Sisters lemeze, mint az egyik első hazai CD, a Nagy test, nagy élvezet.

Az első compact discen kiadott magyar rockanyag az Omega Platina válogatásalbuma 1988-ból. Igazság szerint szintén azon esztendőben készült az István, a király CD, azonban az nem került kereskedelmi forgalomba. Az új hanghordozóhoz való viszonyulást érzékletesen leírja, hogy az 1989-ben megjelent, bemutatkozó Bonanza Banzai-anyagot, az Induljon a banzáj!-t hanglemezen és kazettán terjesztették, s csak hét évvel később, a zenekar feloszlását követően jött ki CD-n.

A világ első kereskedelmi célú zenei compact discje 1982-es, amelyen Claudio Arrau zongorázza Chopin keringőit, valamint az évben látott napvilágot az ABBA utolsó lemeze, a The Visitors, elsőként a pop-rock szcénából.

(Éppen két évtizede, az Eurovíziós Dalfesztivál ötvenedik születésnapján, a verseny történetének legjobb dalává választották az 1974-es Waterloo-t.)

„Nem hiszek abban, hogy a zenemegosztó internetes oldalak olyan nagyon jót tennének a zenészekkel, nem nagyon érkeznek szemmel látható összegek. Vannak méltatlankodók, akik azon értetlenkednek, miért kell fizetni a letöltésért. Egy live streamben nekik üzentem, pontosabban egy péknek: óriási szerencséd, amiért a kenyeret még nem lehet online letölteni. Ha majd igen, akkor én háborgok, hogy fizetnem kell.”

Tény, ami tény, a lemezkészítés nem olcsó mulatság, mert ott a stúdió, a hangmérnök, a zenei vezető, és persze a zenészek.

„Aztán az első héten feltölti a lemezt valaki a netre, és soha többet egy darabot sem vesz belőle senki” – jegyezte meg Alapi István.

MI vs. muzsikus

Valamelyest faragni lehet a költségekből a házi stúdióval, s hogy minden hangszeren egyetlen ember játszik. Ami ennél jóval olcsóbbá teszi a zenekészítést, az a mesterséges intelligencia

„Nemrég kipróbáltam egy okostelefonos alkalmazást. Letöltesz rá egy dalt, és miközben lejátszod, valós időben kiírja a harmóniamenetet, hét sávra bontja a számot: ének, dob, basszus, gitár stb. Annyit használsz belőle, amennyit akarsz, és azt játszol rá, amit csak akarsz – mesélte. – De nem csak a zenét érinti a mesterséges intelligencia, videóklipet is csinál az AI arra a szövegre, ráadásul amit szintén azzal írattak.”

Ami biztató, hogy a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek zenéi még mindig minden korosztály kedvencei.

„Pedig a felvételtechnika minősége meg sem közelíti a mai zenékét. És a zenehallgatási szokások is megváltoztak – tette hozzá gondolataimhoz Steve. – Salgótarjánban a nyomda alatt működött az ifjúsági klub. Egy idő után már nem csak a nyomdász fiatalok, a város művészetekre nyitott társasága látogatta. Kamaszkoromban beengedtek, mert tudták, hogy gitározom. Ha megjelent egy új lemez, bekapcsoltuk a hangulatvilágítást: egy huszonöt wattos piros és egy kék izzót. Miután áhítattal végighallgattuk, megbeszéltük, mit is hallottunk.”