„Nem átlagos korabeli nő” – Rujder Vivien Szilágyi Erzsébet szerepéről

Talán nem túlzás azt állítani, hogy komoly
nemzetközi alkotó- és szereplőgárdával vállvetve éppen az elmúlt idők
legáhítottabb magyar női filmszerepét forgatod. Ráadásul már egy éve Szilágyi Erzsébet
szerepére készülsz. Hogyan választottak ki?

Mikor a válogatás előtt megkapom a jeleneteket és a karakterleírást, akkor általában szoktam érezni, hogy van-e esélyem vagy nincsen. Volt már olyan élményem, hogy tudtam, biztosan nem én leszek a befutó, azt éreztem, nem tudom eljátszani, távol maradok a szereptől. Viszont nagyon szeretek szereplőválogatásokra járni, és onnan úgy kijönni, hogy felteszem a kezemet, mert mindent megtettem, ami tőlem telik. Mindig erre törekszem.

Egy válogatási folyamat általában sok összetevős, többfordulós. A Hunyadi-sorozatnál éreztem, hogy nem vagyok esélytelen. Tetszett a leírás, a történet, akárcsak a jelenetek és a párbeszédek, amelyeket már a válogatásokon is szívesen játszottam. Optimizmus volt bennem, mert minden gördülékenyen ment, és mindent értettem, de a közel egy évig tartó, többfordulós szereplőválogatás során többször elszállt az önbizalmam. Persze megértettem, hogy egy ilyen grandiózus, nemzetközi szintű produkció során nagyon meg kell gondolni a szereplőválasztást: hogy illenek-e egymáshoz a karakterek, akik sokat forgatnak együtt, hogy működik-e köztük a kémia, hogy jól játszanak-e együtt, passzolnak-e a kamera előtt és azt, hogyan áll nekik az adott kor.

Egy idő után elengedtem a dolgot, de pár nappal később, amikor épp autóval hazafelé tartottunk a kedvesemmel, egy piros lámpánál megcsörrent a telefonom, és az akkor még ismeretlen számról Hazai Kinga, az egyik producer hívott, hogy mindenki nevében szeretne felkérni Szilágyi Erzsébet szerepére. Befagytak az erek a testemben, megremegtem, nevettem és sírtam, euforikus élmény volt. Azért ezt még mindig szokom, nagyon nagy dolog történik most velem, velünk, akik részt vehetünk ebben a munkában.

Látom az Instádon, hogy azóta egyfolytában
lovagolni jársz.

A bakancslistámon volt kamera előtt vágtatni és kosztümös produkcióban részt venni, úgyhogy nagy ajándék, hogy most teljesülhet. Egy éve járunk lovagolni Kádár L. Gellérttel, aki Hunyadi Jánost alakítja. De kisebb kihagyásokkal kilencéves korom óta lovon ülök. Mosonmagyaróvári vagyok, ott tanultam lovagolni, azonban a Színművészeti Egyetemtől kezdve nem volt időm sokat hazajárni, ezért Trokán Nóri vitt el magával időnként Pest környékén lovagolni. Amikor közölték, hogy a Hunyadi-sorozatra készülés során heti két-három lovasedzés vár ránk, az számomra maga volt a kánaán. Miután reggel nyolctól délután ötig kint voltunk, senki sem tudott kihozni abból a zenből, amibe ott kerültem.

Táborfalvára, a Juhász-team központjába jártunk, ők felelnek a filmsorozat összes lovas akciójáért. Nagy élmény volt megismerkedni velük, és örülök, hogy az egy év során, amióta együtt dolgozunk, barátok lettünk. Hihetetlen profik, festményszépségű lovaik vannak. Már attól boldog vagyok, ha nézegethetem őket, nemhogy még rájuk is ülhetek és gyakorolhatok velük! Ráadásul a lovasok körében élő legendának számító Hargita Jani bácsival voltak és vannak óráink, köztük ugróedzések, és bár már elindult a forgatás, a szinten tartás érdekében a mai napig foglalkozik velünk. A kaszkadőredzésekre Gellértnek többet kellett mennie, rengeteg akciójelenete van, de nekem is jut pár izgalmas feladat, így én is csatlakoztam időnként hozzájuk, és a kaszkadőrökkel is nagyon jóban lettünk.

Erzsébet is harcol?

Bizonyos nézői elvárásoknak meg kell felelni ebben a rohanó világban, ahol annyi impulzus ér minket, és számtalan sorozat jön velünk szembe. A karaktereknek azokat a személyiségtípusait kellett megfogni, amelyek leültetik a nézőt a történet elé.

Olyan hús-vér embereket formálunk meg mindannyian, akiknek tudsz drukkolni.

Valószínűleg a nőknek nem volt olyan kalandos az életük akkoriban, ám már a válogatón jelezték, hogy ők szikár, karakán, fiús nőt szeretnének látni, aki nem rest kardot forgatni, és előbb megy csatába, mint az oltár elé. Erzsébet azonban menthetetlenül beleszeret Hunyadiba, amikor találkozik vele, és ez megváltoztatja az életét. Izgalmas, ahogy az útja kibontakozik. Arról nem is beszélve, hogy közel húsz évet ölel fel a sorozat, amelyen belül különféle stációkat mutathatunk meg.

Jól látták a készítők, hogy Gellérttel nagyszerűen működtök együtt a próbafelvételek során?

Már az első fordulónkon sokat beszélgettünk, jól dolgoztunk együtt, másfél év alatt pedig jó barátok lettünk, és ha nem együtt forgatunk, fel szoktuk hívni egymást, hogy kinek hogyan sikerült egy forgatási napja. Nagyszívű és mély nyugalommal bíró, erős embernek ismertem meg. Csodálatraméltó, ahogy az elmúlt egy évben, már a felkészülés során is minden egyes napra fókuszáltan készült. Egész más mentalitása van, mint nekem, aki megállás nélkül pörgök, és pikk-pakk felmegy bennem az a bizonyos pumpa, aztán hiperventilálok. Ő nem ilyen. Igyekszem tőle eltanulni a határtalan nyugalmát.

Gondolom, egy valósághű sorozatban nem lehet ezt a korszakot véres jelenetek nélkül megjeleníteni, hiszen Hunyadiék megállás nélkül csatáztak.

Pontosan. Sok vér lesz, ennek ellenére nem kell olyasmire gondolni, amit a néző nem bír majd végignézni. Bán János Hunyadi-regényei több ezer oldalt tesznek ki, amit tízrészes sorozatra redukáltak a forgatókönyvírók. Remek jelenetek és fantasztikusan megírt dialógok váltják egymást, amelyek hálás játékot jelentenek egy színész számára. Voltam kint pár csatajelenet forgatásán, és elámultam a látványon. A rendezők: Robert Dornhelm, Nagypál Orsi és Szász Attila. Velük együttműködve Farkas Balázs és ifj. Juhász László felel az akciókért.

A csatajelenetek olyanok lesznek, hogy mindenkinek leesik majd az álla. Szigorú előírás vonatkozik arra is, hogy melyik akciót csinálhatjuk mi és melyiket a dublőrünk. A kaszkadőröm most is Móczár Vanda lesz. Nagyon örültem neki, az Aranyéletben és az Átjáróházban is ő volt az „ikrem”. A rendelkezésre álló technika is elképesztő, a jelmezekről, díszletekről nem is beszélve! Ezek egy részét Etyeken és Fóton húzták fel, mindet hihetetlen precizitással. A forgatások előtt kijártam, hogy megszokjam a látványt, bejártam a várunkat, mindent megnéztem magamnak, hogy ne akkor tátsam a számat, amikor már a saját munkámra kell figyelnem.

Szilágyi Erzsébet és Hunyadi melyik
életszakaszát mutatja be a sorozat?

A megismerkedésükkel indul a történet, de nem
szerelmes filmről van szó, a kapcsolat küzdelme viszont végigvonul az
epizódokon.

Meglehetősen illik rád Szilágyi Erzsébet
szerepe.

Remélem, nagyon élvezem játszani! Örülök, mert az akciókban is részt vehetek: íjazok, lovagolok, sprintelek, semmitől sem félek, visz az adrenalin. Nem nagyon szeretem a nyarat és a meleget, nekem egy hét elég lenne belőle, szóval számomra extrán megterhelő 38 fokban nagy kosztümökben rohangálni, de megyek előre fáradhatatlanul.

Ebben hasonlítunk Erzsébettel: erős nőnek tartom magam, és ő is az.

Egyáltalán nem nehéz vele mennem, minden ösztönös és logikus számomra, amiket dönt, gondol, mond.

Mit csinálsz, ha nem játszol?

Az olvasás, a séta, a futás, a barátokkal való találkozás mindig feltöltenek. Várom a telet, szeretném látni a havas osztrák hegyeket. De most, ha éppen nem is megyek forgatni egy-két hétig, akkor is oda kell figyelnem, hogy a bioritmusom kövesse a forgatási tempót, mert fizikailag is, mentálisan is bírni kell egy-egy hosszú napot. A színházban még fél évig nem lesz új előadásom, de már augusztusban felújítottuk a Káli holtakat és az Isten, haza, családot a Katona József Színház Kamrájában. A Rozsdatemető 2.0 mellett ezek a kedvenc előadásaim, ha ezeket játsszuk, már reggel alig várom, hogy végre este legyen. Legközelebb az Istenek alkonya című darabot próbálom februártól, Tarnóczi Jakab rendezésében, az lesz ebben az évadban az egyetlen bemutatóm.

Fotók: The Orbital Strangers Project